Polgármesterek gondjai

Nemrégen tanácskozott a Szilágy Megyei Községek Szövetsége szervezet. A megye 47 községének polgármesterei a megyei tanács elnöksége és a prefektus intézménye mellett meghívták a megye parlamenti küldötteit is, akikkel kötelezvényt írattak alá kéréseik – követeléseik – támogatására. Sandu Berceanu, Magyarkecel polgármestere és a szövetség elnöke keményen fogalmazott: „Vannak embereink a parlamentben, és tudjuk, ki hogyan szavaz. Ha nem támogatnak minket törvényhozási szinten, hozzánk ne jöjjenek segítségért a választásokon.”
Követeléseik közül a legfontosabb a decentralizáció, a helyi döntéshozó szervek hatáskörének kiterjesztése minden olyan területre, amely a helyi közösségek életét befolyásolja. Máskülönben nem mesterei, hanem tisztviselői egy közösségnek. A példák között említette a családorvost, aki nincs alárendelve a polgármesternek, akkor jön a faluba amikor akar. Ugyanez a helyzet a rendőrrel. Egyikük esetében sem kérdezheti meg a polgármester, hogyan végzi a dolgát. Hogyan biztosítsuk a lakosság számára a község működését, ha semmiféle hatáskörünk nincs olyan létfontosságú kérdésekben, mint az oktatás minősége. Minden elégedetlenség a polgármesteren csattan, de az tehetetlen. Végül kimondta:
Autonómiát akarunk!
A helyi kérdésekben, a közösség döntsön, ne a megyeközpont vagy a kormány, mert mi ismerjük legjobban a helyi szükségleteket, gondokat, bajokat, mi látjuk leginkább a megoldási lehetőségeket. Autonómiára van szükség nem csak adminisztratív, de pénzügyi téren is. Ehhez elsősorban a vonatkozó törvények megváltoztatására vagy új, jobb törvényekre van szükség.
Ingerültsége némileg érthető volt, néhány kormánypárti rossznéven is vette, de véleményét minden polgármester osztotta. Mert nem igaz, hogy tehetetlen polgármestereink vannak, amint azt az államelnök jelezte. Ilyen is lehet közöttünk, de a többség sokat tett a közösségéért, és sokat dolgozna ma is, ha hagynák.

Pop Imre, Kraszna polgármestere, a szövetség alelnöke is elégedetlen volt, azaz még most is az:
– Elfogadhatatlan, hogy az intézmények működtetésének felelősségét ránk hárítják, de nem rendelnek mellé olyan jövedelemforrásokat, amelyekből az elvárásoknak megfelelően tudnánk ellátni feladatainkat. Eddig is voltak nehézségeink: a kórházak fenntartását a község kellene biztosítsa, de a 20-30 éve lerobbant épületek felújjítására nem adnak pénzt. Ezt is a község adófizető polgáraira hárítja az állam.
A visszaszolgáltatási törvény alkalmazását is módosítani kellene. Kraszna lakosainak többszáz hektár földje van a varsolci tó alatt, a lőtérre is sok területet elvettek, nincs honnan visszaadni a gazdáknak. A kárpótlási törvény szerint viszont addig nem lehet ezt igényelni, amíg a községnek van szabad területe. De ha maradék községi legelőt is odaadjuk valakinek, a falu gazdái hova hajtják ki az állataikat?

A pályázatok
A tanácskozás után Marina Ida (képünkön), Bagos polgármestere foglalta össze a lehetetlen helyzetek elemeit.
– Sok baj van a pályázatokkal, mert nagyon sokba kerülnek, lehetetlen helyzetbe hozzák a közösséget. Egy pályázat terveinek elkészítése is pénzbe kerül, de ez még nem elég, különféle jóváhagyásokat kell beszerezni, és ezért minden állami intézmény díjat szed. Van olyan intézmény, amely több milliót kér el egy véleményezésért. Ugyanolyan kategóriába sorolnak bennünket, mint a magánvállalatokat. Itt van a vízügy, az egészségügy, a telefontársaság, a villanyművek, a környezetvédelem meg a tűzoltók. A tűzoltóság külön gond, mert tűzvédelmi esettanulmányt kérnek, ezt a szakembert meg kell fizetni, de ezt még láttamoztatni kell egy szakértővel, aki szintén pénzt kér, utána fizethetjük csak ki a hatósági véleményezés díját. Az állam ezzel csak egyik zsebéből a másikba teszi a közpénzeket. A közintézmények ezeket a véleményezéseket díjmentesen kellene kapják, hiszen ez is csak a helyi adófizetők zsebét terheli.

