A paradicsomból és a madárból nem lehet paradicsommadár

– A kétfejû kormány reformosdit játszik most is, pedig három hét múlva iskolakezdés, mi errõl a véleménye?

– Egyelõre úgy néz ki, hogy az iskolakezdésre nem fognak elkészülni az alapvetõ munkálatokkal. Olyan híreket kaptunk, hogy többszáz iskola nem kap mûködési engedélyt, de hát ez minden esztendõben így van. A probléma az, hogy a pártok képtelenek közösen egy irányba menni. És még akkor is, ha egyik-másik pártnak vannak jó elképzeléseik, biztos, hogy nem tudják azt a kormányban érvényesíteni. Ilyen szempontból nyolc hónapon keresztül azt tapasztaltuk, hogy a dolgok egy helyben állnak, sõt, visszalépés történt nagyon sok területen. Ezért én úgy gondolom, hogy ennek a kormánynak legkésõbb év végén már mennie kell. Lehet, hogy már elõbb szét fog szakadni a koalíció. Addig, amíg a gazdasági válságból más országokban tudtak valamilyen kivezetõ utat találni, addig Romániában nem ez történt.

– Az elõbb az iskolakezdésrõl volt szó. A kormány kapkodása látszik abban, hogy nemrégen 20.000 tanár elbocsátásáról beszéltek, most pedig a tanügyminiszter kötelezõvé tenné az érettségit, ami sokkal több osztály létesítését feltételezi. Ezen kívül két-három tanügy törvénytervezet is van a vitaasztalon.

– Romániában ahány oktatási miniszter volt, annyi reformtervezet volt, de egyiknek sem volt meg a lehetõsége arra, hogy elképzeléseit végigvigye. Egyiknek sem volt ideje bebizonyítani, hogy tervezete mire volt jó, vagy mire nem volt jó. Így nagyon nehéz véleményt mondani bármelyikrõl. Csak azt látom, hogy kapkodás volt, tûzoltó munka volt, és sok kérdés eldöntetlen maradt.

Itt a jelen pillanatban nem az a kérdés, hogy 10 vagy 12 évig járnak az iskolába a gyerekek, hanem az, hogy milyen minõségû oktatásban részesülnek. Meg az, hogy képes-e az oktatási intézményrendszer a munkaerõpiac igényeinek megfelelõ versenyképes szakembereket képezni. Ha erre nem képes, ez azt jelenti, hogy teljesen feleslegesen oktatják a diákokat. Kiesett a szakiskola, a szakképzés. Ma mindenki egyetemre megy, pénzért vagy pénz nélkül, általában pénzért vásárolnak a doktori címtõl lefele mindent az érettségi diplomáig. Ugyanakkor már évek óta sok területen nincsenek szakemberek, már évek óta nincs képzés, egyre nagyobb a hiány. Tehát itt azt kellene eldönteni, hogy Románia milyen irányba megy. Képez-e olyan szakmunkásokat is, akik a vízszereléstõl bármely más szakmáig el tudják végezni a rájuk bízott munkát, vagy pedig mindenki pénzen megvásárolt érettségivel vagy egyetemi diplomával fog rohangálni az íróasztalok után.

A másik alapvetõ kérdés: hogyan alakítják át úgy a rendszert, hogy a közoktatásban azok, akik elvégzik az iskolát és nem mennek tovább, mégis késõbb lehetõségük legyen a felnõtt továbbképzési programokban részt venni. Ezen a területen is csak kapkodás volt, és nem történt semmi. Mindezeken túl a finanszírozási rendszer – amely nagyon fontos az oktatásban – teljesen átgondolatlan. A két elképzelés, a Micleaé és az Adronescué homlokegyenest ütközik, nem is lehet összebékíteni egymással. A normatív rendszer bevezetése indokolt és szükséges a következõ kiegészítéssel: a normatív rendszerû támogatás mellé be kell foglalni azt a lehetõséget, hogy ott, ahol a normatív támogatásból nem lehet mûködtetni iskolát mert olyan alacsony a gyereklétszám, ott kiegészítések kellenek. Ez elsõsorban minket, magyarokat érint, mert a kisebbségi nyelveken történõ oktatás mindig többletkiadásokat jelent, és ott ahol kisebb a gyereklétszám de meg kell õrizni az osztályt, ez a normatív támogatási rendszerben lehetetlen, azt ki kell egészíteni. Tehát az egész finanszírozási rendszert újra kell gondolni. Itt megint nagyobb szerepet és döntési jogkört kell adni az önkormányzatoknak abban, hogy õk hogyan járulnak hozzá, és ezért milyen döntéseket hozhatnak meg az iskola mûködését illetõen. Mert ebben a pillanatban úgymond az önkormányzatok finanszírozzák az iskola mûködési költségeit, de semmiféle döntést nem hozhatnak. Ez a finanszírozás is olyan, hogy a központi döntések alapján célirányosan kapják a pénzt. Ezt nem a központi költségvetésbõl kellene kapni, hanem az önkormányzatoknak kellene meglegyen az a lehetõségük, hogy gazdálkodjanak vele. El sem kellene menjen Bukarestbe az a pénz, hogy utána visszajöjjön.

