Szilágysági borfesztivál

A Szilágy Megyei Hagyományőrző Művelődési Központ, a Sarmasági Polgármesteri Hivatal és a Pro Sarmaság Egyesület szervezésében az elmúlt hétvégén szilágysági borfesztivál megrendezésére került sor Sarmaságon. A két napos fesztivál programja a péntek délutáni órákban kezdődött egy bemelegítő, összerázó bulival a kastély kertjében, majd másnap konferanciával, szüreti felvonulással, szabadtéri programokkal és szüreti bállal folytatódott.

Szemeddel láss, szíveddel érezz!
A szombat reggeli órákban Sarmaság magyarországi testvértelepüléseiről (Solt-vadkert, Nagyhalász) érkezett vendégeket is ezen felhívás mondanivalójának fényében vezette körbe Horváth József történelemtanár a sarmasági parasztszobában, majd pedig a kertben található, az ,,örök szabadság” emlékére állított emlékműről, valamint Kemény János munkásságáról kaphattak tájékoztatást a látogatók.
A szilágysági szőlő- és bortermelés korszerűsítése
A konferancia keretében első ízben Dombi Attila, Sarmaság polgármestere mondta el köszöntő beszédét. Ezt követően Balogh Zoltán sarmasági bortermelő foglalta össze a konferencia célkitűzéseit. Első ízben kitért arra, mi is kell ahhoz, hogy egy bortermelő profi borásszá váljon. Elmondása szerint elsősorban szív, szeretet és bor szükséges. A konferancia legfontosabb célkitűzéseként emelte ki, a borászati szempontból közös összefogással megfelelő irányba való fordulást, azaz a nem hátrányosan való termelés felé való fordulást.
A konferancia nyitó előadásában Pălincas Mihai, a szilágysági szőlőtermesztés történetéről tartott román és magyar nyelvű tájékoztatót. A szilágysági szőlőművelés az ősidőkből származó régészeti bizonyítékainak említése mellett kitért a szilágysomlyói pezsgőgyár fénykorának bemutatására is, amikor elmondása szerint évente 5 millió palack pezsgőt állítottak elő. Pălincas szerint az alapanyagokat is Somlyóról és más szilágysági településekről szerezték be, többek között Sarmaságról, Balláról és Sámsonból. A kiváló pezsgőalapanyagokból készült pezsgő egész Európában megvásárolható volt. Említést tett arról is, hogy már évszázadokkal ezelőtt is minőségi és a szekereken akár hónapokon át történő szállítás során érő hatásoknak is ellenálló bort állítottak elő a Szilágyságban, így akár Londonban is fogyaszthattak szilágysági borokat.
A legutóbbi néhány évtized szőlő- és bortermeléséről Debreczeni Árpád borász tartott összefoglaló előadást. Bemuatóját három fő részre tagolta: szőlészet, borászat és marketing.
Politikai nyomás alatt vettük be a tsz-eket az ültetésekbe, s kis idő után saját nyersanyagbázisunk volt a megyében; több mint 1700 ha szőlőt ültettünk; az országban minket adtak példának - hangsúlyozta a borász. Elmondása szerint napjainkban azonban egyáltalán nincsenek telepítések, sőt még a meglévő telepítések újratelepítésére kérhető állami és uniós támogatási lehetőségeket is csak nagyon kevesen használják ki. Véleménye szerint a szilágysági szőlészetben vissza kellene térni a hagyományos fajtákhoz, mint például a bakator, s azzal, mint egyedi szilágysági afrodiziákummal betörni a piacra. Szőlészeti szaktanácsként felhívta az egybegyűltek figyelmét többek között arra, hogy ne szüreteljenk nájlonzsákokba, mert abban a szőlő megposhad, és a belőle készülő bor már annál a fázisnál is sérülhet.
A szilágysági borászati eredményekről elismerően nyilatkozott a szakember, azonban negatívumként emelete azt a tényt, hogy a szilágyságiak csupán 200-300 liternyi mennyiségben rendelkeznek ezekből az isteni nedűkből, amellyel nem lehet betörni a nemzetközi borpiacra, mert ez ahhoz egy nevetséges mennyiség. A borkészítési eljárások közül kiemelten beszélt arról, hogy a bortermelők ne kénport, hanem kénlevet használjanak, s hogy ideje lenne megtanulni enzimekkel dolgozni. Mindezekre azért van szükség, hogy a szilágysági borokat értékesíteni lehessen, szögezte le Debreczeni.
A bormarketinggel kap-csolatos nézeteiről annyit árult el a borász, hogy szerinte mindenkit hazavág a gazdasági válság, de az emberek nem mondanak le a borról. Olaszországban például az ország nagy része vidékről vaásárol bort kistermelőktől, mert ott olcsón és minőségi borokat vásárolhatnak. Véleménye szerint a Szilágyságban silány, pancsolt borokat próbálnak eladni magas áron, s ezen kellene változtatni.
A konferencia záró részében Onorica Abrudan, Szilágy megye alprefektusa köszöntötte az egybegyűlteket, s osztotta meg velük a szilágysági borászatról alkotott véleményét, s tett a fülnek szépen csengő kijelentéseket arról, hogy mennyire szereti a helyi borokat, s hogy nem telik el hétvége úgy, hogy egy üveg ballai bor ne kerülne az asztalukra. De utalást tett arra is, hogy sajnálja, hogy nem beszéli a magyar nyelvet, de azért mindig tart otthon egy üveg tokaji bort is a szekrényében, ha váratlan vendégei érkeznének. (Megjegyzés: a magyar nyelv ismeretének hiánya és a tokaji bor közötti párhuzam, akár egy kicsit meredeknek is számíthatna.)
