Kongresszus Kolozsváron

Az elmúlt hét végén Kolozsváron tartotta az RMDSZ a legfőbb döntéshozó fórumát, alig két évvel az Aradon tartott kongresszus után. Ezúttal nem került sor vezetőségváltásra, hiszen még nem járt le a négy évre szóló mandátum. Akkor miért volt szükség erre a kongresszusra? Kérdéseinkre Seres Dénes, az érdekképviselet megye szervezetének elnöke válaszolt.

– Már az aradi kongresszuson döntés született arról, hogy két év múlva átértékeljük a helyzetünket. Nagyon sok körülmény megváltozott azóta, és az ezekre adható megfelelő válasz mindenképpen kongresszusi hatáskör. Elsősorban az EU-s csatlakozás utáni helyzet értékelését kellett elvégezni, ugyanakkor a parlamenti választások következtében létrejött ellenzéki szerepben kellett megfogalmazni cselekvési irányainkat, számba venni lehetőségeinket. Az új helyzet más megközelítést, eszköztárat követel, ugyanakkor az EP választásokra is készülni kell.
– Az új helyzetben elkezdődött az etnikai tisztogatás a pártprogram érvényesítésének jelszava alatt. Székelyföldön a prefektusok már etnikai statisztikákat készíttetnek a közintézményekben alkalmazottak etnikai hovatartozásáról.
– Mint ismeretes, az úgynevezett dekoncentrált intézmények élére 32 napon belül nevezik ki az új vezetőket, akik az eddigiektől eltérően, a koordináló szaktárca helyett magával a (bármikor leváltható) miniszterrel kötnek szerződést négy évre ez áll az április 22-én elfogadott rendeletben. A (politikai alapon történő) kinevezés olyan bizottság döntése alapján történik, amelyben nem csak az illetékes minisztérium, de a prefektus (apolitikus) intézménye is képviselteti magát. Mellékletben, a jogszabály tételesen tartalmazza azoknak az intézményeknek a jegyzékét, amelyeket érint az intézkedés.
Ide kell érteni nem csak a megyei tanfelügyelőségeket vagy a nyugdíjpénztárakat, a területi pénzügyi igazgatóságokat, de a városi sportklubokat, a művelődési házakat is, ami szerintem már teljesen abszurd. Ezeket az intézményeket nem szervezik át, csupán a veztőiket cserélik le. Ugyanilyen tartalmú egyébként az a törvénytervezet, amely pillanatnyilag az Alkotmánybíróság előtt van elbírálásra, ezért jogilag az lett volna a helyes eljárás, ha a kormány megvárja a testület döntését. Ezzel szemben, minden jogi rendet felrúgva, a kormány újabb rendelettel intézi el a helyzetet, elvégre a kiválasztott vezetők már négy hónapja várják kinevezésüket. Hogyan lehetséges az, amit a törvényben is kifogásoltunk: hogy például a politikafüggetlen prefektus politikai alapon kinevezett intézményvezetőknek ad majd utasításokat? És épp azoknak az intézményeknek az élén lesznek politikusok, amelyeket a decentralizáció szellemében át kellett volna sorolni a helyi vagy megyei tanács igazgatása alá. Tehát kérdéses marad a decentralizáció.
Szilágy megyében a magyar igazgatók megállták a helyüket. Talpra állították intézményeiket, székházat szereztek, megszervezték a munkát, és országos értékelés szerint is élvonalban vannak. Tehát szakmai minősítésük kitűnő. Most éppen a szakmaiságra hivatkozva váltják le őket politikusokkal. Mennyivel ért többet például a mezőgazdasághoz egy tanfelügyelő, mint Szeredai Gyöngyvér, aki létrehozta és kitűnő eredménnyel működtette a kifizető ügynökséget? Vagy Lakatos Sándor, aki székházat teremtett a kataszteri hivatalnak, és aki vezetésével zökkenőmentesen működött az intézmény? Hogyan beszélhetünk szakmai hozzáértésről ilyen helyzetben?
A kormány ezzel nagy hibát követ el, hiszen ez magának a decentralizáció elvének mond ellent, és szembemegy az elkezdődött reformfolyamattal. Rámutatott, annak idején a parlamentet az a reformalkotási szándék vezette, amikor kidolgozta azt az elvet, hogy köztisztviselők álljanak a decentralizált intézmények élén: az ominózus kormányrendelettel pedig épp ezt a reformot állítja le a kabinet- mondta.
A magyarságnak még egy sajátos igénye is van ezen a téren: a magyar nemzetiségű szakértők jelenléte a decentralizált intézményekben nem rendelhető alá politikai érdekeknek, kritériumoknak. A méltányos etnikumközi kapcsolatok megőrzése szempontjából elengedhetetlen ezen szakértők arányos jelenléte az említett intézményekben. A kormány intézkedése hátrányosan érintheti az adott közösségeket, növekedhet a feszültség a románok és magyarok között, valamint a lakosság és intézmények viszonyában is. Ez az intézkedés elfogadhatatlan számunkra, bármilyen szemszögből nézzünk is azt.
A sűrgősségi kormányrendelet szerint egyetlen magyar igazgató vagy helyettese sem marad magyar a megye közintézményeiben. Hogyan élhetünk akkor az anyanyelvhasználati jogainkkal, ha egyetlen vezető sem érti a faluról bejött öregek beszédét?
Meglehet, hogy a tanfelügyelőségen sem marad helyettes. Szilágy megye lakosságának mintegy negyede magyar. Egyetlen magyar sem lenne, aki szakmailag eléggé felkészült, és el tudja látni feladatát? Ez szerintem már diszkrimináció.
A kongresszuson maga az államelnök is túlzottnak tartotta a kormány intézkedéseit, de nem tudni, lesz-e foganatja beszédének, hiszen gyakran változtatja véleményeit.
Fel kell készülnünk az új helyzetre, és minden lehető hazai és nemzetközi eszközzel tiltakoznunk kell minden lehetséges fórumon, mert ez a gyakorlat már kimeríti az etnikai tisztogatás fogalmát. Amikor az RMDSZ is tagja volt a kormánykoalíciónak kizárólag a szakmai hozzáértést vette figyelembe, senki nem kellett távozzon politikai pártállása miatt. Most minden felborult, ez az egész adminisztráció működőképességét veszélyezteti. A gazdasági válság mellett közigazgatási válság is körvonalazódik.
Remélem lehetőség adódik majd helyes mederbe terelni a dolgokat, de ehhez nagyobb összefogásra, nagyobb súlyra van szükség Brüsszelben. Ez most a legtfontaosabb számunkra, mert a nemzetközi fellépés marad az egyetlen fegyverünk a parlamenti úthenger ellen.
Lejegyezte: Józsa László

2009. május 01. | Címlap and Közéletünk