Forgalmi adó
A másik gond a forgalmi adó kifizetése. Nagy értékű pályázatok esetében ez nagyon nagy összeg. Például a Kraszna völgye rendezésének 20%-nyi forgalmi adója több milliárd lej. Ezt az összeget több község együttesen sem tudja kifizetni. Sovány vigasz, hogy azt majd visszakapják, meglehet félév, egy év múlva, de miből fizessék ki? Így teljesen fizetésképtelenné vállhat a község.
– Itt van szemétbegyűjtési és kezelési uniós pályázat a Berettyó mentén. Ez egy millió eurós pályázat. Nem fizethető az Unió pénzéből a forgalmi adó (19%), a tervek elkészítése és a jóváhagyások díjai, ehhez még hozzájárul 10,5%-os önrész. A szerződéskötéskor az összeg 80%-át kifizetik, a többi 20%-ot mi kell megelőlegezzük. Ezt csak elszámolás után utalják át. De ha egy munkálat évekig hízódik, akkor gyakorlatilag az egymillió euró majdnem 40%-át kell kifizessük.
Ha úgy is visszakapjuk, akkor miért kell befizetni? Sokkal egyszerűbb lenne, ha tehermentesítenék az önkormányzatokat a forgalmi adó befizetésének kötelezettsége alól.

Az utak
Az utak feljavításának pályázati rendszere majdnem tíz éve folyik, most sincsen befejezve. Viszont csak akkor lehet új pályázatot benyújtani más befektetésekre, ha az előző elkészült, és elszámoltak a finanszírozónak. Ez teljesen ellehetetleníti a fejlesztést.
A megnyert pályázatok kifizetésével is baj van. A csatornázási munkálatokat be kellett volna fejezzük decemberben, most sincs készen, mert az állam nem folyósította az elvégzett rész ellenértékét, és a vállalkozó ingyen nem dolgozik.
Az embereket nemigen érdekli, miért nem készül el valami. Azonnal a polgármestert hibáztatják, amiért képtelen elintézni a dolgot. Csak azt látja, hogy nem működik a hivatal.
Összegezés: lassan hülyének néznek minket.

Boncidai Csaba (képünkön), Perecsen polgármestere szerint minden település hasonló gondokkal küszködik. Ebben a formában a projektek hátráltatják a falufejlesztést. Nem gondolták át a falufejlesztést, mert először aszfaltozási program volt, utána ássuk fel az utakat, hogy csatornázzunk és vezessük be a vizet, majd aszfaltozzunk újra. Ha ezt befejezzük, kezdhetjük a villany- és egyéb hálózat föld alá helyezését.
Mi mindenre pályáztunk, azonnal ahogyan kiírták. Most kezdhetjük elölről. Ezt János bácsi nem érti, lassan hülyének néz minket. Mindezt elkerülhettük volna, ha nem teszünk semmit, csak kivárunk. Azok jártak jól, akik eddig nem pályáztak. Mi elindítottunk valamit, az csak csepeget, és nem tudunk tovább lépni. Elindítottuk a Perecsen és Badacsony vízhálózatának munkálatait, nem is tudom mikor fejezzük be, addig viszont nem pályázhatunk semmire. Vannak olyan települések, ahol az árkokat sem tudják kiásni, csak kiabálnak, hogy jöjjön a kormány és ássa ki. Mi pedig már nem tudjuk összeszedni a továbblépéshez a szükséges pontszámot, mert sok mindent már megoldottunk.
Marina Ida: Teljesen rossz a pályázatok pontozási rendszere, mert ahhoz, hogy esélyesek legyünk, minden elemet bele kell foglaljunk. Így aztán esetleg kaphatunk egy keveset a kultúrotthonra, keveset a vízhálózatra, az iskolára, a csatornázásra, de egyiket sem tudjuk befejezni. Ahelyett, hogy egy dologra megkapnánk a teljes összeget, azt befejezzük, és jövőre kezdjük a következőt.
Boncidai Csaba: Országos és jól átgondolt fejlesztési tervek kellettek volna, és ezek alapján kellett volna tárgyalni az Európai Unióval az előcsatlakozási és a csatlakozás utáni alapok felhasználásáról. Így mnident egyszerre csinálunk, és ez kaotikus állapotokat eredményez. Először volt előcsatlakozási rendszer, utána a többi program, és most ébredtünk fel, hogy kellene egy hiteles és alkalmazható fejlesztési stratégia.
Józsa László

2009. május 08. | Közéletünk