A jövő választása

Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnökjelöltjének választási programja

Romániának, a kommunizmus össze-omlása után, a ’90-es évek elejétől két nagy célkitűzése volt: az Észak-atlanti Szövetséghez valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás.
E két cél elérése nagymértékben meghatározta közel két évtized politikai döntéseit, az alapvető intézmények felépítését és működését. Az integráció feltételeinek való megfelelés kényszere nyomást gyakorolt a politikai döntéshozókra és a társadalomra, megjelölte azt az utat, amelyen elindult az ország.
Mindkét célt elértük és ebben hangsúlyos szerepe volt az Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. Sikerünk azonban nem teljes: Románia formálisan ugyan tagja lett az Észak-atlanti Szövetségnek és az Európai Uniónak, azonban a jogállam, a gazdaság helyzete, és az életminőség tekintetében nem váltunk hasonlóvá Európa országaihoz. 2007 óta a hazai társadalom számára nincsenek új célok, nincsenek olyan új kihívások, amelyek irányt szabnának az országnak, amelyek a társadalom erőit mozgósítanák és összefognák. A célokat formálisan tejesítettük, de nincs az az integrációs kényszer, ami a reformokat előre vinné.
Ez az egyik oka annak a káosznak, amely az ország bel- és külpolitikájában is megmutatkozik. Pedig tennivaló bőven van még: a következő öt-hat évben fontosnak tartom, hogy az állam belső reformja úgy valósuljon meg, hogy a csatlakozás után Románia képes legyen ténylegesen felzárkózni az Európai Unióhoz, lépést tudjon tartani az európai közösséggel, ne legyen annak leszakadó, periférikus és elszegényedő országa.
A húsz éves átmeneti időszakot le kell zárnunk és az ország fejlődésében, korszerűsítésében új fejezetet kell nyitnunk.
Elkerülhetetlen az Alkotmány, az állam és annak alapvető demokratikus intézményeinek a reformja. Új társadalmi szerződés alapjait kell letennünk, és ebben az új szerződésben az egyénnek és a közösségnek kell elsődlegesnek lennie. Ennek az elvnek kell alárendelnünk az alaptörvény valamennyi új szabályozását.
Románia a mi országunk is, Erdély a szülőföldünk. Itt akarunk élni és boldogulni, nemzeti identitásunkat megőrizni, fejleszteni és átörökíteni. Tudjuk, hogy milyen Erdélyben, milyen Romániában akarunk élni, tudjuk, hogy mi jó a mi nemzeti közösségünk számára, és meggyőződésünk, hogy ami jó nekünk, az jó a román társadalomnak is.
Egy elnöki mandátum talán nem elegendő az előttünk álló feladatok teljes elvégzésére. De arra mindenképpen elegendő, hogy elinduljunk a modernizáció, a reformok és az Európai Unióhoz való felzárkózás útján. Elegendő ahhoz, hogy a dolgok jó irányt vegyenek. Elegendő ahhoz, hogy visszafordíthatatlan változásokra kerüljön sor. Elegendő ahhoz, hogy az egyének és közösségek ismét érezzék: van remény arra, hogy élhető legyen a jövő, hogy kiszámítható és biztonságos legyen a holnap.
2009-ben, az elnökválasztások napján a múlt és a jövő között kell választanunk. Nekünk, romániai magyaroknak nem csak nemzeti céljainkat kell kivívnunk, hanem részt kell vennünk az ország modernizációjában is. Vállalnunk kell azt, hogy szavunkat hallatjuk, vállalnunk kell azt, hogy a sorsunkat meghatározó fontos döntésekben részt veszünk, vállalnunk kell, hogy azon, ami rosszul megy ebben az országban, megpróbálunk javítani.
Nekünk a jövőt kell választanunk. Most van erre lehetőségünk.

Kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség államelnökjelöltjeként következetesen képviselni fogom a Szövetség közel két évtizedes meggyőződését, amely szerint Románia Alkotmánya első cikkelyének első bekezdéséből – az ország 10 százaléknyi kisebbségi lakosságát tekintve – a valóságnak ellentmondó „nemzetállam” fogalmát törölni kell.  Szorgalmazzuk, hogy ezt a fogalmat az alapokmányban a „multikulturális állam” eszméje helyettesítse, hiszen ez felel meg a valóságnak. Soha nem vontuk kétségbe az állam „független, szuverén, egységes és oszthatatlan” voltát, azonban szükségesnek tartom az Alkotmány valósághoz való igazítását, korszerűsítését, a nemzetállami kizárólagosság felszámolását.
Az alapokmányba külön cikkelyt kell bevezetnünk a kisebbségi közösségek kollektív jogaira vonatkozóan, hiszen a  jelenlegi Alkotmány csupán az etnikai csoportokhoz tartozó egyének jogait biztosítja, a közösséget nem védi.
Meggyőződésem, hogy nyelvi és kulturális identitásunk, hagyományaink védelme, megőrzése és továbbörökítése érdekében a közösségünk egészére vonatkozó jogainkat is bele kell foglalnunk az új, korszerűsített alkotmányba.

