Múlt és jelen 22 szerzővel

A Hepehupa legújabb száma 108 oldalon tartalmaz változatos olvasmányt hagyományos rovataival.
A múltba kalauzol Vekov Károly tanulmánya Mátyás király gyökereiről. Figyelme a Hunyadi család származásának máig teljesen nem tisztázott kérdése helyett kimerítően arra terjedt ki, miszerint az „igazságos király” várospolitikája városokat támogató volt, ellenben többlet figyelemmel fordult szülővárosa, Kolozsvár felé annak gazdasági felvirágoztatása érdekében. A szilágysági bronzraktárokról és “leletekről szakkönyvet írt Ioan Bejinariu régész, az abból közölt részlet Székely Zsolt fordításában Szikszai Lajosra, egykori alispánra, a régiség gyűjtőre és a helyi muzeográfia úttörőjére vonatkozik. Bizonyítja Szikszai érdemi szerepét egy múzeum alapjainak képezéséért; gyűjteményét Szilágy megyének adományozta. A szerző utal a gyűjtemény két világháború közötti sorsára ,,egy része elveszett “, a megmaradt rész a zilahi múzeumhoz került annak alakulásakor. A szakmunkának folyóiratban közölt részlete beszámol a Szikszai gyűjtemény tudományos értékesítéséről.
Az EME-alapító Mikó Imrének a Budapesti Szemlében s majd 1861-ben külön lenyomatban megjelent a Nyelv és irodalom című esszéje ,,korabeli stílusa ellenére” a jelenben ismét időszerű. Annál inkább szól máig érvényesen Mikó Imre írása, mert kiemelten utal „anyanyelvünk elidegeníthetetlen”, „sérthetetlen jogai” érvényesítésére; ma pedig időszerű a szerző aggodalma: „vajon fél vagy egy század múlva hangozzék-e még Magyar- és Erdélyországban magyar beszéd máshol, mint a Tisza- vidékeken és Székelyföld-i hegyek között?”
Radnóti Miklós költő születésének centenáriuma és halálának 65-ik évfordulója jegyében idén Radnóti-év; Benedek Elek író, publicista, a gyermekirodalom szervezője pedig 150 éve született és 80 éve hunyt el. Az évfordulók kapcsán a költőnek a tömegsírból kimentett versfüzetéről, történetéről olvashatnak; a lapszám Benedek Elekre egyik szép meséjével emlékezik a lapszám.
A Hepehupa prózát közöl a szilágybagosi származású Szabó Róbert Csaba fiatal írótól; Hajdu Attilától, a lap állandó munkatárástól, hasonlóan Bekő N. Ildikótól; Tököly Vajk regényrészlete olvasható; ám a gazdag prózai részben észt, portugál, román és szlovák írók elbeszélései ígérnek változatos olvasmányt.
Ezúttal sem maradt ki a drámai műfaj: Marth P. Ildikó „Kukás guru” című egy felvonásos bohózata korunk embereiről: vállalkozóról, szeretőről, betörőkről, populista polgármester-asszonyról szól, ők jelennek meg komikus helyzetekben.
A budapesti Halmos Sándor hosszabb poémája mellett a lapszám Kiss Lehel, Müller Dezső és Székely Géza verseit közli.
Bálint Enikő írása viszont Wagner Péter grafikai kiállítását mutatja be, akinek munkáival illusztrált a Hepehupa új száma.
A lap dokumentuma két Mihai Viteazul levél 1599-ből, melyeket a szilágycsehi Gyulaffy Lászlóhoz, Közép-Szolnok főispánjához intézett. Szilágysági breviárium címmel Cserés Ferenc az első világháborús Boross Zoltán fogságnaplóját és hadikölteményeit ismerteti.

2009. április 24. | Művelődés