A kormány az esztendõt elszalasztotta

Kelemen Hunorral az elmúlt vasárnap Sarmaságon gazdasági-szociális gondokról beszélgettünk. Az RMDSZ államfõ-jelöltjét a válság megoldásának lehetõségeirõl kérdeztük.– Miért nincs egységes válságkezelõ programja a kormánynak?

Romániában a politikai válság, a koalíció válsága még inkább elmélyítette a gazdasági válságot. Egyetlen olyan intézkedést sem lehet felmutatni, amelyet ez a koalíció koherensen és következetesen végig vitt volna, és amely a gazdasági válságon enyhített volna. Plusz nyolc százalékról, amennyi 2008-ban volt a gazdasági növekedés, de ez túlzott volt, legyen az akár plusz hét vagy hat százalék, ahhoz képest, hogy most mínusz nyolc százalékon vagyunk, akkor is legalább 14-15 százalékos visszaesést jelent, ha nagyon jó indulatúak vagyunk, és nem beszélünk tizenhat százalékról. Ilyet még a balti államok sem tudtak produkálni. Ehhez képest csak azon csodálkozom, hogy még nem omlott össze Románia, de szeptemberben és októberben ugyancsak a fizetésképtelenség szélére kerülünk.

Belsõ bankközi piacról egészen június végéig egészen 5,4 milliárd eurót kölcsönzött a kormány a másik 19 milliárd euró mellett, amelyet a Világbanktól meg az Uniótól kapott. Az 5,4 milliárd rövid lejáratú államkötvényekben van, ezeknek a visszafizetése novemberben kezdõdik. November, december, január a visszafizetések elsõ hónapjai. Ez azt jelenti, hogy Romániát olyan mértékben eladósították nem egészen egy év alatt, amire nem volt példa húsz éven keresztül.

– Ön szerint hol lehetne spórolni, mert az, ami a jelen pillanatban történik nem a spórlást szolgálja a rengeteg ügynökség felállításával, inkább fölös kiadást jelent.

– Spórolni sokféleképpen lehet, de elsõsorban azt kellene tudni, hogy mit kezdünk az egész államberendezkedéssel, mert szerintem onnan kellene elkezdeni az egész átszervezést. Egy 73%-os koalíciótól az ember elvárná, hogy a legkényesebb dolgokhoz is hozzá merjen nyúlni, hiszen egy jó ideig még nem lesz parlamenti választás. Ezt az egész kérdést ki kellet volna venni az elnökválasztási kampányból.

Elsõsorban a központosított kormányzat kiadásait kellet volna csökkenteni. Egyébként ezt ígérték még januárban. De ezt nem csökkentették, hanem növelték, legalábbis két területen. A személyi kiadások területén növelték, itt 18%-kal nagyobb a kiadás, mint 2008-ban volt. A különbözõ beruházásoknál – amelyek nem munkahelyteremtõ beruházások – a mindenféle beszerzéseknél ismét csak növekedett az állam kiadása kb. 7%-kal. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi adatokhoz képest mindenféleképpen van egy 22-23%-os növekedés. A költségvetés bevételi oldalán pedig van egy több mint 20%-os kiesés. Ezt egészen pontosan nem lehet tudni, mert egymásnak ellentmondó adatok látnak napvilágot. Ugyanakkor nem indították be azokat az állami beruházásokat, amelyek munkahelyeket teremtenek, vagy legalábbis a munkahelyeket megtartják; és az életszínvonal vonatkozásában, ha nem is javítják, az emberekben azt látszatot kelthetnék, hogy nem romlik a helyzet. Ilyen körülmények között itt lehetne kezdeni a spórolást.

A másik kiút lenne az egységes adókulcs csökkentése 16%-ról 13%-ra. Mert gazdasági válságban a kormánynak azzal kellene foglalkoznia, hogy a bevételeit növelje. De ezt csak akkor tudja megtenni, ha ösztönzi azokat, akik be tudják fizetni azt a kevesebbet is. Nem biztos, hogy az a 13% kevesebb lenne, mint a jelenlegi 16%. Ugyanakkor pedig pénzt hagy az embereknél, ez nagyon fontos, mert az vásárlóerõvé alakul.

Másrészt a kötelezõ átalányadót eltörölném, mert ez is csak a költségvetésbe hozna vissza különbözõ nagyságrendû összegeket. Ebben a mostani helyzetben több mint 100.000 kis- és középvállakozás bezárt, és ezek semmit nem fizetnek be az állami költségvetésbe, sem az alkalmazottaik adóját.

A kormány másik sürgõs lépése lenne a döntéshozatal és a pénzügyek decentralizációja, amely több pénzt hagy az önkormányzatoknál. Ha több pénz marad az önkormányzatoknál, akkor már tudják finanszírozni a helyi projekteket. Ezzel már tudnának lépni, nem lennének arra szorulva, hogy a bukaresti kormányhoz járuljanak támogatásért. Ezzel helyben munkahelyeket teremthetnének, a helyi és megyei fejlesztések jelentõs részét maguk tudnák finanszírozni.