Régiók képviseletét a Parlamentbe
Romániában nem csak a kisebbségi jogok terén van még bőven tennivaló az elkövetkező években. Az állam nem az állampolgár érdekeit tartja szem előtt, nem hatékony ügyintéző, ezért intézményeinek alapos reformját is meg kell valósítani, ennek eszköze pedig szintén az alkotmánymódosítás, amelyet átgondoltan, csupán a módosító javaslatok széleskörű közvitáját követően lehet végrehajtani. A romániai demokrácia történetét tekintve határozottan a kétkamarás Parlament mellett foglalunk állást. Románia polgárai számára csupán ez a struktúra biztosíthatja az előnyös, többszintű képviseletet. Ugyanakkor a Parlament két háza hatásköreinek alkotmánymódosítással történő pontos és határozott elválasztását, újradefiniálását rendkívül szükségesnek tekintem. Ilyen értelemben a Szenátusnak a „régiók tanácsává” kell átalakulnia, amely a regionális fejlesztés, a külpolitika, a biztonságpolitika és honvédelem, valamint az energiapolitika területen törvénykezik, a többi szakterületet pedig a Képviselőház szabályozná.
Így a Parlament két házának eltérő – az európai valósággal és a társadalom fejlődésével lépést tartó – hatáskörei a kiegyensúlyozott és reprezentatív képviselet garanciái lehetnek.

Alkotmányos garanciákat a hatalmi ágak szétválasztására
Az alkotmánymódosítási és korszerűsítési folyamatnak elsősorban a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, valamint az igaz-ságszolgáltatás kiegyensúlyozott együttmű-ködését, félreértelmezhetetlen szétválasztását kell szem előtt tartania. Ezen a téren elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozik a sürgősségi kormányrendelet intézményének felszámolása, és a kormány felelősségvállalási jogának drasztikus korlátozása, hogy  a végrehajtó hatalom ne vehesse át a törvényhozói szerepet, ne hozhasson döntéseket a társadalom egészét hosszútávon érintő, létfontosságú szakterületeken, megkerülve a Parlamentet és a széleskörű közvitát. Újra kell gondolni az államelnöki intézmény hatáskörét is, hiszen az elmúlt években azt láthattuk, hogy az állam működése rendellenességeinek jelentős része ezen intézmény ellentmondásos szerepköréből fakad.
Az alkotmány módosításakor javasoljuk az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó, az alapokmányban már lefektetett normakontroll kiszélesítését, ezáltal is leszűkítve az intézmények közötti későbbi konfliktusok lehetőségét, az alkotmányellenes törvény-tervezetek kapcsán kialakuló vitákat.

Oktatás és kutatás
A fiatal nemzedék és oktatóinak magárahagyottsága jellemezte az elmúlt évek oktatáspolitikáját. Egy következetes, jövőképet is magába foglaló stratégiára van szükség ahhoz, hogy fiataljaink tudása ne céltalan információhalmozás, hanem versenyképes információbirtoklás legyen. Ezt a felelősséget kell szem előtt tartanunk az elkövetkező években.
Annak ellenére, hogy a harmadik évezred kezdetén a tudásalapú társadalom jövőképe körvonalazódik az egész világon, nálunk  az oktatás társadalmi fontosságára még mindig nem fektetnek hangsúlyt a döntéshozók. Ez tetten érhető abban az esetlegességben, amellyel  a tanügyi törvényeket, rendeleteket megalkotják, az operatív intézkedéseket végrehajtják az illetékesek. Ha az alaptörvények megalkotását továbbra is politikai versengés tárgyává teszik, a pártérdekek, és nem az európai oktatási térséghez való felzárkózás szándéka vezérli a törvényhozókat, akkor ez hosszútávon saját kultúrája és értékei iránt közönyös, versenyképtelen romániai közösséget eredményezhet.

