A szervezet újjáépítése

Pénteken délután ülésezett az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének Megyei Képviselők Tanácsa. A kibővített ülésen mintegy 80 személy vett részt és vitatta meg a megyei gondokat.
A helyzet nem rózsás, de tulipános
Seres Dénes képviselő, a szervezet megyei elnöke politikai tájékoztatójában utalt arra, hogy kormányzati szerepvállalásunk sok gondot okoz, de szükséges.
– Bebizonyítottuk, hogy nem csak a gazdasági fellendülésben, hanem a válsághelyzetben is vállaljuk a felelősséget, és a pozitív változások felé igyekszünk terelni az országot. Ez sok gonddal, népszerűtlen intézkedések vállalásával is jár, de mindez elengedhetetlen a decentralizáció megvalósításához. Miért van erre szükség? Elsősorban azért, mert a valós decentralizáció jelentős lépés a helyi autonómia megvalósításában. Ezt húsz éve hirdetjük, meglehet, hogy eleinte nehezen tudunk élni vele, de most már rajtunk fog múlni az önállóság, az autonómia megteremtése.
Sajnos, a kormánypártnak nincs koherens válságkezelő programja, gazdasági elképzelései zavarosak, egymást követik a sztrájkok, gond van a közalkalmazottakkal, de néhány számunkra fontos kérdésben sikerült előre lépni, pl. az oktatási törvényben az anyanyelvhasználat területén sikerült kiküszöbölni néhány hiányosságot.
Helyi szintén sok olyan terület van, ahol előre tudtunk lépni, a legnagyobb gondunk most a református kollégiumban az első osztály beindítása.
Régiók
A fejlesztési régiók átszervezési javaslataink nagy ellenállásba ütköztek. Annak ellenére, hogy racionális érveket sorakoztattunk fel, azonnal a székelyföldi régió miatti nacionalista tiltakozás uralkodott a politikai vitákban. Ez az átszervezés egyelőre még elmarad. Ugyanakkor a közigazgatási átszervezést is el kell napolni, mert félő, hogy a szlovákiai mintára úgy szabják meg a határokat, hogy a magyarság mindenütt még nagyobb kisebbségbe szorul. Ennek ellenkezőjére nincs semmi garancia.
Nem túl kényelmes partner
Jó, hogy ott vagyunk a kormányban, mert némileg számunkra is kedvezően tudjuk befolyásolni bizonyos mértékben a gazdasági és politikai döntéseket. Számunkra a legfontosabb a decentralizáció, ez megteremtheti a helyi autonómiát, hiszen nagyon sok helyhatóságban mi vagyunk többségben. Ez az autonómia alapja, a kezünkben van, éljünk vele!
A helyi intézmények vezetői kapcsán sincsen előrelépés, egyelőre az Alkotmánybíróság döntése lehetetlenné teszi az ésszerű állapotok helyreállítását. Ebben is vagy alkotmánymódosításra, vagy a törvényes szabályozások módosítására van szükség, pedig vitatható az Alkotmánybíróság döntése. Annak ellenére, hogy az államelnök ezzel a politikaellenes populista népszavazással nyerte meg a választásokat, a parlament nem csak javaslataival, hanem a teljes alkotmány átdolgozásával, az ellentmondások feloldásával hajlandó foglalkozni. Nem csak egy kérdést, hanem az egész alkotmányt tisztázni, egyértelművé kell tenni, ehhez pedig kétharmados többség kell, tehát kemény egyeztetések szükségesek. Nagy nyomás nehezedik a parlamentre a „szemtelen” nyugdíjak ügyében. Az érdekelt tiltakozók annyira le szeretnék csökkenteni az érintettek számát, hogy ez már alig érintene 3-5.000 személyt, ezzel pedig semmit sem oldottunk meg. Egységes, koherens és fenntartható nyugdíjrendszer nélkül marad minden a régi helyzetben.
Egyelőre a tanügyi törvény parlamenti vitájára készülünk, sajnos nehezen fogadják el javaslatainkat. De az RMDSZ eddig is bebizonyította, hogy képes ellátni az érdekképviselet feladatait, míg mások csak kívülről kritizáltak minden munkát és eredményt mellőzve. Pedig van előrelépés. A kisebbségi törvény elfogadtatása is nagy erőfeszítést igényel.
Szervezetépítés
Megváltozott a magyarság politikai helyzete, hiszen az MPP mellett már új szervezet jogi bejegyzése is megszületett. Ebben a helyzetben az RMDSZ számára elengedhetetlen a Szövetség újraépítése, a tagnyilvántartás frissítése. Ez elengedhetetlen a két év múlva esedékes helyhatósági választások előkészítéséhez. „Kell tudjuk, kire számíthatunk. A közösséget folyamatosan össze kell fogjuk, nem csak úgy, mint a román pártok, a kampány idején. Minden családhoz el kell jussunk a tagsági könyvekkel, és a szórólapokkal, amelyen nem csak információk vannak, hanem kérdések is, amelyre a magyar lakosság válaszait várjuk.” – mondotta a szervezet megyei elnöke. A tagnyilvántartás és a szervezeten belüli tagság kérdése nagyon fontos. A tagság elsődleges feltétel ahhoz, hogy valaki szavazati joggal részt vehessen a Szövetség helyi szervezeteinek ülésein. Ez azt jelenti, hogy beleszólási joga van a döntésekben, választhat és választható a különböző tisztségekben. Ez pedig a feladatok elvégzésének felvállalását jelenti, ugyanakkor a felvállalás teljesítésének a számonkérését is lehetővé teszi a közösség számára.
A gazdasági beszámolók és az alacsony költségvetés elfogadása után következett a megbeszélés, amelyen régebbi kérdések újból felvetődtek
Ki mit adott kinek?
Az egyik örök kérdés, amikor a tagságról van szó, az egyik zilahi küldött szájából hangzott el. Mit válaszoljon erre a kérdésre: „Mit adott nekem az RMDSZ?”
A kérdés vitát váltott ki, hiszen minden magyar, aki valamennyire ismeri történelmünket, tudja, hogy a nemzet eredményei nem személyes adományok szintjén nyilvánulnak meg. 1848-49-ben senki nem azt kérdezte, hogy személy szerint mit adott neki a forradalom. Akkor – és mindenütt a világon – másként tevődött fel a kérdés: „Mit adtál te a forradalomnak, a szabadságharcnak, magyarságodnak? Mit tettél le a nemzet asztalára a szép szavakon kívül?”
Hányan nem veszik figyelembe azt, hogy RMDSZ nélkül nem lenne magyar iskola sem Szilágysomlyón, sem Szilágycsehben, nem fejlődtek volna közösségeink, nem létezne ekkora fejlődés nemzettudatunkban, hiszen számos hagyományőrző csoport, egyesület működik a megyében hathatós támogatással, segítséggel. A kérdező hogyan járult hozzá mindehhez?
A nemzet akkor egészséges, ha nem mindent tőle várunk, hanem ha képességeinkhez mérten teszünk is érte valamit. Nem szép beszédekre, hanem cselekedetekre, eredményekre van szükség, és ennek meg kell találni a módját az adott politikai és gazdasági környezetben.

Lejegyezte: Józsa László

2010. április 23. | Címlap