A Meleg jelenség

A nagyváradi Matyi Műhely most új produkcióval, kabaréval jelentkezik, de eredetileg nem ez volt a fő szándékuk. Bábszínházként indult, és valósággal tomboltak gyerekek a legutóbbi Lúdas Matyi bemutatón. A színház alapítóját, Meleg Attilát kérdeztük a társulatról.
– 18 éve működik ez a színház, folyamatosan bábszínházként jelentkezünk. A gyerekközönség roppant hálás bárhova megyünk, de a ’90-es évek elején nagyon behatárolták mozgásterünket. Az akkori igazgató megtiltotta, hogy 100 kilométeres körzeten kívül menjen a társulat autóbusza. A nagyváradi bábszínház tehát nem szerepelhetett sem Szilágy megyében, sem máshol. De hívtak Arad, Temes megyébe, ide is. Nem mondunk le a magyarlakta helyekről, Szlovákiáról vagy a Kárpátaljáról, Székelyföldre is sokat hívnak. Ekkor határoztuk el, hogy magánszínházat alapítunk, így sokkal nagyobb a mozgásterünk.
– Sok helyen felléptek ez alatt az idő alatt?
– Rendszeresen fellépünk nem csak a Partiumban, hanem Magyarországon Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében is. Havonta átlag egy hetet Magyarországon játszunk, évente kétszer pedig Kelet-Szlovákiában.
De nem csak a gyerekeknek játszunk. Bátyámmal, Meleg Vilmossal és meghívott művészekkel felelevenítettük azt a kabaréműsort, amelyet egykoron Nagy Endre talált ki az aktuális helyzetek humoros feldologozásáral.
– A Meleg testvérek színházi kezdeményezései és feldolgozásai minden korosztálynak szólnak. Hogyan alakult ki ez a színházi elképzelés?
– Ez apostoli feladat! De ahhoz, hogy ezt az ember jól csinálja, örökké gyermeknek kell maradnia. Kemény Henrik szavaival élve: „Addig élet az élet, ameddig valamennyit át tudsz menteni a gyermekkorból.” A színház is élet. Mi is ezt valljuk, talán ezért maradhatunk örök színészek, a közönséggel együtt játszó gyerekek.

J.L.

2010. január 29. | Művelődés