Két napos ünnep Varsolcon

A hétvégén immár tizedik alkalommal rendezték meg a Varsolci Napokat, melynek keretében szombaton horgász- és bográcsfőző versenyt valamint néptánctalálkozót tartottak, vasárnap pedig a szórakozás jegyében kulturális és könnyűzenei programok voltak.

Bográcsfőző- és horgászverseny, sétacsónakázás
A két napos rendezvény szombat reggel a bográcsfőző versennyel kezdődött, amit a kultúrotthon udvarán tartottak, s ahol bárki résztvehetett. A kora délelőtti órákban már öt üstben főtt a bogrács Bartus Árpád, Kulcsár Attila, Ordas Sándor, Nagy György és Nagy Miklós főszakácsok irányításával. Ordas Sándor az étel ízesítése közben elárulta a jó bogrács titkát, melynek az alapja az 1 liter olaj, 1 kg apróra fölvágott és megpirított vöröshagyma, piros paprika, a jó hús – marha és disznóhús -, amit felöntve vízzel addig kell főzni, míg levállik a csontról, s majd ízesíteni kell borssal, sóval, csípőspaprikával és ételízesítővel. De a pirospaprika a lényeg, mert ez adja meg a bogrács színét és az ízét.
Ugyancsak a délelőtti órákban, reggel fél 9-től 12 óráig a varsolci víztározó gátnál a horgászversenyre jelentkezők mérték össze tudásukat és szerencséjüket. A versenyre bárki jelentkezhetett a megyéből, mégis csak négyen: Kiss Sándor,  Nagy Béla, Péter Adorján és a legfiatalabb versenyző, a 12 éves Szabó Dávid vett részt. Sokáig úgy tűnt, hogy az ugyancsak fiatal Péter Adorján nyeri meg a versenyt, de az utolsó 15 percben, az utolsó helyen lévő Nagy Béla két hallal, melyeknek súlya 590 gr volt, átvette a vezetést, így ő nyerte meg a horgászversenyt. A szervezők és a két zilahi felügyelő: Keresztes Árpád és Prikop Gheorghe szerint remélhetőleg jövőre több versenyző lesz, mert látszik, hogy a horgászat nemcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatalok körében is nagyon népszerű. A horgászverseny alatt délután két óráig motorcsónakázni is lehetett a varsolci tavon. Nem tudni miért,  talán a már készülődő néptánccsoportok miatt, de a sétacsónakázáson nagyon kevesen vettek részt, pedig bárkit szívesen és ingyen csónakáztattak.

Néptánctalálkozó
A varsolci falunapok és a néptánc-találkozó alkalmából Temes, Arad, Szatmár, Bihar, Máramaros, Kolozs és Szilágy megyéből – Micske, Sarmaság, Mezőtelegd, Nagymajtény, Lompért, Zovány, Nagyfalu, Ipp, Kraszna, Ilosva - érkeztek a néptáncosok sajátos, változatos és sokszínű népviselettel. Fellépésükkel mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztály körében jó hatást, sikert értek el.
„Csak addig él egy nemzet, míg van hagyománya. Mi varsolciak büszkék vagyunk arra, hogy a néptánctalálkozót ismét itt rendezzük meg a községünkben, ami azt bizonyítja, hogy itt nálunk van hagyomány, élet, és csak így nem veszhet el egy nemzet. Mert meg kell őrizni mindazt, amit a mi szüleink és elődeink évszázadok óta megőriztek, és átadtak nekünk, mert mi is át kell majd adjuk mindezt másoknak. Itt remény van arra, hogy a népművészet, népviselet és a néphagyományok örökké éljenek”. – mondta megnyitó beszédében Bréda Lajos polgármester.
Bálint Hajnal tanítónő szakmai méltatásában arra keresett választ, hogy mi a szerepe 2009-ben a néptáncnak. „Ma a néptánc által a fiatalok sok élménnyel gazdagodhatnak, népdalokat, régi szokásokat, mesterségeket, helyeket és embereket ismerhetnek meg. A magyar néptánc gyakorlása vagy annak szeretete egy speciális közösség tagjává emeli az embert.” A  néptánctalálkozó után könnyűzenei koncert következett a White Sylver és a J.A.B.-el.

