Nagy Károly emlékére

Családban, közösségben mindig megdöbbentő és elgondolkodtató egy gazdag életút végéről szóló hír, különösen akkor, ha közösségi létünk és küzdelmeink fáklyavívőnek távozásáról tudósít. Az érzelmi veszteségen túl mindig feltevődik néhány olyan kérdés is, mely nemcsak az életút eredményeiről szól, de a befejezetlen, megvalósulatlan álmokról is.
Nagy Károly, nyugdíjas pénzügyi szakértő 2010. január 29-én bekövetkezett halálának híre is e gondolatokat ébresztette bennünk.
Karcsi bácsi hosszú, tartalmas és teljes odaadással megélt életpályáját az utolsó pillanatig ugyanazzal a lendülettel igyekezett megélni. Bár egészségi állapota állandó készenlétben tartotta, mindig igyekezett újabb és újabb feladatot, munkát találni magának, hogy ne töltse hiábavalóan napjait. Felkészűlt a váratlanra, de reménykedett, hogy sikerül befejeznie elkezdett tanulmányait. Valószínüleg ezt jelzik egy a Bibliájában talált vers utolsó sorai is:
„ Készen van a szívem, Uram a halálra,
átalmenni innen egy másik vilagra.
Készen van a szívem, és még nincsen készen…,
Uram, arra kérlek, tedd késszé egészen.”
Életpályáját nagyvonalakban is elég nehéz felsorolni, hisz munkakörei és érdeklődése annyira sokrétű volt.
Karcsi bácsi 1926. április 20-án született Krasznán. Iskoláit Krasznán kezdte, majd a zilahi Wesselényi Református Fiúgimnáziumban folytatta, amit Kolozsváron egy kétéves pénzügyi főiskolával egészített ki, mely egyben életpálya-felkészülés is volt.
Iskoláinak befejezése után 1950-től nyugdíjbavonulásáig, 1989-ig változatos munkakörökben tett eleget a kor és a közösségek elvárásainak. Pályáját a Krasznai Járási Statisztikai hivatalban kezdte, majd a helyi néptanács tisztviselője lett. Később a kötelesség Ballára szólította, ahol könyvelőként, majd titkárként dolgozott. A titkári tevékenységét a cigányi és krasznahorváti néptanácsoknál folytatta egészen 1968-ig, a területi átszervezésig. Ezt követően nyugdíjazásáig a Szilagy Megyei Számvevőszék ellenőreként végezte munkáját.
Nyugdíjas éveit a közigazgatási szereplés pótlásaként helyismereti kutatásokkal, írásokkal és a közösség jelenét, jövőjét meghatározó tevékenységekkel töltötte. Megjelent írási a Kraszna újság hasábjain és egy helyismereti tanulmányban jelentek meg.
A Nagyajtai Cserey Farkas, Lósády Br. Györffy család monográfiája, a Posta története, Tudnivalók a filateliáról írásai a Kraszna újságot szinesítették.
Szenvedélyes bélyeggyűjtőként több alkalmi kiállítást szervezett, hogy a fogékony fiatalok figyelmét a gyűjtés örömére és szépségére terelje.
Kiadatban írásai: Kraszna zsidóközösségének története, a Lompért-i KORBULY magyar –örmény család története, Emlékművek Krasznán, Civilszervezetek Krasznán, Pénzintézetek a múltban és jelenben, A Bokréta története.
Az utóbbi időben a krasznai magyar-örmény családok történetével foglalkozott. Kutatási szenvedélye mellett maradt ideje és energiája az elkobzott birtokok, ingatlanok tulajdonjogi tisztázására, közösségi tulajdonok visszaszerzésére.
Alapító tagja volt a helyi RMDSZ szervezetének, 1990-1995 között gazdasági alelnöke, (1995-2000) az ellenőrző bízottság elnöke, a megyei RMDSZ gazdasági alelnöke, 1996-2000 között megyei tanácsos.
Tevékeny szervező úgy az RMDSZ szervezetben, mint a Krasznáért Alapítvány munkájában és a Cserey Farkas Társaság munkájában, amiért 2000-ben a község díszpolgári címet, 2007-ben pedig a „Szilágysági Magyarok” elismerő díszoklevelet kapott.
Néha önmagát is felülmúlta, kitűzött céljai, álmai egy részét az utókorra, követőire hagyta befejezett életmüvével együtt.
Nyugalma csak akkor lesz igazán csendes, ha félbemaradt álmait az utókor valóra váltja. Addig is nyugodj békében Karcsi bácsi!

Oláh Miklós

2010. február 19. | Vidékeink