Szilágybagos “ Az én hazám”

A közelmúltban, a Nagyfalu-i Báró Bánffy György Társaság által szervezett kultúrális rendezvényen megismerhettük a szilágy-bagosi pacsirta hangú nyugdíjasokat, most a bagosiak szerveztek partnernyugdíjas találkozót, melyre hivatalosak voltunk mi Szilagynagyfalu és a margitai nyugdíjasok is.
A melegszívű fogadtatás után a táborhelység tatarozott, szép épületében asztalt terítve fogadták  a meghívottakat a házigazdák, ahonnan a pirosra sült fasirt, és az izletes töltött káposzta nem hiányozhatott. Finomabbnál - finomabb süteménnyel kínálgattak bennünket, és  az ünnepi asztalról nem hiányzott a drága zamatos fehér- és vörösbor sem. Még a Gecse alján érett sárgás-zöldes körte is az asztalra került.
Megnyító beszédével Szücs Ida, a bagosi nyugdíjas klubb elnöke köszöntötte az egybegyülteket, melyet a szebbnél szebb versek és énekek követtek. Elhangzott ott magánköltemény, népdal, egyházi ének stb. A délután példamutató lelkesedéssel zajlott le.
Végül Tőtős Margitka, a Szilágynagyfalu-i nyugdíjas klubb vezetője, mondott köszönetet a meghívásért, és reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben is fennmarad ez a partnerkapcsolat.
Mészáros Piroska, a Margitta-i nyugdíjas klub tagja által felolvasott verséből szeretnék idézni:
“Mikor a szíved csordultig tele
Mikor nem csönget rád soha senki se
Mikor, kiket szeretsz nem jutsz eszükbe
O, lélek ne csüggedj! Ne pusztulj bele.
Nézz fel a magasba, reményteljesen, s fohászkodj:
Mi Atyánk ki vagy  a mennyekben.”
Ezen idézet hallatán, döbbentem rá, hogy ezek a példamutató házigazdák, a filléres nyugdíjuk mellett  és a sorstól megkísértve is bebizonyították, hogy szeretetben és egymást tisztelve is lehet élni, e megtört világban. Köszönjük a meghívást!

G. M.

2009. augusztus 14. | Vidékeink