Száz nap előtt és után a kormány

Az államfő-választás előtt bukott meg a Boc - kabinet, majd a régi kormányfő kapott bizalmat új kormányalakításra. A kabinet hivatalba lépése óta lejárt az úgymond türelmi idő. Száz nappal ezelőtt hasonlóan a gazdasági válság és a szociális elégedetlenség szorongatja a hazai társadalmat. A munkanélküliség, az alacsony bérek és nyugdíjak miatt napirenden szerepelnek a társadalmi tiltakozó megmozdulások, és váratlanul ismét felszínre jutottak a nacionalista megnyilvánulások.
A régi/új kormányra nehezedő feladatok során az elmúlt száz napban megszorító kormányrendeletek születtek (Nem mellékesen emlékeztetünk: maradt a régi gyakorlat, nem a törvényhozással felruházott parlament hoz jogszabályokat, a gazdasági – társadalmi életet kormányrendeletekkel szabályozzák.) A Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezség okán sürgősségi rendeletekkel megszorító intézkedéseket léptettek életbe. Elégedetlenséget kiváltott törvény-tervezetek – például a nyugdíj – vagy a tanügyi törvénytervezet – szerepel napirenden.
Sokan egyetértenek elvben a decentralizációval, egyfelől a koalíciónak és az ellenzéknek is a vesszőparipája, ám a helyi közösségek nem fogadják szívrepesve, ha a döntéshozatal a kezükbe kerül. Példa erre a tiltakozás a helyi önkormányzatok részéről a kórházaknak a helyi közigazgatás hatáskörébe való utalás ellen.
A jelenlegi kabinetnek az RMDSZ a koalíciós partnere. Az elmúlt száz napban viszont örvendetesen nem történt nyilvános civódás a kormányban lévő pártok, azaz partnerek között Esztendővel ezelőtt nyilvános veszekedések voltak napirenden a három és egyrózsás partnerek között, a televízió is hangos volt az egymásnak való üzengetésektől. Nyilván vélemény-különbségek léteznek a PDL és az RMDSZ kormányzati szereplői között, viszont a mögöttünk álló száz nap azt tanúsította, a Szövetség képes volt a kormány stabilizására. A gazdaság jó irányba mozdítása viszont várat magára, igaz a nemzetközi helyzet sem mutat sok biztató jelet a válságból való kilábalásra.
Ebben a helyzetben kerültek kormányzati pozícióba a RMDSZ-jelölte szakemberek. Közülük két miniszter is: Cseke Attila, az egészségügyi tárca valamint Kelemen Hunor, a Művelődési Minisztérium vezetője felkereste a Szilágyságot, mindketten az övezet helyzetéről tájékozódtak, ismertették a következő időszak feladatait.
A helyi román sajtó tájékoztatóiból kiderült, tekintélye van a művelődési miniszternek, ellenben a kórházak decentralizációjával kapcsolatos reform-intézkedések feszültségeket jeleztek. Egy másik magyar miniszter, Borbély László máris eredményt mutatott fel, jóllehet a Környezetvédelmi Minisztérium költségvetése sem bővelkedik pénzben. Ezt a tárcát is fenyegeti feszültség, a verespataki arany-kitermelés ügye még nem rendezett, a megoldást illetően sincs társadalmi egyetértés; nagyobb gond az, a tervezett technológia nagy területen okozhat természeti katasztrófát. Szilágy megyén kívül az ország más övezeteiből is van visszajelzés, a tárca és az alárendelt intézmények között javult az együttműködés.
A kormány száz napos tevékenységéről nehéz objektív mérleget készíteni, annál is inkább, mert a gazdasági válság időszakában a politikai vezetőkre jellemző, igyekeznek a figyelmet elterelni a valós problémákról, így a munkanélküliségről illetve a kis vállalkozók vagy a magánszemélyek fizetés-képtelenségéről.
A kabinet koalíciós partnere az RMDSZ, a Szövetség prioritásai között szerepel többek között a régóta vajúdó kisebbségi törvény, a fejlesztési régiók átalakításának törvénye. A parlamenti ülésszak nyár előtti ülésszakából hátramaradt időszakban szükséges az, a kormány fogadja el a tanügyi törvény végleges formáját. Kényes kérdésnek tűnik még, hogyan képesek egyeztetni a koalíciós partnerek a fejlesztési régiók ügyében, ideje lenne annak is száz nap után, hogy a kisebbségi törvénytervezet vitájára is sor kerüljön.
A hogyan tovább kérdését illetően beárnyékozza az, ismét nacionalista megnyilvánulások jelentkeztek a közéletben. Éppen csak emlékeztetünk azzal, miszerint a fő ellenzéki párt elnöke vállalt közösséget a legszélsőségesebb pártvezérrel Maros-hévizen nemrégen. A kormánynak stabilitásra van szüksége a továbbiakban is, ám nem kevésbé nyugalomra az ország érdekében.

F.L.

2010. április 09. | Címlap