Falukönyv harmincegy szerzőtől

„Ez a kiadvány (…) minden, amit itt leírva találnak, eddig közzé nem tett eredeti írások olyan kémeriek vagy Kémerhez kötődő emberek tollából, akik a jövő nemzedékre is gondoltak és papírra vetették vagy fényképen megörökíteték Kémer közelmúltjának néhány fontos mozzanatát” – írja a falukönyv előszavában Szabó Levente-Györgypolgármester, A Kémerért Alapitvány elnöke.
A közel 200 oldalas és gazdagon ilusztrált kiadvány a nemrégiben megtartott falunapra jelent meg „Kémeri falukönyv 2009-ből” címmel. Szerkesztői a nevezett polgármester és elődje, Szoboszlai Attila valamint Görög Margit, a polgármesteri hivatal szerzője. Ezzel már az írás címét is módosítani szükséges: a feltüntetett 31 szerző mellett a szerkesztők is írással vannak jelen a kötetben.
A falukönyvet mindjárt Kémerről szóló vers és tájkép vezeti be; viszonttág teret nyujtanak helyi versíróknak és totósoknak. Aki bővebben tájékozódni akara megyehatáron elterülő településről, az sokat megtanulhat Major Miklós ismert szalíró tanulmányából. Kitért földrajzi adatokon kívül részletesen a helytörténetre, egyházának, iskolájának múltjára, népességi viszonyaira, közművelődési életére. A helység zaklatott múltjából Debrenti László 1944őszét idézte meg írásában, majd 1944 – 1960 közötti évek eseményeit, a magángazdálkodás letörését, korábbi évtizedek közösségi szokásairól sem feledkezve meg.
Tudományos értékű (már falvak számára akár útmutató) Buboly Magdolna dolgozata, amely a település bel – és külterületének szójegyzékét tartalmazza. A rendszerváltás óta bekövetkezett változásokról, a jövő esélyeiről a volt polgármester Szoboszlai Attila írt. A népességi statisztikát Görög  Margit készítette és értelmezte, sajnos, a fogyó lakosságról tájékozódtunk.
A szerkesztők és a vállalkozó szerzők érdeme, miszerint bemutatták a helybeli felekezetek: reformátusok, beptisták, az evangéliumi keresztyén testvérgyülekezet és az előbbi ketőhöz hasonló kisebb lélekszámú román, görög katolikus közösségek történetét. Néhány írás a helyi oktatás múltját, jelenét választotta témául; mások Kémer mezőgazdaságát, kereskedelmi tevékenységét, iparát és szolgáltatásait, egészséügyét, mindezek inkább pozitív változást  vetíteték az olvasó elé.
Recenzes az olvasó figyelmébe ajálja János Irén írását a helyi népnyelvről; Orbán Károlyét a népszokásokról, a közzétett folklorgyüjtést. Sorolhatnánk féltucat szerzővel a néprajzi jellegű írásokat (népgyógyászatról, öltözködésről, babonákról, szövésről és fonásról, étkezési szokásokról, házépítésről); nem kevésbéé olvasmányosak a Szárnypróbálgatások felcímmel közölt szemelvények kémeri és a településhez kapcsolódó szerzők versei, a helyi személyiségek portréi.
A könyvismertető (recenzió) műfaja nem jelenti a teljes tartalomjegyzék utánközlését, sem a lírai darabok értékelését, ez utóbbi a kritika dolga.
Kritika helyett és terjedelmesebb ismertető helyett legyen megengedett a recenes szűkszavú véleménye. Tudomása szerint az első megyei magyar falukönyv kedvcsináló lehet más községeknek, folytatását máshol is kezdeményezzék. Külön figyelni érdemes arra, kortárs fényképek mellett nem kevés archiv fotót gyűjtöttek össze és közöltek.

Zilahi Laszló

2009. augusztus 14. | Művelődés