Decentralizációt az oktatásban
A tudás birtoklásához, a versenyképesség biztosításához korszerű és minőségi szinten működő intézményhálózatot kell létrehoznunk. Olyan törvényt kell alkotnunk, amely az oktatási jövőképen, a decentralizáción, a kompetencia-fejlesztésen, a megszerzett tudás alkalmazásának készségén alapul. Ahhoz, hogy ez az intézményrendszer működőképes legyen, – a szubszidiaritás jegyében – szorgalmazom, hogy az önkormányzatok, valamint az iskolai autonómia jegyében működő intézmények partnerségi viszonyt, helyi szintű hatásköreik révén pedig valós, a közösség érdekét szolgáló döntésmechanizmust alakítsanak ki.
A központi intézményeknek csak a szakpolitika kialakításában legyen szerepük, a gyakorlatba ültetést és döntést hagyják a helyi közösségekre, az emberekhez legközelebb álló intézményekre.
Versenyképességet a munkaerőpiacon
A romániai oktatáspolitikának a munkaerőpiacon eladható szakképzésre kell irányulnia, ezen belül pedig magyar oktatáspolitikánknak következetesen képviselnie kell azt az önállósulási akaratot, amelynek célja az európai oktatási térség intézményrendszerébe illeszkedő, autonóm anyanyelvű oktatás-nevelési rendszer megvalósítása, a képzés valamennyi területén, formájában és szintjén.
Fontosnak tartom, hogy a közoktatás közeljövőben kialakítandó szerkezete kövesse a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeit. Másfelől a közoktatás új finanszírozási rendszerének egyértelműen biztosítania kell a kisebbségi oktatás többletköltségeinek fedezetét az állam központi költségvetéséből.

Az anyanyelvű intézményhálózat kiszélesítését
Az anyanyelvű intézményhálózatunkat olyan irányba kell alakítanunk, hogy egyetlen magyar tanuló se kényszerüljön más tannyelvű iskolába járni.  Ezzel együtt kiemelten támogatom az oktatást szolgáló alapítványok munkáját, hogy a közösségünk számára szükséges iskolahálózat infrastruktúrája tovább fejlődhessen – új kollégiumok létesítésétől, iskolabuszok biztosításától egészen az ösztöndíjrendszer bővítéséig.
A versenyhelyzet minőségteremtő. Élhetünk tehát az új tanügyi törvény biztosította lehetőséggel, hogy az állam által  elismert felekezetek önálló tanintézeteket alapíthatnak, és a kötelező oktatás szintjén tanulók alapfinanszírozásban részesülhetnek.  Közösségi szinten így a tudáshalmozás elsajátításán túl az erkölcsi nevelésben is hozzáadott érték keletkezhet.
A demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása nem sodorhatja veszélybe a magyar nyelvű egyetemi oktatás létét, sem a minőségét. Az egyetemek és az oktatásban résztvevők folyamatos párbeszéde mellett, a piaci hatásokat is figyelembe vevő, a jövő társadalmát megalapozó értékelvűségnek is érvényesülnie kell. Mindemellett nagyobb teret kell adnunk a romániai felsőoktatás reformját és fejlődését egészében meghatározó, a Bolognai Egyezményben is szorgalmazott egyetemek közti átjárhatóságnak, és a külföldön elvégzett részképzések Románia intézmény-rendszerébe való beépítésének.
Az anyanyelvű felsőoktatás bővítését
Következetesen támogatom az RMDSZ egyik legfőbb célkitűzését: az önálló, Kolozsvár-központú, állami magyar tannyelvű egyetem létrehozását. Ezzel egy időben elengedhetetlennek tartom azt is, hogy a jelenlegi magyar tannyelvű oktatási vonalak döntéshozói szerkezeti és pénzügyi önállóságot kapjanak. Jöjjön létre a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar kari rendszere, tagozati önállósulása, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen pedig ugyanilyen módon erősödjön meg és önállósuljon a magyar oktatás.  Kiemelt feladat ugyanakkor a magyar nyelvű magán – egyházi és alapítványi – felsőoktatási intézményhálózat támogatása és fejlesztése.
Az egész hazai társadalom számára fontos, hogy az utóbbi időben kialakuló veszélyes különbségtétel megszűnjön: a minőségi állami és magán oktatást, európai polgárokhoz méltóan, egymást kiegészítő rendszernek kell tekintenünk, nem egymással vetekedő oktatási formáknak.
A magyar közösség számára ilyen értékteremtő szerepe van az egyre erősödő Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetemnek, amelynek működését és fejlesztését, mielőbbi teljes akkreditációját, felelős politikusként, maradéktalanul  támogatom. Az államnak is honorálnia kell az itt végzett munkát azzal, hogy részt vállal az intézmény finanszírozásában.

