Aláírtuk a testvérvárosi szerződést

Az erdélyi Szilágycseh zsongó fesztiválváros képét mutatta július 11-én. A nyolcezres városka főterét lezárták a forgalom elől, ide árusok, bazárosok, telepedtek, csapolták a sört, sült a mititéj, nagy fazekakban főtt a kukorica. És a főtéren ott állt a hatalmas színpad, amin szinte folyamatosan váltották egymást a zenekarok, tánccsoportok.
Valójában a második Szilágycsehi Városi Napok programjába csöppentünk bele, ami az egész héten zajló kulturális fesztiválzáró gálaestjével kezdődött, majd innen folytatódott a városnapok programjával. Erre érkezett Adonyból a Salina, a Rozmaring tánccsoport valamint a székesfehérvári Szedtevette zenekar.
Érkezésünkkor már régi barátként fogadtak a vendéglátók, hiszen az elmúlt év őszén a szilágycsehi táncosokat Adonyban fogadhattuk. Vendégszeretetük mellett szinte minden más eltörpült. Amikor most, a hazaérkezés után próbálom rendbe szedni az élményeket, a történéseket, rá kell jönnöm, ez nem egyszerű dolog. Nemcsak a gazdag program, a sok látnivaló felidézése okoz gondot, hanem az is, hogy minden élménynél megelevenedik valamelyik kedves ismerős alakja, visszaidéződnek mondatai. Jó lenne valamennyiük nevét felsorolni, hiszen mindenki, aki velünk volt, házában vagy panziójában elszállásolt minket, vagy akár csak kísért, szállított, főzött ránk, azt oly szeretettel tette, hogy ez szóban nem is kifejezhető. Varga András polgármester, Domokos Ferenc, Szőke Anna, Bodea Gyuri,… hosszú lenne a lista….Valamennyiőtöknek köszönjük a szíveslátást!
A délutáni megérkezés, elszállásolás után a már említett fesztiváli hetet záró gálaműsort tekintettük meg a művelődési házban, majd innen átsétáltunk a „Bentlakásba”, azaz a kollégium étkezdéjébe, ahol közös vacsorán vettünk részt. Másnap délelőtt szabadprogramban sétáltuk körbe a városka centrumát, miközben már délelőtt is zajlottak a szabadtéri színpadon a műsorok. Délután háromtól pedig megkezdődött az a táncos gálaműsor, melyen egy román, egy budapesti, több szilágycsehi tánccsoport mellett fellépett a Rozmaring és a Salina csoport is. A fehérvári zenészek kíséretével remek hangulatot varázsoltak a táncosok, majd könnyűzenei produkciókkal folytatódott a program, amit éjszakába nyúló szabadtéri diszkó zárt. Menet közben Suszter László, művelődési ház igazgató átadta a helyi magyar iskola igazgatójának az Apáczai Kiadótól kapott oktatási segédanyagokat tartalmazó csomagot.
Rövid éjszakai pihenő után érkeztünk el utazásunk fő céljához, a testvérvárosi kapcsolat szerződésének ünnepélyes aláírásához. Ennek helyszíne önmagában is említésre méltó, hiszen az egykori szülészet épületének felújításával épp e napokra végeztek, így talán kijelenthetjük, hogy az új városháza avatását követően éppen a testvérvárosi szerződés aláírása volt az első hivatalos program az épületben.
A szerződést Varga András, Szilágycseh polgármestere és Ronyecz Péter, Adony polgármestere látta el kézjegyével, de ez még csak az első fele a dokumentumnak, amit augusztus 20-án Adonyban is ellenjegyeznek. Az aláírási ceremóniát követően kérdésünkre Varga András polgármester elmondta, hogy a testvérvárosi szerződés megkötéséhez a román törvény szerint a bukaresti kormányzattól kellett előzetesen jóváhagyást kérni, amit meg is kaptak. Arra a kérdésünkre, hogy a kapcsolat fenntartásához, ápolásához igényelhető-e állami támogatás, azt felelte, hogy kapcsolataik révén ez ügyben lobbizni fognak a kormányzatnál. Ronyecz Péter, Adony polgármestere pedig az aláírást követően elmondta, hogy régi vágya teljesült a szerződés aláírásával. A szerződés pontjairól elmondta, hogy valamennyi pont fontos, de a legfontosabb a két település lakossága közötti baráti kapcsolat felkarolása, támogatása.
A délelőtt folyamán alkalmunk volt beszélgetni Józsa Lászlóval, a Szilágyság című közéleti, közművelődési hetilap újságírójával is, aki igazi lokálpatrióta lelkesedéssel mesélt Szilágycseh környékéről, történelméről. Az egyik dombra mutatva elmondta, hogy mögötte van Szilágylompért, ahol Ady Endre édesapja született. Lompért mellett fekszik Selymesilosva Ilosvai Selymes Péter szülőfaluja. Arany János családja a közeli Szilágynagyfaluban élt, ott kapta II. Rákóczi Györgytől a nemesi oklevelet, és később onnan költözött Szalontára. Szilágycsehez legközelebb fekvő városban,  Zsibóban pedig Wesselényi Miklós, az árvizi hajós született. És még egy fontos adalék. Erdélyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Szilágy megyében kezdődik, és Szilágy megyében ér véget. Történt ez úgy, hogy Szilágysomlyón vette át Szecs József őrnagytól az erdélyi hadak főparancsnokságát Bem József tábornok. A végén pedig Világos után tizenhárom nappal az utolsó erdélyi csapatok Zsibón, a Wesselényi-kastély udvarán tették le a fegyvert Kazinczy Lajos tábornok vezetésével. Szóval Szilágycseh és környéke gazdag a történelmi nevekben, eseményekben.
De visszatérve a jelenhez, a polgármester az új hivatal átadási ceremóniáján beszámolt az elmúlt időszak fontosabb fejlesztéseiről, így két útszakasz aszfaltozásáról, egy uniós pályázatnak köszönhetően már közvetlenül a befejezés előtt áll a város új, 1500 fős befogadóképességű sportcsarnoka. A művelődési ház pedig -remélhetőleg mihamarabb - beköltözhet majd az egykori moziépületbe annak felújítását követően.
A kisváros tehát tovább gyarapszik és szépül még ebben a gazdasági válságban is, amit jelez az is, hogy pályázati forrásból megkezdődik hamarosan a város centrumának, főutcájának csatornázása.
Aztán eljött az utolsó közös ebéd a Bentlakásban, majd az út legnehezebb programja; a búcsú. Bizony többek szeme is harmatos volt, nagyon a szívünkhöz nőttek vendéglátóink. Egy dolog vigasztal csak mindenkit; augusztusban újra találkozunk sokukkal. Addig meg ki kell bírni.
Tisztelt Polgármester Úr, tisztelt Szilágycsehi Barátaink! Valamennyiőtöknek köszönjük ezeket az élménydús napokat, a gondoskodást, figyelmet, szeretetet. És várunk benneteket nagyon, mert a szívünkben éltek.

Percsi Tibor, Adony lapjának

2009. július 17. | Vendégoldal