Feketetói vásár 2009.

A Woodstock-i fesztivál elnagyolt másával találhatta szemben magát az, aki a hétvégén Feketetóra zarándokolt megnézni a minden évben megrendezett vásárt. Csakhogy itt nem a zene, szeretet és drogok jelszavai alatt zajlott az élet, hanem az adás-vevés, alkudozás és lopás fogalmai uralták a helyzetet.
Nem kizárt, hogy a Bob Marley-zászlós utánfutó tulajdonosai „gandzsát” is árultak nagy titokban az ócska cipők mellett, de mindez hozzátartozik a hely hangulatához, akárcsak a patakokban folyó sör, és a rácson sistergő „kuttya” (gyengébbek kedvéért „mititei”).Ha valaki attól félne, hogy egy régi tárggyal a hangulat mellett ennek szellemét is beviszi a lakásába, a vásárfiát kísérő jót vagy rosszat, a rég meghalt tulajdonos fájdalmait és félelmeit, annak a feketetói régiségrészleg nem ajánlott!
Minden van itt, szabadkőműves-szertartás kellékei, átlőtt világháborús sisak, bajonett, urak ezüst zsebórái, és úrinők többszáz eurót érő parfümös üvegecskéi…sorolhatnánk.
A hely egy mini India, no nem a gyógyító hatású gong-tálak és indiai kendők miatt, hanem mert sárdagasztás helyett – hála a jóidőnek – most a port rugdoshattuk, és főleg azért, mert mindenféle embertípussal lehet itt találkozni: gördeszkán csúszómászó koldussal, aki hangosbemondóval kéri az alamizsnát, szépséges romalánnyal, aki az alkudozónak nevetve mondja, nem, nem, őt az érzelmek nem érdeklik ne aggódjon: egy szál boxerben sétáló részeg rockerrel, rasztás fejűekkel, hátizsákos külföldiekkel, bőszoknyás parasztasszonnyal, aki az út közepén veti szét a lábát, hogy vizelhessen…
Aligha lehet nyugodt álmuk az árusoknak, mert a sötétben még jobban felbátorodnak a nappal is szemérmetlenül tevékenykedő tolvajok. Az éjszakai élet még sokkal érdekesebb
Feketetón, mint amilyen napvilágnál volt. Tüzek gyúlnak a sátrak között, kezdődik a mulatás százféle zene mellett (de leginkább a Manele a jellemző). Világítás alig van, aki nem árulni jött, annak legjobb mostmár elkotródni innen, még akkor is, ha már az üveges sör árát is felére le lehet alkudni.
Feketetó a vásár idején, azt hiszem, nem csak a kereskedők és vásárlók (meg tolvajok) paradicsoma, hanem a filmeseké és a fényképészeké is lehetne! Az ember csak áll és bámul, mert amit itt lát, hatalmas mocsokságban és kavarodásban, az minden képzeletet felülmúl.

Bekő Jutka Tünde

2009. október 16. | Vidékeink