A másik terület, ahol nagyon gyorsan lehetett volna spórolni, de ezt elszalasztotta a mostani kabinet, az a sok-sok ügynökség felszámolása, összeolvasztása lett volna, illetve ha megszüntethette volna azt, amire nincsen szükség. Vannak olyan ügynökségek, amelyeket sem felszámolni, sem összeolvasztani nem lehet, ezek száma valahol 40-47 körül van. Ezeket már az európai uniós csatlakozás elõtt létre kellett hozni, ezeknek többnyire felügyeleti és szabályozási jogkörük van a környezetvédelemtõl az állategészségügyig és az élelmiszerbiztonságig. Ezeket nem lehet felszámolni, de van egy csomó élõsködõ ügynökség, sõt, én azt látom, mintha ezek picit szaporodtak volna.

A negyedik vagy ötödik terület, ahol lehetett volna spórolni, a különbözõ állami tulajdonban lévõ vállalatok. Nem kellene az igazgatótanácsoknak megengedni, hogy kényük-kedvük szerint költekezzenek az adófizetõk pénzébõl. Ezek a vállalatok az adófizetõk pénzét nem viszik be az állami költségvetésbe, elköltik fizetésekre és beruházásokra saját területükön. Hogyha ezt bevinnék az állami költségvetésbe, akkor azt sokkal ellenõrizhetõbben lehetne elkölteni. Ez azt jelenti, hogy nem lennének 10 -15.000, vagy akár 30.000 lejes fizetések, nem lennének egyre-másra luxusépületek székházakként.

Még lehetne spórolni az egészségügyi biztosító házak egységesítésével, mert óriási az adminisztráció. A jelen pillanatban van az egyszerû halandó biztosító háza, külön van a rendõrségnek és a titkosszolgálatoknak, a katonaságnak, a vasúti alkalmazottaknak. Ezekben sokkal kevesebb a befizetés, mint az általános egészségbiztosítóhoz, de a kiadások sokkal nagyobbak. Honnan veszik el a pénzt?! A központi költségvetésbõl. Ha ezeket a kérdéseket a szociális elosztás minden terén nem egyformán alkalmazzák, nem csak az egészségbiztosító esetében, de más szociális rendszerekben is, akkor az év végéig fizetésképtelenné válnak. Ha nem is minden téren, de az egészségbiztosítás terén ez biztos. Ha mindezeket összevonnák egységes adminisztrációban, akkor a törvény szerint is mindenki egyenlõ bánásmódban részesülne. Ezen kívül a biztosító minden biztosítottal külön szerzõdést kellene kössön, mert most senki nem tudja, hogy azért a pénzért, amelyet havonta befizet a biztosítónak, milyen szolgáltatást kap. Melyek azok az alapszolgáltatások, amelyekre a biztosító kötelezi magát. Törvényben kellene meghatározni azt az alapszolgáltatási csomagot, amelyet minden körülmények között a biztosított megkap a háztól akárhol van az ország területén, és bármilyen kezelésre szorul.

Még sokáig lehetne sorolni a takarékossági lehetõségeket, de ezek azok a nagyobb csomagok, amelyekhez feltétlenül hozzá kellene nyúlni.

– A kormány megalakulása óta a decentralizációról beszél, miközben maholnap a polgármesteri hivatalok nagy része fizetésképtelenné válik. Mit tapasztalt ezen a téren, és hogyan lehetne ezt orvosolni?

– Decentralizáció nem történt, csak beszéltek róla. Ennek kellene megtörténnie, de ez azt is jelenti, hogy nem csak az intézményeket és a feladatokat adják át, hanem a pénzügyi decentralizáció is megtörténik. Ezt is mindenki emlegeti, de ha belebonyolódunk a részletekbe, akkor nagyon érdekes dolgok derülnek ki. Például az, hogy mennyi marad a személyi jövedelemadókból az önkormányzatoknál, és mennyi megy a költségvetésbe. Azt gondolom, hogy a helyben maradt összegeket valahol 70-75%-körül kellene meghatározni a saját számításaim szerint. A másik kérdés az, hogy hol van bejelentve a cég, hol fizetik utána az adót? Ahol be van jegyezve székhelyként, vagy ahol a telephelyei mûködnek, és dolgoznak az alkalmazottak?! A cégek többsége a fõvárosban vagy a nagyobb központokban, megyeszékhelyeken jegyzi be székhelyét, de pl. Sarmaságon van az üzem. Ezt is újra kell gondolni, mert szerintem az adókat és illetékeket oda kellene befizetni, ahol a tulajdonképpeni munkavégzés folyik, nem a cég központi székházának helységében. Ez óriási bevételt jelentene a helyi önkormányzatoknak, amelyek sokkal hatékonyabban tudnának gazdálkodni ezekkel a bevételekkel. De még mindig lenne egy olyan kistelepülési kategória, amelyek nem tudnák önmagukat fenntartani saját bevételeikbõl, azok a megyei tanácsokon keresztül megkapnák a kiegészítésre a pénzeket. De az erõsebb települések nem kerülhetnének olyan helyzetbe, hogy a fizetést ne tudnák kiadni. Ebbõl a szempontból ez a kormány megint csak nyolc hónapot elszalasztott, és talán nem tévedek, ha kijelentem, hogy az egész esztendõt elszalasztotta. Hiszen ha most meghozza a megfelelõ döntéseket, ezek hatását aligha érzik meg ebben az évben az önkormányzatok. Ez csak 2010 elejétõl válhat érezhetõvé.

Lejegyezte: Fejér László

2009. augusztus 28. | Aktuális