Makkai Sándor (1890-1951)

Makkai Sándor református püspök, egyetemi tanár, író 1890. május 13-án született Nagyenyeden. Teológiai és filozófiai tanulmányai után Sárospatakon, 1918-tól a kolozsvári teológián tanított, 1922-tól az erdélyi refor-mátus egyházkerület püspökhelyettese, 1926-tól püspöke. Mint püspök sokat tett az erdélyi magyarság tanügyi, kulturális szintjének megtartásáért, felemeléséért, a román szenátus tagjaként harcolt politikai jogaink védelmében. Sokrétű munkássága minden vetületének mélyén a kisebbségi helyzetbe került magyarság sorskérdései húzódnak meg. A megmaradás feltételét a belsó’ megtisztulásban látta. A magas erkölcsi mérce nemcsak A nagy személyiségek nevelői jelentősége, a Magyar fa sorsa és a Ma-gunk revíziója című munkáinak jellemzője, hanem például az Ördögszekéré is. Azért említjük kiemelten ezt a regényét, mert bírálói nehezményezték Báthory Anna és Gábor testvérszerelmének ábrázolását. Az újabb kiadásban Makkainak mintegy önigazolásul kellett leszögeznie: „Báthory Anna sorsa különben ékesen szóló bizonyságtétel az erkölcsi világrend sérthetetlen fónsége mellett. Akik ezt a világrendet igazán tisztelik, azok mély szánalommal fogják kísérni Anna sorsát, s megerősödnek az örök törvény iránti hódolatukban.” Az eddig vallott és sugallt eszmék után természetes az a megdöbbenés, amely Makkai Ma-gyarországra való áttelepedését és Nem lehet (mármint ki-sebbségi sorsban élni) című írását kísérte. A válaszok lényegét Reményik Sándor szállóigévé vált cikkcímével összegezhetjük: Lehet, mert kell. Makkai számos irodalmi bírálatot, vallási, etikai, pedagógiai, filozófiai cikket, tanulmányt írt, kiterjedt szépirodalmi munkásságából főleg történelmi regényei emelkednek ki. 1951. július 19-én hunyt el Budapesten.

2010. május 31. | Közéletünk