Átláthatóság kell az egészségügyben

Cseke Attila egészségügyi miniszter a hét végén személyesen tájékozódott a Szilágy megyei kórházak helyzetéről. Szombaton délelőtt a megyei kórházat látogatta meg, és nam csak a vezetőséggel, hanem az ott dolgozó egészségügyi alkalmazottakkal is találkozott. Délután Szilágycseh, Zsibó és Kraszna egészégügyi intézményeit látogatta meg. Vasárnap délelőtt Zilahon a megye magyar orvosai és polgármesterei előtt ismertette a várható intézkedéseket, kilátásokat és lehetőségeket. A Szilágyság olvasói számára foglalta össze a másfél nap eseményeit.

– Nagyon tanulságos volt nem csak a kórházak helyzetéről tájékozódni, de az egészségügyi alkalmazottakkal folytatott beszélgetés is. Az orvosokkal és a polgármesterekkel való találkozónak célja pedig nem csak az volt, hogy sajátos gondjaikról számoljanak be. Elsőkézből való tájékoztatást nyertek arról, hogy mi várható az egészségügyben, ugyanakkor én is nagyon hasznos ötleteket kaptam arról, hogyan állítható meg a rendszerben a pénz elfolyása, hogyan lehet hatékonyabban működtetni a rendszert. Nagyon fontosak ezek a találkozók, mert a minisztériumi statisztikák tökéletesek, de egészen más, ha saját magam tapasztalom meg, hogy mi a helyzet. Szilágy megye a hatodik, amelyet meglátogattam öt hét alatt, és ezt folytatni fogom.
Tapasztalataim szerint vannak jobb, és vannak rosszabb helyzetek, de ez országosan így van. Még megyéken belül is vannak eltérő helyzetek. Például Krasznán az egészségügyi központ minden adóság nélkül zárta az évet. Ez is azt bizonyítja, hogy amely közösség hiteles embereket választott, akik szakmailag megalapozottan dolgoznak, érdekli őket az egészségügyi ellátás színvonala, és ahol az egészségügyi intézmény vezetése szakmailag is megfelel és jó az együttműködés, ott lehet kórházat úgy működtetni, hogy ne legyen adóság. Igaz, ezt nem lehet mindenütt megtenni, de úgy gondolom, hogy megfelelő decentralizációval egyre több önkormányzat fog beleszólni a helyi kórház ügyeibe.
– Említette, hogy ez a rendszer emberfüggő. Van-e olyan megoldás, hogy rendszerfüggő legyen?
– Mindkettő létezik jelenleg is. De ez a rendszer is olyan, mint az egész ország, vannak jó, és vannak rossz dolgok is a társadalomban, az egészségügyben is. Találkoztam nagyon elkötelezett, lelkiismeretes orvosokkal, akik éjt nappalá téve dolgoznak a betegekért, és sajnos, tudunk olyanokról is, akikben ez az elkötelezettség nem olyan nagy. Megpróbálunk rendszergazdaként úgy működni, hogy ezen a helyzeten változtassunk. De ezt csak a társadalommal, az egészségügyi dolgozókkal és a kezelésekre szorulókkal együtt lehetséges.

A miniszter emberközelben
– Sokat gondolkodtam, amikor felkértek, hiszen nem ismerem a rendszert. Felhívtam Hajdu Gábort, aki jogászként már volt egészségügyi miniszter, kívülállóként úgy tudott hozzáállni a kérdésekhez, hogy egyik szakmai terület felé sem volt elkötelezve. Azóta is az egyik legjobb miniszterként emlegetik. Szerintem nem csak akkor kell vállalni a kormányzási részvételt, amikor minden jól megy. Amikor nehezen mennek a dolgok, akkor is kell vállani azt, hogy kihúzzuk az országot, és vele együtt a magyar közösségeket is a bajból.
Nagyon nehéz év előtt állunk, és ez sok embert érint. A fájdalmas döntéseket is meg kell hozni, másképpen néhány éven belül teljesen kilátástalan lesz a helyzet. A reformhoz pénz kell, de vannak más típusú intézkedések, amelyek az anyagiaktól függetlenül pozitív hatásúak lehetnek. Tulajdonképpen ezek stratégiai kérdések, ezekben az állam kell eldöntse, hogy mit akar.