Az aprefektus asszonyt követően a testvértelepülések polgármesterei nyújtották át ajándékaikat, majd a konferencia fórummá változott, mivel bárki szabadon kérdezhetett az előadóktól. Tanácsot kérték többek között a lisztharmat elleni küzdelem mikéntjéről, valamint más szőlészeti és borászati munkafázisok minőségi lebonyolításáról. A fórum során Reviczki Vilmos borász annyit fűzött hozzá a konferenciához, hogy ő az új fajtákat pártolja, és szerinte azokkal kellene inkább foglalkozni, mert az olyan szőlőfajták, mint a Bianca sokkal rezisztensebbek a betegségek ellen, mint az őshonos fajták.
A konferenciát követően a résztvevőket a község polgármestere a kastély pincéjében ízletes ebédre és borkóstolásra hívta, amelynek az emberek örömmel eleget tettek.
Szüreti felvonulás
Az ebédet követően hagyományos szüreti felvonulásra került sor Sarmaság utcáin. A népvisletbe öltözött ifjak, a szépen feldíszített szekereken, szüreti énekeket énekelve vonultak végig az utcákon a testvértelepülések ifjaival együtt, akiknek szemmel láthatóan ínyükre volt a dolog.  A fesztivál helyszínen maradtak pedig szilágysági és soltvadkerti borokat kóstolgathattak, megízlelhették a bográcsokban rotyogó bográcsosokat, amelyek változatos ízvilága valóban gasztronómiai ínyencségnek mondható volt.
Szabadtéri programok
A szabadtéri programok keretén belül a Szilágyság szinte minden tájáról érkeztek néptáncegyüttesek, akik igazi látványos gálával, népdalokkal szórakoztatták a közönséget. Nem maradtak el azonban a moderntánc bemutatók sem, amelyekről a soldvatkerti és a nagyfalui INSTINCT táncegyüttesek gondoskodtak.  A táncbemutatókat követően a Sarmaságra lassan hazajáró INSECT együttes szórakoztatta a közönséget a pikáns és provokatív jellegű melódiáikkal.
Míg a kertben a fellépések követték egymást, addig a kastély kiállító termében Kiss Bálint sarmasági festőművész állandó jellegű kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. A látogatóknak lehetőség volt arra is, hogy a művésszel személyesen elbeszélgessenek a kiállított művekről.
Szilágysági borkirály
Amíg a szabadtéri színpadon a közönség a szórakoztató programokat nézte, addig a jelenlevő szilágysági bortermelők szőlészeti és borászati tudásukat, szakértelműket mérték össze egy előre megírt kérdéssor kitöltésével, amely alapján az első hat jutott be a szilágysági borkirályi címért vívott küzdelembe. Az ívek leadása után az ugyancsak szakemberekből álló zsűri Csobánka Istvánt, Balogh Zoltánt, Bernáth Istvánt, Boér Bélát, Kincses Imrét és Oláh Károlyt találta méltónak arra, hogy megméretkezzenek a címért.
Három próbát kellet kiálljanak a versenyzők. Az első próba a csőszkürt minél hosszabb ideig való fújása volt, amit volt aki meg sem tudott szólaltatni. A második próba a borlopó használatára vonatkozott, mely próba lényege az volt, hogy ki tud minél több bort felszívni a lopóba. Ezen próbák után a bagosi alpolgármester, Bernáth István és a sarmasági Balogh Zoltán borász jutottak a döntőbe.
A végső megmérettetés kettejük között a borivás volt. Aki rövidebb idő alatt issza meg a kikészített négy deciliter bort, az birtokolhatja egy évre a szilágysági borkirály címet. A próbát Balogh Zoltán sarmasági borász nyerte, aki megdöbbentő gyorsasággal gurította le a torkán a bort, így megérdemelten egy évre ő lett a szilágysági borkirály.
Keserű pohár
Az első alkalommal megrendezett szilágysági borfesztivál egy remek lehetőség volt arra, hogy a bortermelők, borászok és a borkedvelő szilágyságiak együtt ünnepeljenek a bor iránti tisztelet fényében. Mindezek ellenére a konferencián Debreceni Árpád által emlegetett szilágysági borpancsolás tudományát a soltvadkerti borászatokban dolgozó, onnan hazatérő bortermelők honosították meg. Kezdetnek maga a fesztivál egy jól sikerült kezdeményezés, amely bizonyára rengeteg szervezkedést, energiát és pénzt igényelt, ezért a szervezőknek külön dicséret jár. Azonban érdemes lenne odafigyelni arra, hogy a borfesztiválon ne a sörfogyasztás, hanem a borfogyasztás népszerűsítése legyen a cél. Az esti órákban összegyűlt népes tömegben járkálva alig-alig találtam olyan embert, aki borospohárral a kezében állt volna, ellentétben a söröspohárba minden méterben belebotolhattunk. A szilágysági bor-fogyasztás rítusait a fiatal nemzedékek már nem ismerik eléggé, s abban az esetben, ha a szilágysági borászatot fel szeretnénk lendíteni, elsősorban a szilágysági fiatalokkal kellene megismertetni a mértékletes borfogyasztás előnyeit.

Máté József

2009. szeptember 25. | Vidékeink