Az RMDSZ megőrizte legfőbb értékeit: önállóságát, egységét és céltudatosságát

Az elmúlt két év az RMDSZ érettségének próbája volt: a számos nehézség ellenére, a szövetség kiállta ezt a próbát, ugyanis meg tudta őrizni alapvető értékeit, közelebb került céljaihoz, megtartotta önállóságát, egységét és céltudatosságát – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Kolozsváron, az RMDSZ 9. Kongresszusán elhangzott beszédében. Az RMDSZ elnöke áttekintést nyújtott az elmúlt két év szövetségi politikájáról, mindazokról az eseményekről, amelyek meghatározták a szervezet és az erdélyi magyarság helyzetét.
Markó Béla szövetségi elnök köszöntője után Traian Băsescu és Emil Boc is szólt a résztvevőkhöz. Beszédet mondtak a romániai és a magyarországi parlamenti pártok vezetői, köztük Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt elnöke, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetvezetője, valamint a határon túli magyar szervezetek képviselői. A Magyar Miniszterelnöki Hivatalt Gémesi Ferenc kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár képviseli, a román pártok részéről Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, valamint Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke üdvözölte a kongresszust.
A kongresszus a szervezet programját és alapszabályzatát módosította, meghallgatta a szövetségi vezetők beszámolóját és Markó Béla RMDSZ-elnök üzenetét a Magyar Összefogás jelöltlistájával kapcsolatosan, majd bemutatkoznak az RMDSZ bejutó helyeken szereplő EP-képviselőjelöltjei: Winkler Gyula, Sógor Csaba és Kovács Péter.
A szövetségi elnök beszámolójában úgy vélte, hogy az elmúlt időszak volt a legnehezebb, de ugyanakkor - a kormányzati részvétel révén - a legeredményesebb is volt a szövetség történetében. Mint fogalmazott, az RMDSZ-nek több ízben is választania kellett az önállóság és az önfeladás között, a szervezet azonban mindvégig az önállóságot választotta, még akkor is, ha ez a pillanatnyi politikai haszonról való lemondást is jelentette. Ilyen döntés volt az ellenzékiség „cseppet sem fájdalommentes” vállalása, „a másodvonalbeli kibicnek járó tál lencse helyett” a megerősített önállóság, az autonómia bizonyítéka azonban a Koszovó önálló államiságát elismerő egyértelmű szövetségi álláspont is, amellyel az RMDSZ gyakorlatilag szembefordult a román politikai pártok egyhangú véleményével. „Nem volt könnyű, de elkerülhetetlen volt, mert tudtuk, hogy nekünk van igazunk, hiszen ott, ahol már nem lehetséges semmi módon a békés, méltányos együttélés, külön kell válni. Mi nem akarunk – nem is tudhatnánk – kiválni Romániából, de az önálló döntés jogát, Koszovóról és bármi más fontos kérdésről, fenntartjuk. (…) Koszovó tehát nagy kihívás volt számunkra. Könnyebb lett volna ott sem lenni, könnyebb lett volna tartózkodni, ahogy javasolták is egyesek, és a legnehezebb volt a parlamenti határozat ellen, Koszovó mellett voksolni. (…) Mi kompromisszumra kész szervezet vagyunk (…) de elvi kérdésekben nincsen kompromisszum. Az autonómiát nemcsak hirdetni kell, tisztelt kollégák, hanem gyakorolni is ott, ahol lehet. És ma is lehet ezt gyakorolni sokféleképpen, a román parlamentben is, az önkormányzatokban is, nem csak holnap, nem csak egyszer valamikor – szögezte le Markó Béla, aki szerint a román-magyar partnerség alapját is ezen az önállóság mentén lehet és kell kialakítani. - A román-magyar viszonyt meggyőződésem szerint csakis önálló partnerekként