XI. PADIF

A zsűritagok véleménye szerint minden idők legnagyobb fesztiválját láthattuk az elmúlt hét végén Szilágycsehben. Két nap alatt 29 csapat előadásait kellett értékelni, mert Erdély minden részéről 15 általános iskolás és 14 középiskolás csapat jött el a PADIFra. Csak a szereplők mintegy 450-en voltak, de Désházáról és a környező falvakból, de még Nagykárolyból is busszal jöttek nézők, érdeklődők. Szilágycsehből is 250 diák nézte végig az előadásokat, annyira, hogy a terem kis mérete miatt csak felváltva fértek be a művelődési házba. A szervezésben mintegy 100 helyi iskolás vett részt, irányították a résztvevőket, segítettek a konyhán és a díszletezésben. Összességében mintegy 1000 diákot mozgatott meg a rendezvény. Quo vadis diákszínjátszás?
(avagy a PADIF kapcsán megfogalmazott kérdések és gondolatok)
Az idén már szeptember végére Szilágycsehbe szólította hódolóit Thália. Bár a nyár élményei még frissek voltak, a diákszínjátszók népes serege a gong hangjára figyelt és Brassó, Segesvár, Gyer-gyószentmiklós, Kovászna, Marosvásárhely, Gernyeszeg, Érmihályfalva, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Kaplony, Zilah, Kisiratos, Felsőbánya állomásokon igen sokan kérezkedtek fel Thália szekerére, mely aztán végig járta Szilágy megyét és Kraszna, Sarmaság, Balla, Nagyfalu, Désháza színjátszóival együtt szeptember 25-én Szilágycsehbe érkezett. Ilyen nagyszámú csapat még nem kopogtatott a PADIF ajtaján.
Miért éppen Szilágycseh? Csodálkozás és elismerés bujkált a két nap alatt sokszor elhangzott kérdésben. A szakmai kiértékelések alkalmával választ kaptunk: itt odafigyelnek a jelentkezőkre, a háttérben sokan dolgoznak, hogy jól érezzék magukat a fellépők, igazi csapatmunka folyik, nincs irigység, egymás sikerének örülnek, egyszóval jó a hangulat.
Valóban a PADIF feliratú zöldtrikós házigazdák mindenütt ott voltak még akkor is, ha nemsokára bemutatójuk volt a színpadon. Nem beszélve azokról, akik most is, mint minden más alkalommal, gondoskodtak az ellátásról és két napon át reggeltől-estig a PADIF-ért dolgoztak.
Elismeréssel szólt nyitó beszédében a színjátszók és oktatók áldozatos munkájáról Varga András polgármester is. A hely szellemét méltatta köszöntő beszédében a zsűri elnöke, dr. Kötő József, parlamenti képviselő is.
Két nap alatt huszonkilenc csapat előadását értékelte a zsűri. Nem volt könnyű feladat, hisz sokféle gondolat, hangvétel, megoldás, próbálkozás volt jellemző az idei szereplésre.
Ez a sokféleség különösen a középiskolások színpadi szerepléséről mondható el. Az értékelő bizottság tagjai voltak: dr. Kötő József parlamenti képviselő, a színháztörténet előadótanára a Babes-Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékén, a zsűri elnöke, Zsehranszky István színikritikus, Bessenyei István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának színművésze, a szilágycsehi középiskola volt diákja, dr. Nagy Éva tanácsos, a Nevelési, Kutatási és Innovációs Minisztérium Kisebbségi Főosztályának képviselője, az RTV magyar adásának szerkesztő-bemondója, Suszter László tanár, kulturális menedzser, közművelődési szakértő (Magyarország), Nagy István, a Budapesti Zene-Tánc-Mozgás  Kulturális Egyesület, a Budapesti és Közép- Magyarországi Versmondók Egyesületének alelnöke, Vida Katalin tanárnő, a Tövishát Kulturális Társaság titkára.
A fesztivál házigazdája, a Gh. Pop de Băseşti Iskolacsoporton belül működő Berkenye indította az előadások sorozatát. Ők I.L. Caragiale: Kir Janulea című elbeszélése nyomán írt vidám játékot mutatták be versenyen kívül.
Az általános iskolások témaválasztásáról elmondható, hogy érvényesült a kulturális értékekre alapozó gondolkodásmód, jelen volt Weörös Sándor, Méhes György, Lázár Ervin, de megjelent az improvizációs játék is, ami aztán nagyobb hangsúly kapott a középiskolások esetében. Sokan próbálták már meghatározni a diákszínjátszás szerepét, helyét a nevelésben, a személyiség fejlődésében.
