Így ünnepeltek a szilágyzoványi Ciberkék

A „Ciberke” néptánccsoport  ünneplését Szenteste, a templomban kezdte, ahol hallgattuk az istentisztelet során elhangzott üdvüzenetet, hogy Megváltónk megszületett. Ezt követően szeretettel néztük és hallgattuk végig az óvodások és az  I-IV. osztály karácsonyi műsorát. Templomozás után megbeszéltük, hogy 9 órakor elindulunk kántálni, megőrizve és ápolva ezzel népszokásunkat, amely ha nem ápoljuk, a feledésbe merül. Az éjszakai kántálás nem akadályozta meg a fiatalokat abban, hogy nagy lelkesedéssel várják az ünnep első napja délutánjára megígért karácsonyi műsorukat. Elérkezve a várva-várt pillanat, a délután 5 óra, a fiatalok nagy izgalommal kukucskáltak ki a függöny mögül és újságolták, hogy már ez is megérkezett, az is megérkezett, miközben a kultúrház megtelt az érdeklődőkkel, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Hála Istennek, szép számban gyűltünk össze, és egyúttal köszönjük is, hogy van még igény, érdeklődés a kulturális műsorokra. Műsorunk közös énekléssel kezdődött és jelenetekkel folytatódott. Először felidézve régi szokásunkat egy betlehemest láthattak a nézők. Továbbá megtekinthették a “ A négy gyertya” történetét, melynek mondanivalója, a negyedik gyertya szavai „Ne félj! Amíg van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!”, és a gyermek megragadta a még égő gyertyát s lángjával új életre keltette a hit, szeretet, béke lángját. Mi is reméljük, hogy a már 2 éve megalakult tánccsoportunknak lesz utánpótlása és ezáltal lesz alkalmunk a folytatásra. Harmadik jelenetünk címe „A fiú érkezik”, ezt követte „Az angyalok konferenciája”. Utolsó jelenetünk címe „Miért nem fogadták be Betlehembe a szent családot?”, melyre meg is kaptuk a kellő válaszokat. Míg a táncosok átöltöztek, egy fiatal „zenekar” hat gitáros fiú és két furulyás lány hangszeres előadását hallhatt’k.
Befejező táncainkat a tánccsoport zászlójának az avatása előzte meg. Lelkipásztorunk, Kiss Miklós kért áldást a tánccsoport munkájára, és örvendezéssel köszönte meg az ünnepi műsort.
Végezetül szilágysági táncokat csodálhatott meg a közönség. Záró énekünkkel kértük, hogy ne csak a szeretet ünnepén, ne csak 3 napig, hanem egész évben tartson a jóság és emberség.
“Ha elmúlik karácsony, A szeretet lángja halványabban ég, De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Ha elmúlik karácsony, És legszebb titkát nem árulja el, Az új csodára egy évig várni kell.
Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik, Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek, Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!    … “
Már elmúlt a 3 nap, elmúlt Karácsony de mi vajon milyenek vagyunk? Milyenek lettünk?
Az ünneplésünk ezzel még nem ért véget. Karácsony másodnapja délelőtt az ifjak verses- zenés összeállítását hallhattuk a református templomban az istentiszteletet követően. Úgy gondolom, ennél szebb ünneplésünk nem is lehetett volna, minthogy a templomba kezdődjön és ott is fejeződjön be. A csoportvezetők nevében köszönjük a fiataloknak, a lelkes, kitartó munkát, és ugyanakkor reméljük, hogy még sokáig békességben dolgozhatunk együtt. Ezen kívül hálás szívvel köszönjük mindenkinek a támogatását és a segítségét.

Nagy Helga, Csiki Elemér

2010. január 22. | Vidékeink