Istentisztelet és koszorúzás
Vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel és koszorúzással kezdődött az ünnepség. A déli órákban a két templom - a református és az ortodox - udvarán felállított emlékművet koszorúzták a helyi szervezetek, a politikai pártok, a környékbeli községek képviselői.
Először a helyi polgármester, Bréda Lajos köszöntötte a jelenlévőket, az itthoniakat és a vendégeket. „Ilyenkor alkalom van együtt lenni, találkozni, visszaemlékezni a régi időkre, a gyerekkori napokra, mindenre ami elmúlt és szép volt. Tapasztaltuk, hogy a faluban az idős szülők nem költöznek egyik gyerekükhöz sem, hogy gyerekeiknek legyen okuk mindig a hazatérésre, a családi tűzhely mellé. Minden évben, s ahányszor alkalom van erre, megállunk az emléktábla előtt, és visszaemlékezünk azokra, akik életüket vesztették el az I és a II világháborúban. Az emléktáblát 2000-ben építettük egy közös elhatározás alapján a két templom határában, ez azt bizonyítja, hogy van egyetértés, egyezség, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszélünk, vagy melyik templomban imádkozunk. Ha az emléktáblára tekintünk, apáink és nagyapáink nevét láthatjuk, akik egy parancsra elhagyták szülőfalujukat, és vissza soha nem tértek. Jó lenne, ha a jövőben elkerülnénk a háborúkat, és az emléktáblák helyett templomokat vagy imaházakat építenénk. Ahányszor egybegyülűnk az emléktábla körül, kötelesek vagyunk egy koszorút vagy egy szál virágot elhelyeznünk az emlékükre.”
Fazakas Sándor helyi lelkipásztor beszédében kijelentette, hogy valahányszor megáll az emléktábla előtt, mindig az jut eszébe, hogy a békességnek az útja minden háborúskodás, minden önvád helyett sokkal jobb. „Nem jó a háborúság, nem jó a harc, nemcsak kívül, hanem belül sem. Márpedig az életnek a harcait valamennyiünknek meg kell vívni. De van egy egészséges középút, amelyet mindig fel lehet válalni, s ha ezt felvállajuk, akkor jót cselekszünk. Például felválaljuk azt, hogy a román testvérek együtt legyenek a magyar testvérekkel,ű és megértjük, elfogadjuk egymásnak az értékeit, a gondolatait, mert ez az igazi európai lelkület.
Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke felszólalásában elmondta, hogy Varsolc ünnepnapot ül. Leveti a hétköznapit, ünneplőbe öltözik, feleleveníti a múltját, ifjait nemzeti viseletbe öltözteti, próbálja éltetni kultúráját, hagyományait, megemlékezik a múltról, a jelenről beszél, és tervezget. „Sosincs jobb alkalom emlékezni azokra, akik közülünk valók, innen mentek el, és sosem tértek vissza. Meghozták az áldozatot, hogy nekünk most ma sikerüljön, ezért mi maiak nagyrabecsüléssel emlékezzünk rájuk, és úgy viszonyuljunk, hogy ne valljunk szégyent az ő emlékük előtt. Nekünk, a mai embereknek úgy kell gondolkodni, úgy kell viszonyulni egymáshoz, hogy sose legyen háború. Válasszuk meg a békés eszközöket, párbeszédet, hogy előbbre lépjünk, hogy jó szívvel viszonyuljunk egymáshoz, és hogy a tanulságot le tudjuk vonni: sose legyen háború. Ez a mai megemlékezésünk üzenete, hogy éljünk, hogy gyarapodjunk mind lelkiekben, mind anyagiakban.
Az ünnepi beszédek után a polgármester díszokleveleket adott át, ezúttal két személynek, a község két legidősebb emberének: a varsolci Kiss Ilonának, Ilka néninek és a récsei Opris Marianak. Róluk tudni kell, hogy már betöltötték a 95. életévet, s a 100. felé közelednek. A koszorúzás után a zilahi tanács fúvószenekar koncertje következett, amit a szüreti felvonulás követett.
A délutáni órákban az iskola udvarán felállított színpadon folklórműsor és szórakoztató műsorok voltak: bábszínház a nagyváradi Matyi Műhely előadásában; fellépett a dobai citerazenekar, a varsolci általános iskola diákjai, a varsolci Rozmaring néptánccsoport. A délutáni órákban kulturális és könnyűzenei programok közül választhatott a nagyérdemű. Fellépett az M.M. Podium, Zay Brigitta, Mohácsi Brigitta és a nagy sikernek örvendő Dreamers együttes, amit majd több perces tűzijáték követett.

Őszi kiállítás
A két napos rendezvény alatt az iskola egyik osztálytermében az óvodások és az iskolások által létrehozott kézműves kiállítást lehetett megtekinteni. Godza Judit tanítónő elmondta, hogy az idén a nagymamáink játékai elnevezést kapta a kiállítás, ami nemcsak erre alapszik, hanem arra is, hogy az őszi levelekből, termékekből mit tudnak a gyerekek kihozni saját kezűleg. A pedagógusok csak ötleteket adnak a gyerekeknek, s a gyerekek fantáziájára van bízva, hogy mit tudnak alkotni az adott anyagból. Az iskolakezdés első hetében a pedagógusok a  gyerekekkel elmennek anyaggyűjteni, és elkészítik a szárított levelekből, magvakból a kiállítandó tárgyakat. A második héten pedig a zöldségekből készült tárgyakat készítik, mert ezekkel csak az utolsó napokban érdemes dolgozni.
A két napos ünnep alatt Varsolcra hazatértek az innen elszármazottak, hogy együtt legyenek az itthon maradtakkal. Mint általában minden falunapon jó alkalom az ilyen jellegű rendezvény a találkozásra, az együtt ünneplésre, mert így ősz elején a sok munka után és közben, minden embernek szüksége van egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra, feltöltődésre, hogy könnyebben kezdje majd az elkövetkezendő napokat. Ezért köszönet illet mindenkit, aki valamilyen módon hozzájárult a már X. alkalommal megrendezett falunaphoz.

Kulcsár Mária

2009. október 02. | Vidékeink