rendezhetjük, hiszen maga a cél is ez: egyenlő partnerré tenni a két nemzetet, még akkor is, ha az egyik többségben, a másik kisebbségben van – mutatott rá. Az elnök szerint az önállóság mellett az RMDSZ egy másik fontos értékét is megőrizte, az egységet. Úgy fogalmazott, az erdélyi magyarságnak sikerült kilábalnia a részleges megosztottságból, azáltal, hogy a szövetségen kívüli csoportokkal folytatott több éves sikertelen tárgyalás után ezévben megállapodott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, és ezáltal megteremtette a magyar összefogást: mindezt annak dacára, hogy az elmúlt évek megpróbáltatásai ellenére az RMDSZ töretlenül megtartotta támoga-tottságát és ugyanolyan eredményt ért el a legutóbbi választásokon. „Úgy érzem, ez volt az a pillanat, amikor az RMDSZ ismét teljes erőt érezhetett maga mögött, és azt gondolhattuk volna, hogy nincsen szükség még tárgyalni sem azokkal, akik a szövetségen kívül – és így óhatatlanul a szövetséggel szemben – keresik politikai boldogulásukat. Lehetett volna ez akár az elbizakodottság pillanata is. Nem az volt, mert mi képesek vagyunk tanulni a saját hibáinkból, és képesek vagyunk változni és változtatni, ha kell – mondta az elnök, aki szerint épp emiatt sokan csodálkoztak – a képzeletbeli barikád mindkét oldalán – az RMDSZ tárgyalási készségén. „Azért, mert nekünk teljes egységre, teljes összefogásra van szükségünk, még akkor is, ha sokan vannak itt, a szövetségen belül, és viszonylag kevesen kívül. És éppen erős pozíciónk tette lehetővé, hogy akár engedjünk is a tárgyalópartner javára, mert ez szerintem nem gyengített, hanem tovább erősített minket” – szögezte le.
Markó Béla szerint az RMDSZ másik fontos értéke a céltudatosság, amelyet az elmúlt két évben is bizonyított. Mint mondta, a szövetség eredményes kormányzati ciklust vitt végig, ennek egyértelmű eredménye az is, hogy több mint nyolcvan éves kisebbségi kiszorítottság után, a romániai magyarságnak ma ismét van egy vezető rétege, amely ért a kormányzáshoz. Álláspontjában az RMDSZ számára továbbra is fontos cél a kormányzati munka folytása, ám a távlati cél mégis az, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben ne legyen létfontosságú magyar szempontból folyamatosan kormányon lenni. „Lesznek, akik azt mondják majd: savanyú a szőlő! (…) Csakhogy én tényleg azt hiszem, itt az ideje rendet rakni a prioritásaink között, és ismét világosan kimondani, hogy merre megyünk. Lezárult egy korszak, az a két évtized, amely a nyelvhasználati és oktatási jogok tekintetében teljesen új helyzetet teremtett Romániában, és ezt sikerült alkotmányos rendelkezésekkel megerősíteni. Rendkívül nagy utat tettünk meg, amíg eljutottunk ide.
A politikus szerint ma két nagy veszély leselkedik a szervezetre: az egyik veszély az, hogy mivel az eddig kialakított jogi keretek távolról sem elegendőek, nem is próbálják kihasználni azokat, holott az érvényben lévő kisebbségjogi szabályozások és közigazgatási rendelkezések már ma is nagyon sok lehetőséget kínálnak, amelyeket még nem használtak ki teljesen. Arra figyelmeztetett, azokban az önkor-mányzatokban sem érvényesül mindenütt a kétnyelvűség, ahol erre megvan a törvényes jogunk. - Jogainkat nem elég kiküzdeni, hanem életben is kell tartani azokat, mert hanem elsorvadnak. (…) Az alkotmányos kereteken belül az önkormányzatokban is el kell menni a falig, és nem szabad engednünk, hogy a prefektusok mindenbe beleszóljanak” – nyomatékosította az elnök.
