Rajtnál a kulturális fővárosok

Elkezdődtek Európa kulturális fővárosainak programsorozatai: Pécsen kezdődött az ünnepség, Essenben január 9–10. között ülték meg a nyitóbulit, míg Isztambulban a hivatalos kezdést 16-ra dátumozták. A németországi Ruhr-vidéken található Essenben, a dél-magyarországi Pécsen, valamint a Boszporusz két partján fekvő Isztambulban 2010-re tömérdek zenei, színházi, táncművészeti, filmes és irodalmi rendezvénysorozatot szerveznek.
Ünnepi szentmisével kezdődött vasárnap délelőtt a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa nyitóprogramja. Délelőtt 11 órától a Szent Korona hasonmása előtt Mayer Mihály megyéspüspök celebrált misét a Pécs óvárosában található székesegyházban.
A megnyitó színpadának építése már pénteken elkezdődött, a rendezvényszervező cég felvonult, kipakolták a hang- és fénytechnikát, kialakították a meghívott vendégek, a sajtó és a fellépők helyét. De végleges helyére minden csak vasárnap került, ekkor állították fel a kivetítőket is, így három órával a megnyitó előtt még mindig nagy volt a mozgás. A nap eseménye, a megnyitó lapzártánk után, este hat órakor kezdődött, a program szerint Bajnai Gordon beszédével.
A miniszterelnök után Páva Zsolt polgármester egy mondattal nyitotta meg az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatot, majd körülbelül egyórás műsor következett, amelyben Pécs kultúrtörténeti arcait mutatták be pécsi kötődésű művészek és hírességek, valamint több száz pécsi diák közreműködésével.
Az egyenként öt-öt perces jeleneteket, pontosabban történelmi korokat egy-egy óriásbábú vezette fel, segítségükkel megelevenedtek a római idők, az ókeresztény időszak, a pécsi püspökség 1009-es alapítása, a reneszánsz, a török idők, a felvilágosodás, a reformkor, majd a húsz, végül a huszonegyedik század is. A zenés-táncos megnyitót a program szerint lézershow és tűzijáték zárta.
Iparkultúrából kultúripart varázsolni – így összegzik terveiket a Ruhr-vidéken, Európa kulturális fővárosának német házigazdái. Bár a nagy hó kis híján eltörölte a hétvégi megnyitóünnepséget, az egykori kohók tövében végül teljes pompával kezdődött a bál.
A kétezer-ötszáz program és háromszáz projekt nagyrészt az egykori ipari telephelyekből, bányaüzemekből átalakított csarnokokban zajlik majd, de nyáron egy napra az autópályára is kiköltözik a kultúrsokadalom. A klasszikusnak számító képzőművészeti, zenei, irodalmi és történelmi ajánlatok mellett olyan kuriózumok is helyet kapnak a kínálatban, mint a modern futballkultúra bemutatása.
Sokak számára a Ruhr mindmáig a szén- és acélbányászat bölcsőjét jelenti – bár az utóbbi fél évszázadban drasztikusan lecsökkent az ipari termelés, és a vidék azóta teljesen újrafogalmazta régiófejlesztési stratégiáját, a „szénport” nem sikerült teljesen eltávolítani.
A Dortmundtól Duisburgig terjedő német régió a kulturális főváros címbe kapaszkodva merész álmokat dédelget: a tekintélyes ipari múlttal rendelkező vidék éllovasa szeretne lenni a 21. századnak megfelelő zöld-politikának, emellett pedig a metropolisz fogalmának egy új definícióján kísérletezik.
Mint ismeretes, már abban is formabontó, hogy kulturális fővárosként nem egyetlen település, hanem egy egész tájegység vonul fel – amelyre még nem volt példa a rendezvénysorozat történetében. Az első látásra szerénynek tűnő Ruhr-vidék Európa harmadik legnépesebb régiója, csupán Párizs és London előzi meg nagyságrendben.
A német sajtó egyelőre éppen csak illendő „tapssal” jutalmazza kultúrfővárosát, a megjelent kommentárok hangvétele inkább fanyalgó, melyek megkérdőjelezik, hogy a projekt valóban hosszú távú és tartós előnyöket hozhat a régióba. Bár a Ruhr-vidéki fesztivál költségvetése eltörpül az isztambuli mellett (mindössze hatvanmillió euró, egytizede a török pénzkeretnek), a szervezők büszkén tekintenek a kihívásra.
Viccesen hozzáfűzik azt is, hogy: ha Isztambul különlegessége, hogy két földrészen fekszik, akkor a Ruhrról is elmondható, hogy a Rajnavidék és Vesztfália tájegységei közé ékelődve nagyobb kulturális „szakadékokat” egyesít, mint amekkora Ázsia és Európa között valaha tátonghat.
Az Európai Unió kapuján kopogtató Törökország nagyvárosa, Isztambul – a három kulturális főváros egyike – először mutatja be múltjának sokszínűségét a maga teljes valójában. A program bírálói „élő múzeumot” emlegetnek, és felhánytorgatják a sok korrupciót.
Európa idei kulturális fővárosai közül Isztambul nemcsak abból a szempontból más, mint a többi, hogy olyan ország területén fekszik, amelynek jelentős része átnyúlik Ázsiába. Azért is elüt a németországi Essentől és a Ruhr-vidéktől, illetve Pécstől, mert Törökország az európai uniós tagságra jelentkezők legvégén kullog.
Múlt és jelen sokszínűsége érvényesül
A már most is évente hétmillió látogatót számláló, tizenkétmilliós Boszporusz-parti nagyváros megannyi kultúra találkozóhelye, s mindegyik civilizáció gazdag örökséget hagyott hátra. Şekib Avdagiç, az előkészítő bizottság elnöke szerint Isztambul lakói is újra rácsodálkozhatnak városukra, annak szépségére, látnivalóira.
A több mint 2200 javaslatból 451 valósul meg, egyebek mellett kiállítások, tánc- és színházi előadások, hangversenyek. A történelmi épületek nagy részét is fölújították: az Hagia Sophiát most renoválták, és a Topkapi-palota is újjászületett.
A török–muszlim Isztambul – még ha csak kiállítások formájában is – először vesz tudomást önnön bizánci és görög múltjáról: először jutnak szóhoz a görög, a zsidó és az örmény kisebbségek, visszatükrözve Isztambul múltjának és jelenének sokszínűségét.

2010. január 15. | Művelődés