Ezek a definíciók nem zárják ki egymást, inkább kiegészítik, gazdagítják a tartalmat. Egy részt nem vitatható a kultúrára, az erkölcsre, a reális értékrendszerre való nevelésben betöltött szerepe, másrészt viszont a tudás századában felszabadult egyéniségű, kreatív fiatalokra van szükség. Láttunk a kreativitás felszabadítására irányuló próbálkozásokat, de nem mindig sikerült kibontani a helyzeteket. A zsűri értékelése szerint az általános iskolások kategóriájában első helyezett a Szatmárnémeti Bălcescu-Petőfi Általános Iskola Jómadarak csapata. Második helyezett a kaplonyi Fényi István Általános Iskola Fintorgók csapata, a harmadik díjat a désházai Csalóka Csapat kapta. Különdíjban részesült a Gernyeszegi Általános Iskola Gernyeszegi Kópék csapat, a Segesvári Háry János diákszínjátszó csoport, és egyéni különdíjat kapott Major Petrik, Bálint Ágnes és Gergely, Komáromi Dávid József. Az iskolai színjátszás műfaji megújítására törő szándékért rendezői különdíjjal jutalmazta a zsűri a kisiratosi Kocsis Tünde munkáját. A szervezők különdíját kapta a Sarmasági Ipari Iskolacsoport Dália csapata és Bara Adrienne a Gyulaffy László Általános Iskola Szikla csapatából.
A középiskolások esetében nagyon sok produkció improvizatív eszközökkel született meg a diákok saját szövegei és játékötletei felhasználásával. A szerepeken keresztül bejutottunk a hétköznapi maszkok mögött rejtőző mélységekbe, személyiségük intim szféráiba. Mai történetek, életérzések jelentek meg, a szereplők beszéltek a szerelemről, randizásról, a suliról, kamaszbánat és öröm is szóba jött. Őszintén bevallom, megdöbbentett a fiatalok életérzése.  El is hiszem, hogy ezt kezelni kell, de zavarba ejtett a használt nyelv. Mindig úgy gondoltam, hogy a színház nyelvünk védőbástyája. Lehet, hogy már nem így van?
Szakemberek szerint a dráma-pedagógia a járható út.
Magyarországon a 90’es évek végén a drámapedagógia, mint módszer bekerült a tantervekbe. A Bolyai Nyári Egyetemen voltak ilyen témájú továbbképzések. Talán folytatni lehetne az iskolában is, a választott tantárgyak keretében. Megtanulnánk átlépni aggályainkat, kilépni korlátaink közül, hogy megtaláljuk azt, akik ténylegesen vagyunk.
Ezen a fesztiválon jelen volt egy másik trend is: a kulturális küldetés teljesítésére való törekvés. Láttunk klasszikusokat Karinthy és Le Mouel is szerepelt műsoron, de a kortársdráma képviselői is színpadon voltak. Megdicsértünk olyan elhivatott rendezőket, akik az előadással nemcsak az általuk vezetett gyerekek, de a saját határaikat is kutatják.
Találkoztunk jó alakításokkal, láttunk testre szabott szerepeket.
A legjobb előadásnak járó elismerést, az első díjat érdemelte ki a Brassói Áprily Lajos Főgimnázium Grimasz csapata, második helyezett a Körösi Csoma Sándor Diákszínpad Kovásznáról, a harmadik díjat a krasznai Tinikomédiások kapták. Külön díjjal jutalmazták a kolozsvári Katarzis és a gyergyószentmiklósi Maszkító csapatát. Egyéni különdíjban részesült: Bokor Andrea és Kónya Edit. Náluk a kiváló alakítást jutalmazta a zsűri. Kiváló mozgáskultúráért a Marosvásárhelyi Zizi csapatot díjazták. A Berkenye csapata pedig különdíjként egy hétre szóló magyarországi meghívást kapott.
Szép volt. Két napon át tapstól visszhangzott a művelődési ház. Köszönjük a színjátszóknak, Bodea Györgynek, az oktatóknak, a támogatóknak és azoknak, akik névtelenül a háttérben dolgoztak, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Köszönjük azoknak, akik nagy távolságokról eljöttek, mert értékelik a munkánkat és folytatást várnak tőlünk. Jelenlétük megerősített abban a hitben, hogy jó úton vagyunk,és ha kell, szenvedve, tűzön-vízen, s megszám-lálhatatlan buktatókon át, de mégiscsak színházat kell csinálni, szívvel,  kedvvel, lélekkel egyszerűen azért mert jó, mert hasznos.
Köszönjük az anyagi támogatást dr. Kötő Józsefnek és az Administratia Fondului Cultural National(AFCN), a Szilágycsehi Polgármesteri Hivatal, a Communitas Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány célpályázati támogatását.

Vida Katalin

2009. október 02. | Művelődés