Meglátásában azonban a nagyobbik veszély az elégedettség, azzal, ami van, és hogy tulajdonképpen máris kiharcoltuk, amit lehetett, és innen már nem tudunk továbblépni. „Mondogatják sokan fáradtan, petyhüdten az autonómiát, de nem mindenki hisz benne. Eljött szinte észrevétlenül az Európai Unió is hozzánk, ma már személyi igazolvánnyal járunk át a határon, és holnap-holnapután arra sem lesz szükség, de a közös Európáról mégsincs igazi víziónk, hogy milyennek is kellene lennie a jövőben. Magyarországtól is várunk némi támogatást, főleg pénzügyi segítséget, de arról mintha már letettünk volna, hogy cselekvő egyetértést csikarjunk ki az ottani pártokból velünk kapcsolatosan. “Miért ne akarnánk mi is megreformálni a román államot, újragondolni a teljes közigazgatást, kiiktatni az alkotmányból a nemzetállami meghatározást, új státust adni a kisebbségi és regionális nyelveknek, valóban hivatalos regionális nyelvvé tenni a magyart, helyi és regionális autonómiák rendszerét építeni ki az egész országban – nem csak a Székelyföldön, de ott sajátos formát keresve az autonómiának –, áthelyezni a gazdasági és infrastruktúra-fejlesztési döntések zömét Bukarestből az újjászervezett régiókba, jelentős mértékben decentralizálni a kultúrát, az oktatást, a környezetvédelmet, törvényben szavatolni a magyar közösség képviselőinek arányos jelenlétét minden fontos intézményben!”
A szövetségi elnök szerint a magyarságnak hasonló határozottsággal kell fellépnie Európában is. „Mi nem a nemzetállamok, hanem a régiók Európáját szeretnénk kiépíteni, ahol az államok ugyan nem tűnnek el, de jelentőségük jóval kisebb lesz, mint most. Mint ahogy azt is abszurdumnak tartjuk, hogy a tagállamok egy része hajlandó hatásköröket átadni Brüsszelnek – tehát „felfelé” –, de ugyanezek az államok nem hajlandók azon gondolkodni, hogy „lefelé”, a régióknak általában, vagy sajátosan az etnikai közösségeknek, más nyelvű, más többségű közigazgatási egységeknek területi autonómiát biztosítsanak. Székelyföld problémája is csak azt gyarapítja, ami a szőnyeg alatt duzzad (…). Az Európai Uniónak kényelmetlen, Romániának kellemetlen ez a kérdés, de másfélmillió magyar számára az egyéni jogok után most már a kollektív jogokat is meg kell adni! Ahogy a választási rendszert meg lehetett változtatni Romániában, még sok mindent lehet, akár alapvetően is, módosítani. Ennek érdekében ajánlottunk – és ajánlunk – egy olyan etnikai paktumot a román pártoknak, amely a már meglévő jogok stabilizálása mellett, új megoldások közös kidolgozását és érvényesítését is előirányozza. Sem nekünk, sem a románoknak nem lehet érdekük a történelem visszafordítása. Márpedig ha nincsen együttműködés közöttünk, akkor ez könnyen előállhat, bizonyítja ezt az is, ami Szlovákiában vagy Ukrajnában történik – figyelmeztetett.
Kelemen Hunor ügyvezető elnök kongresszusi beszédét a pragmatikus illetve szimbolikus politizálás vélt ellentétének alapgondolata köré építette. Hangsúlyozta, ennek az áldilemmának – a látszatok ellenére – sem sikerült megosztania az erdélyi magyar politikumot. „Mi a fontosabb, mi a célravezetőbb: a pragmatikus vagy a szimbolikus politizálás, az aszfaltozott út vagy az anyanyelvhasználat? Ezt a dilemmát akkor sikerült feloldanom, amikor rájöttem, hogy rossz a kérdés. Rossz kérdésre pedig nem lehet jó választ adni” – jelentette ki az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki szerint az erdélyi magyar politikum csupán akkor fogalmazhatja meg helytállóan az érdekképviselettel kapcsolatos kérdéseket, és talál ezekre jó válaszokat, ha meghallgatja az embereket, nyitott szemmel, éberen jár és a magyar közösség érdeke vezérli. „A mi politikánknak arról kell szólnia, amit az erdélyi magyarok akarnak, arról, amit a magyar emberek tőlünk elvárnak. Ami a közösség célja és érdeke, az a mi célunk és az a mi érdekünk. Legyen az szimbolikus vagy pragmatikus ügy” – összegezte mondandóját Kelemen Hunor.

2009. május 01. | Közéletünk