Népművészeti kiállítás a zilahi múzeumban

Szilágy Megye Tanácsa, a Zilahi Történelmi és Művészeti Múzeum valamint a kolozsvári Erdélyi Etnográfiai Múzeum közös rendezésében nyitották meg a Szilágysági fazakas központok elnevezésű kiállítást június 3-án. A múzeum emeleti nagy kiállító termét viszont nem töltötték meg a népi kerámia közszemlére tett tárgyai.
A megye területén századokkal korábban Zilah a legjelentősebb fazakas központnak számított. Tulajdonítható részben a hosszan fennállt céhrendszernek, másrészt a kapott kiváltságoknak. A népi mesterség illetve az áru értékesítésének csak helyi termelői árusíthattak a zilahi piacon. A zilahiak kiváltsága közé tartozott, miszerint árujukkal szabadon kereskedhettek Kraszna, Szilágynagyfalu, Hídalmás, Bánffyhunyad, Hadad piacain.
A formákban, színekben, dí-szítőelemekben a legszínvonalasabb kiállítási tárgyak hajdani zilahi fazakasok munkái. Zománcozott használati és dísztárgyak: tányérok, tálak, vizes- és boros kancsók, kulacsok a helyi hagyománynak megfelelő színezéssel. A mázas tárgyak gazdag díszítőelemei világos alapon kék, barna, zöld színekben pompáznak.
Désháza volt a Szilágyság másik jelentős és távoli helységekben ismert fazakas központja. Múltját és jelentőségét dr. Kós Károly szakíró méltatta a ,,Szilágysági magyar népművészet” című tanulmány-kötetében, akár a zilahit részletesen. Mindezt Petkes József, Nyíregyházán élő- désházi származási gyökerekkel bíró- festőművész és néprajzos egészítette ki, amelyet a Hepehupa művelődési folyóirat közölt.
Sajnos, Zilahon már nincs élő fazakas a jelenben, Désházán egyetlen személy készít még használati tárgyakat.
A tövisháti faluban pedig 1950-ben még 36 fazakast tartottak nyilván.
Megjegyezzük: a nevezett központokon kívül több évtizeddel ezelőtt 4-5 fazakas dolgozott Krasznán, Szilágysomlyón és Szilgycsehben.
A Szamos- mentén Tihó volt az ismert román fazakas központ. A kiállított használati tárgyakon kívül több írásos tájékoztató is elkelne a tárlatot látogatónak.
A tihói fazakasok kimondottan használati tárgyakat állítottak elő műhelyeikben, égettek ki a kemencékben. A múlt század közepéig nem mázas termékeket forgalmaztak. A mázas edényeket a falon kifüggesztett írásos tájékoztató szerint 1942 után alkalmazták. Festésükhöz piros és fehér színhez kőzetőrléket használtak. A tárgyak formája archaikus, cicomázás nélkül, a mindennapi használatra korongozták.
Fejér László

2009. június 12. | Közérdekű