Válságkezelés

Mindenütt a világon ilyenkor csökkentik a szociális kiadásokat, ugyanakkor a kormány a nyugdíjak, a bérek emeléséről beszél. Hol van itt a költségcsökkentés, hiszen a terhekhez hozzájárul még a felvett világbanki kölcsön kamata és visszafizetési kötelezettsége is.

Csóka Tibor közgazdász, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke részletezi avatatlan olvasóink számára a válság pénzügyi vonatkozásait.
– Milyen intézkedésekkel lehet orvosolni az ehhez hasonló helyzetet, hogyan lehet kezelni egy válságot?
– Minden szakkönyv legalább három nagyon fontos válságkezelési elemet említ. A legfontosabb a költségvetési kiadások csökkentése. Hasonlóképpen fontos a munkahelyek megtartása, ehhez járul az állami befektetések növelése is.
Ezzel szemben nálunk mi történik? Zárolják a köztisztviselők állásainak betöltését. Itt megjegyezhető, hogy Szilágy megyében februárban az átlagbér 1.200 lej volt a köztisztviselők 2.000 lejes átlagához képest, de itt nincs bércsökkentés.
Mindenütt a világon ilyenkor csökkentik a szociális kiadásokat, ugyanakkor a kormány a nyugdíjak, a bérek emeléséről beszél. Hol van itt a költségcsökkentés, hiszen a terhekhez hozzájárul még a felvett világbanki kölcsön kamata és visszafizetési kötelezettsége is.
Munkahelyteremtés: az átalányadó bevezetése a munkavállalók elenyésző hányadát alkalmazó nagyvállalatoknak kedvez, de a becslések szerint országosan legalább 200.000 munkavállaló veszti el állását a kisvállalkozások ellehetetlenülése miatt. Teljesen példanélküli és abszurd az, hogy a tevékenységüket szüneteltető cégeket is megadóztatják, hiszen a törvény szerint a 0 forgalmat lebonyolító cég is fizet 2.200 lej átalányadót, de ezt is csak 52.000 lejes forgalomig. 52.000 lejtől 215.000 lejnyi éves forgalom után ez az adó már 4.300 lej. Ráadásul a forgalom fölötti összegre még jövedelemadót is fizet. A számítások szerint mindenki, akinek nincs legalább 135 millió lejnyi nyeresége, az átalányadót fizet. Az eredmény kétirányú lehet: a vállalkozások egy része megszűnik, másik része áthárítja az új adóterheket a vásárlókra. Tehát a lakosság vásárlóereje csökken, csökken a fogyasztás. Aki nem bírja a versenyt, kidől.
Ez lenne a gazdaság fellendítése? Mindez a kereslet, a piac szűküléséhez vezet, ami a szolgáltatások és a termelés – tehát munkahelyek – csökkenésével jár.
Beruházásokról egyelőre nem beszélhetünk.
Ez tehát nem válságkezelő, hanem válságnövelő, válság-előidéző program.
A kormány csődbe viszi az országot.
J.L.

2009. április 24. | Címlap and Közéletünk