A gyülekezet és lelkipásztora

Lucza István lelkipásztort az egyetem elvégzése után helyezték az alakulóban lévõ bányatelepi gyülekezet élére. Minden tapasztalat nélkül azonnal elindította a templomépítés tervét, közben építette a gyülekezetet.

plom 1920 óta az elsõ újonnan épített református templom a szilágysomlyói egyházmegyében. A templom tehát készen van, de még akad tennivaló bõven.

– A gyülekezet legfontosabb dolga a templom felépítése és felszentelése volt. Amíg épült a templom, ahogy formálódtak a külsõ falak, úgy formálódott igazi lelki házzá ez a gyülekezet. Számtalanszor megmutatta és bebizonyította közmunkákon való részvétellel. Az elkövetkezõkben a legfontosabb a parókia befejezése. Most szinte párhozamosan épül a parókia, most be van fedve, de még – ahogyan mondani szokták – pirosban áll. Ha ezt is befejezzük, akkor az udvar rendezése következi. A templom elõtti részt egy kisebb parkolónak és virágos kertnek szeretnénk kialakítani. Utána temetõnek való területet szeretnénk vásárolni, és ahhoz illõ ravatalozót felépíteni. Nyilván ezek mellett a lelki munkát is tovább folytatjuk. Ezeket a rövidebb vagy hosszabb távú dolgokat szeretnénk megvalósítani, és közben mindent, amit a jó Isten ránk bíz.

– Úgy érzem, hogy ez egy nagyon büszke gyülekezet.

– Most már igen, de akkor talán még õk se nagyon tudták, mire vállalkoztak. Az építés közben többször is elhangzott, hogy semmi nélkül vágtunk bele, nem volt más csak az akarat. Tulajdonképpen a gyülekezet nem tudta, hogy mire vállalkozik, és talán ez így jobb is volt. A hályogkovács is, amikor felhívták a figyelmét arra, hogy milyen veszéllyel jár a beavatkozása, akkor kezdett el reszketni a keze, és képtelenné vált a mûtétre. Ez a gyülekezet úgy állt a templomépítés mellé, úgy formálódott gyülekezetté, hogy tulajdonképpen nem is tudta, hogy mi lesz, mi alakul. Ebben is Isten formáló kezét látjuk és tapasztaljuk, és hálát adunk érte. Ez a tudatlanság azt jelentette, hogy nem félt a reá váró munkától, csak Istenben bízott. De voltak csüggedéses pillanatok is. Mert ez a templom, amikor 2003-ban elkészült a rajz, az akkori viszonyok között 8,5 milliárdos (régi lejben) költségvetéssel készült el. Ebbõl mostanig a gyülekezet negyedét tette ki a saját zsebébõl, kb. 2 milliárd lejt, ami nem csekély összeg egy ilyen gyülekezettõl. Ez mintegy évi 500 millió lejt jelent rendkívüli adományokból az egyházfenntartási hozzájárulásokon túl! Ez rettenetes nagy megterhelés volt a gyülekezetnek. A végösszeghez mindez nagyon kevés volt. De az RMDSZ mellénk állt, személyesen Seres Dénes képviselõ volt az, aki valóban meghallgatott minket, nagyon komolyan és erõs lélekkel mellénk állt. A román kormánytól sikerült több éven keresztül nagy összegeket felénk irányítani. Elsõ alkalommal másfél, azután két milliárdot, közben minden évben kétszáz milliót a kultuszminisztériumtól, ez öt év alatt még egymilliárd a kettõ és a másfél mellé. Ez a hozzájárulás a dereka ennek a templomnak, csak ezzel sikerült ilyen rövid idõ alatt mindezt befejezni. 2004-ben kezdtük el az építkezést, gyakorlatilag most öt éve, és már egy éve gyakorlatilag használjuk a templomot, mert a belsõ rész gyakorlatilag már 2008 augusztusában elkészült, és október ötödikén szenteltük fel a nagyharangot, de akkor már három hónapja az új templomban tartottuk az istentiszteleteket.

– Hány lelkes a gyülekezet?

– 450 lelkes volt a gyülekezet megalakulásakor, de most már 620 lelket számlál, mert a közelben lakók átiratkoztak a központi testvérgyülekezetbõl hozzánk, és a lakásukhoz közelebb esõ templomba járnak. 2001 óta ez a gyülekezet minden évet gyarapodással zárt. Minden évben sokkal kevesebb a temetés, mint a keresztelés, tehát fiatal, életképes gyülekezet. Az idei statisztikánk szerint eddig 6 keresztelésünk volt, de csak 3 temetésünk. Átlag évente 3-4 házasságkötésünk volt, ami más hasonló lélekszámú gyülekezethez mérten nem rossz arány. A gyülekezethez tartozó még nem konfirmált gyerekek száma mintegy 120.

– Isten által áldott további jó munkát kívánunk a gyülekezetnek, hogy minden, Isten által rendelt tervet megvalósítsanak.

J.L.

2009. augusztus 28. | Vidékeink