Alattomos vegyületek

Az ételek csomagolóanyagából egyes vegyületek a vérünkbe kerülnek, ahol rákkeltő anyagokra bomlanak le.
A vérünkben hordozzuk az ételek csomagolóanyagát – leegyszerűsítve ebben áll egy torontói kutatócsoport felfedezése. A diPAP (polifluoralkil-foszforsav-diészterek) rövidítés alatt emlegetett vegyi anyagok hatását egyelőre nem ismerik a kutatók, az azonban már bizonyított, hogy a rákkeltő hatású PFOA (perfluor-oktán-sav) vegyületekre bomlanak le. A lebomlási folyamat során ráadásul olyan molekulák keletkeznek, amelyek tízezerszer mérgezőbbek, mint maga a PFOA.
A diPAP szerepe az ételcsomagolásokban az, hogy zsír-, illetve olajállóvá tegye őket. A PFOA, illetve rokonvegyülete, a PFOS (perfluor-oktán-szulfonát) pedig víz- és zsiradéktaszító hatásuknak köszönhetően előfordulnak szőnyegek bélésén, teflonsütőkön, a mikrohullámú sütőben elkészíthető pattogatott kukorica zacskóján, ruhákon, elektronikus berendezéseken, pizzásdobozokon – és még számos használati tárgyon.
A gondot az jelenti, hogy a diPAP átszivárog az ételbe és onnan az emberi vérbe, illetve a környezetbe. Az amerikai, élelmiszereket és gyógyszereket ellenőrző hatóság (FDA) adatai szerint ezekből az anyagokból akár a megengedett érték több százszoros koncentrációja is bekerülhet az emberi szervezetbe. Rákkeltő hatásuk mellett a diPAP alkotóelemei a gyerekek fejlődését, a szervezetben található hormonok szintjét, a májat, illetve az immunrendszert is veszélyeztetik. Korábban úgy vélték, nincs ok aggodalomra, mivel a diPAP nevű anyagok ha be is kerülnek a szervezetbe, nem fognak lebomlani – a Torontói Egyetem kutatócsoportja Jessica D’eon vezetésével azonban nemrég bebizonyította ennek ellenkezőjét.
A kutatók amerikai, mindkét nemből származó, többféle vértípusú, 19 és 70 év közötti donoroktól származó vérmintákat elemeztek. Húsz vérminta-gyűjteményt használtak fel, amelyek mindegyike legkevesebb tíz donor vérét tartalmazta, ezek 2004-ből, 2005-ből és 2008-ból származtak. Ugyanakkor megvizsgálták hat ontariói szennyvíztisztító telep iszapjának mintáit is.
A vérmintákban először találtak diPAP vegyületeket, és kiderítették: ezek lebomlás után mintegy tíz százalékát teszik ki a szervezetünkben található, rákkeltő PFOA vegyületeknek. Az pedig, hogy le nem bomlott állapotban találtak diPAP vegyületeket a mintákban, arra utal, hogy azok állandó utánpótlást biztosító forrásból származnak, hiszen ezek a vegyületek gyorsan lebomlanak az emberi szervezetben. A diPAP nevű vegyület felbukkant a szennyvíztisztítók iszapjában is, ami arra utal, hogy az anyagok eljutottak a vízvezetékbe, és közvetve az abból öntözött növényekre is. Ugyanakkor a PFOA vegyületet megtalálták a sarki jegesmedvék vérében is – a kutatókat először meglepte a jelenség, de aztán rájöttek, számos kemikália képes arra, hogy a levegőben utazva eljusson a legtávolabbi vidékekre is. Ott aztán bekerül az élőlények szervezetébe, és lebomlik a veszélyes PFOA-ra.
“Mindebből azt a következtetést kell levonnunk: egyes vegyületek, amelyek könnyebbé teszik az életünket, végül a vérünkben kötnek ki, előreláthatatlan toxikológiai következményekkel” – fogalmazott Scott Mabury, a Torontói Egyetem kémikusa. Hozzátette, elég okosnak kellene lennünk ahhoz, hogy az általunk megtervezett vegyületekkel kémiai szennyezés nélkül érjük el a kívánt hatást.

2009. június 12. | Kaleidoszkóp