A két törvénytervezettel sok a gond, de van másik oldala is a kérdésnek: a felekezeti oktatás kérdése. A Miclea-féle tervezetben benne van a felekezeti oktatás rendezése, az Andronescuéból hiányzik. A kettõt megint nem lehet összeegyeztetni. Vagy az egyik, vagy a másik, nem lehet az, hogy igen is, meg nem is. Szerintünk a felekezeti oktatást meg kell tartani, tovább kell fejleszteni.

A központosítás kérdésében az Andronescu-tervezet nagyon centralizált szemléletet tükröz. Az érettségi tételektõl az igazgatók kinevezéséig és a versenyvizsgákig mindent a minisztérium döntene el. A Miclea-féle tervezetben ez jobban néz ki, de még ez sem az igazi. Van benne némi decentralizálás a rendszer mûködtetésében, de tovább kellene lépni.

Szerintem ha valaki e két tervezetbõl egyet akar csinálni téves úton jár, mert az oktatási rendszerben használhatatlan, minden perspektívát teljesen nélkülözõ törvény lesz. Nem lehet a paradicsomból és a madárból paradicsommadarat csinálni. Ez így nem mûködik. Vagy az egyiket, vagy a másikat kell választani. Nagyon szkeptikus vagyok, amikor azt mondják, hogy megpróbálják a két tervezetet közös nevezõre hozni. Félõ, hogy ezt a vonatot is elszalasztja ez a kormány, mert ahhoz, hogy jövõre az új törvény szerint induljon az oktatás legkésõbb az év végéig jogerõre kellene emelkedjen ez a törvény, mert alkalmazását elõ is kell készíteni. Ezért sürgeti annyira Emil Boc a kormányzati felelõsségvállalást a törvényért. Lássuk, hogy majd mi lesz belõle, majd megismerjük annak a csomagnak a tartalmát, amivel a parlament elé fog jönni a felelõsségvállalással. Jelenleg nem tudjuk melyik tervezettel fog elõállni. Szeptember folyamán felelõsségvállalással érvényesíteni akarja az oktatási reformot.

Még vannak olyan „apróságok”, amelyek bennünket ugyan érintenek, mint például a román nyelv oktatása a magyar gyerekeknek. A Miclea-féle tervezetben egészen tizenkettedik osztályig külön más tanterv alapján oktatnák a román nyelvet, második nyelvként, idegen nyelvként. Az Andronescuéban megmarad a jelenlegi helyzet, amelyben csak az 1-4. osztályokban tanítanák ezt idegen nyelvként, de ez nem menne tovább. A földrajzot és a történelmet úgyszintén román nyelven tanítanák továbbra is. Ebben a tervezetben semmiféle elõrelépés nincs, sõt, egyáltalán nem beszél a felekezeti és a kisebbségi oktatásról, elintézi néhány értelmezhetetlen mondattal. A döntéshozatalban és a finanszírozásban is centralizál, ez tehát visszalépés. Várjuk, hogy a 73%-os parlamenti többségével ez a kormány mit tud kiokoskodni. De nagyon oda kell figyelni, mert általában amikor a tanügyi törvényhez nyúlnak, ez általában a kisebbségi oktatást hátrányosan érinti, és nagyon nagy erõfeszítésbe kerül olyan módosításokat kiharcolni, ami javíthat helyzetünkön. Legutóbb olyan körülménye között sikerült ez két eves vita után még 1997-98-ban, amikor kormányon voltunk. Et most ellenzéki helyzetben sokkal nehezebb lesz.

– Hogyan viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez más kisebbsége?

– Vannak olyan kisebbségek, amelyek úgymond partnereink. Ilyenek a szerbek, az oroszok, a németek, de õk kevesen vannak. Igazából õk állnak mellettünk, a többiek nem érdekeltek ezekben a kérdésekben, legalábbis nem olyan mértékben, hogy konfrontálódjanak a kormánnyal. Ilyenek a makedónok, törökök, tatárok, olaszok, ezek létszámban nem annyira erõsek, identitástudatuk gyengébb, nem annyira kötött az oktatáshoz, sokkal közelebb állnak az asszimilációhoz. Anyanyelvû oktatásuk nincs is, inkább a vallásban, családon belül próbálják megéllni identitásukat. Soha nem is kérték, hogy középiskolájuk vagy egyetemük legyen. Nem érdekeltek ezekben a kérdésekben. Partnerek két-három lépésben, de utána magunknak kell megoldani ezt a problémát.

F.L., J.L.

2009. augusztus 28. | Oktatás