Vers az, amit mondani kell

Küldetését a haranghoz hasonlította: „Azért harang a harang, hogy hívja az élőket, temesse a holtakat, s árvíz, jégverés, tűzvész idején vagy hódító horda láttán félreverjék.”

A Kányádi Sándor Szavalóverseny országos döntőjének megszervezését ebben az évben Varsolc vállalta. Ide sereglettek a 17 megye legjobb versmondó kisiskolásai, számszerint harminckilencen, kísérő tanítóikkal együtt.
Szombaton délelőtt a művelődési házban Dénes Irén tanító üdvözölte a résztvevőket, és elmondta, hogy nagy hagyománya van Varsolcon a versmondásnak, hiszen tizenegy évvel ezelőtt még csak a falu iskolásai számára rendezték meg a versenyt, utána ez kiszélesedett a Kraszna- és a Berettyó-menti falvakra, majd a megyei döntőt, és most az országos döntőt is itt tartják.
Az iskola igazgatója, Nagy Lenke elmondta, hogy az iskolában 86 óvodást és 177 iskolás diákot oktat, nevel 21 szakképzett pedagógus. Áldozatos munkájuknak köszönhető ez a mai rendezvény is.
Márkus László tanfelügyelő üdvözlő szavai mellett elmondta, számunkra nagy jelentősége van annak, hogy nem egy nagyvárosban, hanem az ország, talán legkisebb megyéjének egyik falujában rendezik az országos döntőt. Ez is azt jelzi, hogy a Szilágyságban élénk művelődési élet van. Ennek vigyék hírét a versenyzők és az őket kísérő pedagógusok.
A zsűri elnöke, Kötő József közvetlen hangon, mindenki számára érthetően jellemezte Kányádi Sándor költészetét, amely a magyar mítoszok és jelképek világában mozog. Olyan versek ezek, amelyek olvastán önkéntelenül mozdul ajkunk a mondására. Amint egy kisgyerek mondotta az egyik találkozón: „Vers az, amit mondani kell”. Küldetését a haranghoz hasonlította: „Azért harang a harang, hogy hívja az élőket, temesse a holtakat, s árvíz, jégverés, tűzvész idején vagy hódító horda láttán félreverjék.” Versei olyanok, mint a harangzúgás. Sajnos, többször kellet riasztani, de mindig tette a dolgát. Most megadatott nekünk, hogy a térdén lovagolhassunk, amint mondotta: ,,Boldog, akinek térdén egy nemzet lovagol.”
Mert amint a költő is mondja: Vannak vidékek legbelül! És Varsolc is ilyen vidék, amelyre emlékezni kell.
A szavalóverseny az elsősök és a másodikos diákok fellépésével kezdődött. Ebéd után pedig kirándultak a gyerekek, amíg a zsűri kiértékelte a hallottakat.
A zsibói csodálatos botanikus kert, a zsibói furulyások előadása és a krasznai tájház meglátogatása után a záróünnepség és a díjkiosztás következett. A varsolci óvodások két táncot adtak elő Szőke Edit óvónő vezetésével, amelyet a varsolci Rozmaring néptánccsoport előadása követett, Dénes Csilla könyvtáros koreográfiája alapján. Mindhárom produkció elnyerte az ország minden szegletéből idesereglett közönség tetszését, amelyet a hosszantartó vastaps bizonyít. Kötő József úr, a zsűri elnöke, a kortárs költő, Kányádi Sándor munkásságát méltatta, és értékelte a versenyen részvevő gyermekek előadásait, valamint a felkészítő pedagógusok munkáját. Zágoni Balázs író, előző nap találkozott a verseny névadójával, és tolmácsolta Kányádi Sándor üdvözletét, aki sajnálta ,hogy nem lehetett velünk, s néhány jótanácsot adott a versmondóknak.
Mindenki örömére végre sor került a díjak átadására. Az I-II osztályosok kategóriájában az első díjat Dávid Róbert nagyváradi és Zúdor Mezei Mátyás dévai tanuló nyerte, a második díjat Tündérligeti Sámuel Maros-vásárhelyről és Sámel Izabella, varsolci II.osztályos tanuló; a harmadik díjat Antal Zsolt, Bákó megyéből kapta. Dícséretben részesült Tamás Brigitta, Opra Tamás, Csomortányi Orsolya, Kányádi Orsolya, Györfi Krisztina és Józsa Krisztina. A III-IV osztályosok korosztályában, egy bűbájos Kovászna megyei kisfiú, Gáspár Zsolt Attila, Kovászna megyei versenyző nyerte az első díjat (meg is dolgozott érte, hiszen a verseny után még jónéhányszor el kellett mondania Kányádi Sándor: Cigánytánc című versét. Második lett Tőkés Attila, Marosvásárhelyről és Mátyus Csenge, zsibói negyedikes tanuló. A harmadik díjat Cseke Brigitta Marosvásárhelyről és Vincze Júlia Temes megyei versenyző kapta. Sárvári Dániel, Váradi Fruzsina, Nagy Csilla, Miklós Dávid, Kovács Henrietta és Jenei Erzébet érdemelt dícséretet. Senki sem tért haza üres kézzel, hiszen minden gyermek kapott részvételi díjat.
Következett a Különdijak sokasága, Zágoni Balázs átadta a Napsugár díjakat, Szőke Anna, a két Szilágy megyei versenyzőt meghívta a szilágycsehi Zsibai néptánctáborba, Szőke Sándor, a Megyei Népi Alkotások Háza díjait adta át. A legügyesebb versenyzők különdíjakat vehettek át Seres Dénes képviselőtől, Fekete Szabó András szenátor úrtól, Csóka Tibortól a Megyei Tanács alelnökétől, Bréda Lajos varsolci polgármestertől, a VARSA egyesülettől, Nagy Lenke varsolci iskolaigazgatótól és Fazakas Sándor református lelkésztől. A díjkiosztás keretén belül Dénes Irén tanítónő, megyei tanácsos – a verseny elindítója és szervezője – megköszönte a támogatóknak és mindazoknak, akik fáradtságot nem ismerve hozzájárultak a verseny sikerességéhez.
Vasárnap reggel az ittmaradt vendégek és a szállásadó gyerekek a varsolci tóhoz kirándultak és meglátogatták a víztisztító állomást is.
Reméljük, hogy mindenki szép emlékekkel tért haza, az egyetlen Szilágy megyei országos versenyről, s vitte a hepehupás vén Szilágyság jóhírét mind a 17 megyébe, szerte az országba.
Büszkék vagyunk rá, hogy Varsolc megállta a helyét, és tehetett, tett együvé tartozásunk megerősítéséért!
Bálint Hajni tanítónő

2009. május 15. | Címlap and Vidékeink