Két keréken a Szilágyságban

E hónap elején, egy tizenöt főből álló csoport, tizenhárom gyerek (VI. B. osztály) és két pedagógus, Torkos Zoltán történelem tanár, Thököly Vajk testnevelő tanár, a Kémeri Általános Iskolából a Szilágyság nyugati részét járták be kerékpárral. A cél az volt, hogy minél több településnek a látnivalóit megnézzék és a települések határait is bebarangolják. Ahhoz, hogy könnyen és hamar elérjék a falvakat, és ne kelljen sokat kerülni, ezért többnyire erdei utakon, csapásokon gurultak a biciklik. A táv, amit a gyerekek és a tanárok megtettek, az pontosan 51 kilométer volt. Kémer központjából volt az induló, ahonnan Zoványfürdő fele mentek. Ott letérve a megyei útról, átvágva a dombokon, Somlyócsehi határába értek, majd onnan Bürgezdre ereszkedtek. A falun úgy gurultak át, hogy egyetlen hajtást sem kellett végeznie senkinek. Ez annak volt köszönhető, hogy Bürgezd főutcája egy hosszú dombon helyezkedik el, ami egész a falu végéig tart.  A falut elhagyva és a főútra kiérve Nagyfaluba mentek, hol kicsit elidőzve megnézték a Bánffy-kastélyt, a parkot, a sportcsarnokot és még a Berettyóban is pancsoltak egy kicsit. Innen Szilágyzoványra mentek, hol szintén megálltak egy szalonnasütésre és egy kis pihenésre. Ezt követően a zoványi hegyoldal és a pincesor szerpentinjein felkerekeztek, majd az erdőn átvágva Ipp határát érintve visszaértek a Kémer fele vezető útra. Estére lehetett, mikor a csoport visszaérkezett Kémerre, a naplementével együtt. Egy kicsit el is voltak fáradva a gyerekek az egész napos kerékpározástól, de senki sem bánta meg, hogy a friss levegőn, a szabadban, tudását bővítette. Zárómondatnak azt mondanám, hogy többen kellene üljenek kerékpárra, mind a falvakon, mint a városokon, mert társadalmunkban egyre nagyobb és népszerűbb betegség a kényelem. Sokan azt az ötven métert is autóval teszik meg, mit gyalog is megtehetnének, az önmaguk egészségéért és azért, hogy figyelemből ne parkoljanak embertársaik helyére, vagy éppen útjukat elállva. És ha már egyetlen ember ezen elgondolkodik, akkor már megérte megírni ezt a cikket.

Thököly Vajk

2010. május 14. | Vidékeink