A biztosítási rendszer
Jelenleg az országban 6,7 millió ember fizet valamilyen formában biztosítást, jogosult viszont további 10,8 millió személy, aki a törvény szerint nem fizet. Védett szociális kategóriaként ugyanolyan szolgáltatást kap, de értük senki nem teszi be a rendszerbe ellátásuk árát. Más jóléti államokban az állam kifizeti a rendszernek a kezelések árát, nálunk még senki nem tudja, mi a megoldás. Évről évre halogatják a döntést. Ehhez többpárti egyeztetés kell, remélem a jövő év elejére tudni fogják, merre akarunk menni. Egyszerűbb lenne nem venni tudomást erről, de előbb-utóbb azért kell majd kórházakat bezárni, mert nem lesz miből kifizetni az orvosokat. A tavaly ősszel már volt ilyen veszély, megmentett a világbanki kölcsön. Egyszóval a biztosítási rendszer is módosításokra szorul.
Az sem normális helyzet, hogy az egészségügyre a bruttó nemzeti össztermék 3,6%-a jut. Így az utolsó helyen szereplünk Európában. Ebből 3%-kal gazdálkodik a biztosító pénztár, és a minisztériumnak, amely az egészségügyi stratégiáért felel, csupán 0,6%-a jut.

Kórházak
Egységesíteni kell azt a pontrendszert, amely alapján kiszámolják a szolgáltatások árát. Az országos átlag mintegy 1380 pont, a szilágysomlyói kórház esetében viszont 1075 pontot határozott meg a biztosító. De van ugyanolyan rangú kórház az országban, amely ugyanolyan szolgáltatásért több, mint 1500 kiegyensúlyozott pontértéket számolnak el. Egyenlőséget kell teremteni a rendszerben, hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson.

Személyzeti keret, orvoshiány
A legnagyobb butaság, hogy ilyen orvoshiány közepette zárolták az állásokat, és egyetlen kórház sem tud orvost alkalmazni. Természetes, hogy egy 10-13 évet tanult szakorvos külföldre megy, hiszen itthon nem tudunk munkát adni neki, bármennyire is szükség lenne rá. Ugyanakkor nagyon felduzzadt az adminisztratív személyzet. Zilahon van 6 igazgató, 4 jogász, stb. A minisztériumban meg összesen 2 jogász van… Az ország 433 kórházában több mint 2100 igazgató van, mégsem mennek jól a dolgok. Valahol elfolynak a pénzek. Az adminisztratív személyzetet fogom csökkenteni, már kaptam is fenyegető leveleket emiatt. Ráadásul a tavaly túlpolitizálták az igazgatóságokat, és nem mindig a megfelelő emberek kerültek oda… Pedig ezen a szinten a szakmaiság kellene hogy döntsön.

Decentralizáció
Fel kell oldani a lehetetlen helyzetet, miszerint az épület az önkormányzat tulajdona, a vezetőséget viszont a minisztérium nevezi ki. Ha átkerülnek az intézmények az önkormányzatokhoz, akkor nekik is beleszólásuk lesz a kórház vezetésébe, az egészségügyi ellátás minőségébe, és tenni is tudnak a javulásért. Ez várhatóan júliusig bekövetkezik.

