Kettős ünnep Szilágylompérton

November elsején, azon a fagyos-napos őszi délutánon Szilágylompérton is – mint minden más településen - mindenki a temetőkertbe sietett. Ideje volt a sírásnak, a fájdalmas emlékezésnek, a csendes beszélgetéseknek és imáknak. De ugyanakkor eljött az ideje az örömnek és az ünneplésnek is. No, nem azért, hogy a gyász és emlékezés meghitt pillanatát megtörje, hanem azért, hogy megvigasztalja a megtört szívűeket.
A református egyházközség rava-talozójának felavatására és a település történetét összefoglaló könyvnek a bemutatására került sor. Két maradandó érték, amelynek üzenetei magukért beszélnek: voltunk-vagyunk-leszünk. Ezt hirdeti a ravatalozó homlokzatán olvasható felirat is: Feltámadunk!
Az ünnepség Lukács József esperes igehirdetésével kezdődött, aki a Mt.8:1-3 versei alapján arról beszélt, hogy a lompértiak valahányszor a hegyre, a temetőkert felé, a ravatalozóra tekintenek, mindig lássák a hegyen lévő Krisztust, aki lejön a hegyről, közeledik felénk, hogy megtisztítson és üdvözítsen. Itt lesz a hely és a lehetőség arra, hogy Jézus elé boruljunk, és gyógyulást, vigasztalást kérjünk tőle.
Az igehirdetés után a református egyház énekkara szolgált verssel és énekekkel. Ezután jómagam köszöntöttem az egybegyűlteket, vendégeket és helybelieket egyaránt. Mindenkinek a figyelmébe ajánlottam a ravatalozó homlokzatán olvasható feliratot. Feltámadunk! Ez azt hirdeti mindazoknak, akik itt megállnak, hogy ez a hajlék nem a holtak háza, nem a végső út hirdetője, ahol mindennek vége. Ez a ház a jövőre mutat. Ezért én nem ravatalozónak neveztem el, hanem Vigasztalás Házának, a Remény Házának. Itt mindenki reményt és vigaszt nyer gyászában és bánatában.
Seres Dénes, parlamenti képviselő és Fekete Szabó András szenátor is köszöntötte az ünneplőket. Amikor egy közösség építkezik, jövőt épít; még akkor is, ha ravatalozót épít. Lompért az elmúlt években sokat építkezett, sok mindent megvalósított, ez azt jelzi, hogy itt jövőben gondolkodó, reményteljes magyar közösség él. Egy ilyen közösséget pedig támogatni kell.
Ezt meg is tették képviselőink, hisz az ő közbenjárásukkal sikerült támogatást szerezni a Román Kormánytól 2008 őszén erre a ravatalozóra. Köszönjük!
Dr.Seress Klára, sarmasági családorvos is gratulált a lompértiaknak, hogy egy korszerű, az EU normáknak megfelelő ravatalozót építettek. Bár nem könnyű elfogadni és hozzászokni ahhoz, hogy halottainkat nem otthonról temetjük majd ezután, hanem a ravatalozóból, de el kell fogadni ezt, és később mindenki belátja, hogy sokkal tisztességesebb, higiénikusabb és szebb lesz innen a temetés.
A ravatalozó felavatása azzal folytatódott, hogy Lukács József esperes, Seres Dénes képviselő és Fekete Szabó András szenátor elvágták a díszszalagot, majd ezt követően esperes úr áldást mondott az épületre és a lompérti gyülekezetre.
Az ünnepség ezzel még nem ért véget, hisz következett a Szilágylompért című könyv bemutatása. Horváth József, sarmasági történelemtanár vállalta e nemes feladatot, és beszélt a 200 oldalas könyv tartalmáról. Van benne falu- és egyháztörténelem, hagyományok és szokások, szakszerűen feldolgozott statisztikai adatok, Ady Endre és lompérti kötődései. A könyv végén pedig színes képekben elevenednek meg a falu kincsei, értékei. Múlt-jelen és jövendő együttesen ötvöződik benne. Az ünnepségen többen is jelen voltak azok közül, akik írásaikkal közreműködtek a monográfia megjelenésében. A könyvből minden lompérti család kap egy példányt ajándékba. De másoknak is ajánlom szíves figyelmébe.
Hát, így telt Lompérton az a november 1.-i fagyos-napos délután. Együtt volt ott öröm- és bánatkönny, derű és sóhaj, fagyos kezek és meleg szívek. Így tudtak ünnepelni Halottak napján az élők.

Szőnyi Levente, lelkipásztor

2009. november 06. | Vidékeink