A kutatómunka támogatását
A tudományos kutatás nem lehet mostohagyermeke a hazai szellemi életnek, hiszen ez nemcsak európai uniós prioritást jelent, hanem a haladás és fejlődés zálogát is. Ezért támogatom a romániai kutatóknak a hazai és nemzetközi magánvállatok által működtetett kutatóhálózatba való bekapcsolódását, munkájuk költségvetési finanszírozását.
Növelni kell az állami költségvetésben a kutatói alapokat, hogy közelítsünk az 1%-os európai átlaghoz. Ugyanakkor a kutatói tervekhez nyújtott állami alapok 90%-os előfinanszírozását is biztosítanunk kell. Támogatom a fiatal kutatók érvényesülési lehetőségeit ezen a területen, és azt, hogy a javadalmazás feltétele ne a pályán töltött régiség legyen, hanem a teljesítmény mértéke.
A romániai társadalom alapvető célja az értelmiség legképzettebb rétegének itthon tartása. Ennek egyik fő eszköze a tudományos kutatás intézményesítése, illetve a magyar kutatók számára az esélyegyenlőség biztosítása a hazai kutatóintézetekben. Élnünk kell azzal a lehetőséggel is, hogy anyanyelvű oktatási vonalaink mellett kutatói vonalak is létesíthetőek.

Kultúra, művelődés
Az intézményi formát öltő kultúra  olyan szellemi menedék kell legyen, amelynek valamennyi formája a válság idején is hozzáférhető az emberek számára. Társadalmunkban a normalitást azzal is fenn kell tartanunk, hogy nem hanyagoljuk el, nem büntetjük a költségvetés drasztikus csökkentésével az amúgy is alulfinanszírozott kulturális intézményeket, a kultúra területén értéket teremtő, alacsony jövedelmű alkotókat, szakembereket.
Az elmúlt években sikerült kialakítanunk egy sokszínű, értéket teremtő magyar kulturális intézményrendszert, amelyet az elkövetkező időszakban konszolidálnunk kell.
Hangsúlyoznunk kell a regionális kultúrák értékteremtő erejét, amely a kisebb közösségek értékvilágát helyezi előtérbe.
A kulturális sokszínűség európai érték. Erdélyi magyar nemzeti kincsünk része a jelenkori írott kultúránk (íróink, költőink, kiadóink, sajtótermékeink, könyvtáraink), a képzőművészetünk (alkotóink, galériáink, művészeti műhelyeink), az előadó-művészet (színházaink, operaházaink, zeneművészetünk, filmművészetünk, táncművészetünk), a műépítészetünk és a népművészetünk. Ezért a kultúra valamennyi szakterülete számára meg kell teremtenünk a további értékteremtés és értékőrzés lehetőségeit.
Ennek érdekében fontos feladatomnak tartom támogatni annak az alapítványi rendszernek a továbbfejlesztését, amely  eddig is méltányos életfeltételekhez igyekezett hozzásegíteni alkotóinkat, az utánpótlás kibontakozását ösztönözte.
Magyar politikusként mindig kiállok amellett, hogy az ünnepeinken,  összejöveteleinken az állami mellett, nemzeti jelképeinket mindig szabadon használhassuk.

Egyházak
Magyar történelmi egyházaink közösségmegtartó ereje mindig fontos volt a romániai magyarság számára. A kommunizmus idején a közösség, az anyanyelv, az identitás és hagyományaink túlélését, a rendszerváltás után pedig mindezek megőrzését szolgálták. Erre a megtartó erőre továbbra is szüksége van a magyarságnak.
Fontosnak tartom, hogy egyházaink továbbra is eleget tudjanak tenni hiteles társadalom- és művelődésszervező, valamint anyanyelvápoló szerepüknek, minden eszközük meglegyen ehhez. Támogatom, hiszen fokozottan szükségesnek tekintem a magyar egyházak karitatív intézményrendszerének (öreg-otthonok, gyermekotthonok, kollégiumok) megteremtésére irányuló erőfeszítéseiket, ennek költségvetési támogatását.
RMDSZ-es tisztségviselőként is állandó kapcsolatot építettem ki az egyházakkal, és továbbra is fenn kívánom tartani ezt a gyümölcsöző együttműködést – mind a közös stratégiák, mind pedig a társadalomszervezés terén.
Nyitott vagyok és támogatok valamennyi egyházat, felekezetet, tiszteletben tartom valamennyi állampolgár hitét, lelkiismereti szabadságát, és minden rendelkezésemre álló törvényes eszközzel szorgalmazom a vallásszabadság teljes körű érvényesülését, valamint az egyházak autonómiájának tiszteletben tartását.
Következetesen szorgalmazom, hogy az állam az egyházaknak keretet biztosítson az oktatás és képzés megszervezésére – minden területen, formában és szinten, és az ilyen jellegű intézményrendszert központi és helyi költségvetési finanszírozását lehetővé tegye. Fokozott figyelmet szentelek annak is, hogy a Iaşi-i püspökség lehetővé tegye a moldvai csángó-magyarok igényét a magyar nyelvű lelkipásztori szolgálatra és a hitoktatás bevezetésére.

(folytatjuk a következő számban)

2009. november 06. | Közéletünk