Vizitdíj
Kinevezésemkor meglepődtem, amikor közölték velem, hogy már tavaly be kellett volna vezetni a világbanki szerződés értelmében. Az más kérdés, hogy az előző miniszterek ezt miért nem tették meg. Erre egy-két hónapon belül sor kerülhet.
Alapvetően nem hoz pénzt az egészségügyi rendszerbe, és tudom, hogy nagyon népszerűtlen intézkedés lesz. A nyugati országokban sem ezért vezették be, hanem azért, hogy nagyobb rálátása legyen az államnak az egészségügyi szolgáltatások számára, amely most nálunk saját bevallás alapján működik. De ha nyugtát ad a családorvos arról az 5 lejről, vagy a szakorvos a 10 lejről, akkor azt könyvelni kell, és akkor már nem lehet csalni. Ennek is az a célja, hogy megállítsuk a fiktív elszámolásokat, a pénzelfolyást a rendszerből.
Másik célja az, hogy megváltoztassuk az emberek felfogását. Valamikor napi 50 ember jelentkezett a kórház sürgősségi osztályán, most már naponta 100 beteg jön – sok esetben indokolatlanul – a kórházba olyan egyszerű tünetekkel, amelyeket a családorvos is kezelni tudna. Ő döntse el, hogy kórházi kezelés szükséges, vagy elég a házi gyógyszerezés. Ezzel csökkenteni lehetne a kórházi költségeket, és emelni a családorvosi ellátásra szánt összeget.

Betegszabadságok, betegnyugdíjak
Elképzelhetetlen, mi folyik az országban. Nem lehet valakit elbocsátani, mert rögtön betegszabadságra megy. A tavaly majdnem egymilliárd lejt fizetett ki a biztosító betegszabadságokra, és ez az összeg évről-évre nő. Egyesek pedig nyaralnak, vagy máshol dolgoznak ezalatt. Ez tűrhetetlen. Ezen a rendszeren is változtatni kell.
Olaszországban dolgozó román állampolgár írta nekem, hogy szégyen, ami nálunk folyik. Ő egyszer kapott öt nap betegszabadságot, és ezalatt háromszor ellenőrizték, hogy otthon van-e! Ha nem találták volna sem otthon, sem az orvosnál, akkor azonnal levágják a betegpénzt, sőt, büntetés is jár.
Hasonló a helyzet a betegnyugdíjazásokkal. Lassan rokkantak országa leszünk. Jobban meg kell tehát szigorítani az ellenőrzést.

Az informatikai rendszer
Elképzelhetetlen, hogy húsz évvel a rendszerváltás után még mindig nem működik. Magyarországon évek óta van egészségbiztosító kártya, ezt is be kellene vezetni. Az orvos a kártya alapján azonnal látná, hogy rendezve van-e a beteg biztosítása, vagy nem. Nem kellene sorban állni a pénztárnál a külön igazolásért. Ugyanakkor az előzmények, a korábban kapott kezelések is megjelennének a rendszerben, ami nagy segítség az orvosnak is. Csakhogy akkor már teljesen ellenőrizhető lenne a rendszer, és nem folyhatna el a pénz. Jelenleg egy négy összetevőből álló rendszer létezik, ebből kettő a minisztériumnál, kettő a biztosítónál van, amely a minisztériumtól teljesen független intézmény. Érdekes, hogy a milliókért kifejlesztett két rendszer nem illeszkedik – vagy nem akar illeszkedni – egymáshoz. Ezt is meg szeretném oldani, de nagy az ellenállás.
Mindent összegezve, ebben az évben nehéz lesz, de meg kell hozni a népszerűtlen intézkedéseket, hogy legyen végre egy kiszámítható biztos alap, amelyről minden intézmény egyenlő eséllyel indul, és később fejlődhet is, hiszen az egészségügy jövőjéről van szó.
Az orvosok, polgármesterek még szolgáltak néhány ötlettel, és pár panasszal is éltek. A beszélgetés végén mindenki megjegyezte, hogy nagyon hasznos volt a találkozó, és időnként visszajelzésképpen meg kellene ismételni.
Seres Dénes képviselő megköszönte a miniszter látogatását, és megígérte, hogy még sokat fogjuk zavarni ügyes-bajos dolgainkkal.

Józsa László

2010. február 12. | Címlap