Filmklub Zilahon

A zilahi filmklub az érdeklődők előtt minden hétfő délután 18 órától nyitva áll a Sima múzeumban. Ezen a héten az Ádám almái  című filmet vetítették, míg jövő héten a Kiságyúk kerül napirendre. A vetítést követően egy kötetlen beszélgetés keretében a megjelentek elemzik a filmet. Az e heti elemzés a következőképpen összegezhető:
Anders Thomas Jensen ismét egy olyan világot tárt elénk, ami egy kicsit valószerű, ami egy kicsit elvarázsolt, és éppen ezért nagyon is szürreális. Mint egy modern tündérmese, csak ezúttal a rossz nem nyeri el méltó büntetését, sem a jó a fele királyságot, sőt még tanulság sincsen –, de cserébe rengeteg teológiai, erkölcsi és etnikai morzsát hint el a forgatókönyvíró, amin aztán napokig csámcsoghat a néző.
Így a végén mégiscsak mindenki levon valamiféle tanulságot. Én azt vontam le – amit egyébként a dogmából elinduló Jensen összes filmjéből –, hogy az élet nem könnyű, de ha egy pici iróniával szemléled a dolgokat, máris sokkal egyszerűbb.
Mert irónia az van a filmben. A börtönből frissen szabadult neonáci Adam a végletekig jólelkű, egyszerű pap, Ivan védőszárnyai alá kerül. Csak úgy, mint Khalid, az arab terrorista, a kleptomán Gunnar és az alkoholista Sarah. Csupa megtört, bűnös ember, akik nem tudnak felhagyni kisstílű szokásaikkal, de tulajdonképpen nem is akarnak. Csakhogy Adam feltűnésével minden megváltozik. Újra és újra szembesíti a skizofrén Ivant a kegyetlen valósággal, kirángatva őt rózsaszín álomvilágából – és ezzel bajtársait is a mindennapi kerékvágásból.
De hol vannak az almák? Adam megérkezésekor azt a küldetést vállalja, hogy megsüti a legnagyobb almás pitét – ezzel róva le mintegy bűneit. Persze eleinte ezt nem veszi komolyan. De ahogy szép lassan a halálos valóság felé hajszolja Ivant, a lelkiismeret furdalástól kezdenek egyre fontosabbá válni számára ama bizonyos almák, no meg a küldetése.
Hogy sikerül-e teljesíteni? Ez nem is annyira lényeges. Sokkal inkább le fog kötni az északiaktól megszokott végletekig precíz színészi játék, a sokszor Tarantinosan véres szituációkban kibontakozó jellemábrázolás, és a nyers, realisztikus humor. Olyan, amitől könnyesre neveted magad. S hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy ezek a dánok tudnak valamit.
Se upp för hunden, avagy vigyázat, a kutya harap!

ZILAHI FIMLKUB

2010. március 05. | Fórum