Autonómia alulnézetben

Nem csodálkozom, sőt meg is értem: Izsák Balázs, az SZNT elnöke egyáltalán nem örvend annak, hogy Kolozsváron az RMDSZ és az EMNT újonnan megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumán, az EMEF-en autonómia munkacsoportot is létrehoztak.
Valószínűleg úgy érzi, elorozták az általa vezetett szervezet elől a munka tárgyát, mivel úgy gondolja – és ezt a Tőkés Lászlóhoz intézett levelében megerősíti –, hogy az autonómiának egyetlen útja lehetséges: az RMDSZ-nek és az EMNT-nek azt a tervezetet kell támogatnia, amelyet néhány RMDSZ-es parlamenti képviselő közreműködésével a parlamentbe ők benyújtottak.
És ahol a bármilyen beadvány által megkapott iktatószámon kívül nem is történt vele semmi, azóta is ott vesztegel valahol a törvényhozás tonnákkal mérhető papírhalmazai között.
Izsák szerint ehhez a támogatáshoz egy négy esztendővel ezelőtti EMNT-határozatnak megfelelően nincsen szükség semmiféle olyan munkacsoportra, amely a „különböző közösségi autonómiaformák koncepcióinak egyeztetését és egységes jogi kodifikációját elvégezné”, mivel ő a jóhiszeműség jegyében feltételezi, hogy az “autonómiaformák koncepciói” szintagma nem takarhat az EMNT és az SZNT által egyhangúan elfogadott tervezetektől eltérő elképzéseket.
Márpedig azt fog takarni: eltérő elképzeléseket. Ugyanis az autonómia intézményeinek megteremtése, jogi szabályozásainak kidolgozása, különböző működőképes alrendszereinek számba-vétele nem csak úgy általában, hanem adott közösség hétköznapjainak társadalmi valóságában és adott ország politikai-törvényhozási gyakorlatában sokkal árnyaltabb munkát feltételez, mint hogy kizárólag egy dr. Csapó-féle, a központosított székely állam megteremtését hirdető pöröllyel ütögessük a bukaresti parlament ajtaját.
Az autonómiához ugyanis nem elég az a gyakran ismételgetett mondat, miszerint a kisebbségek a saját kebelükből választott egyének által vezettessenek. Mint ahogyan az sem elég, ha tucatnyi, társadalmi játéknak tekinthető és semmiféle jogi következménnyel nem járó népszavazás nyomán igennel válaszolnak egy olyan kérdésre, amelyre másképpen nem is lehetne válaszolni.
Az autonómiához a romániai magyarság meglehetősen összetett társadalmi rétegződésének a minél árnyaltabb megértése szükséges. Együtt a romániai általános társadalmi mozgások ismeretével.
És együtt azzal az európai nyitottság utáni sóvárgásnak a megértésével, amely mindig is jellemezte mindazokat, akik nem egy törzsfönök irányította rezervációban szeretnék leélni életüket. És együtt azzal az általános folyamattal, amely egyre inkább a helyi érdekeket helyezi előtérbe akár egy területi székhellyel szemben is, még akkor is, ha mindkettő magyar.
És ha már itt tartunk, akkor föltétlenül szóba kell hoznunk néhány olyan kényelmetlen kérdést, amelyet mindig széles ívben elkerülünk. Nézzük csak meg, színmagyar közegben, hogyan oldódnak meg az érdekellentétek (amelyeknek értelemszerűen minden résztevője magyar).
Többtucatnyi példával lehetne előhozakodni, mondjuk a földek visszaadásától a sajtóig, de maradjunk most csupán egyetlenegynél. Városom egyik nagy forgalmú utcájában, a bérek miatt jórészt üres buszállomási parkoló mellett reggel, délben és este az úttesten álldogálnak a helyközi járatok autóbuszai. Az utasok ott cikáznak a gépjárművek között és csak a Fennvalónak köszönhető, hogy nem történt még tragédia.
A város vezetősége magyar, a magánosított buszállomás tulajdonosa magyar, a szállítási vállalkozók magyarok és az utasok is zömmel magyarok. Mondhatni, állami beavatkozás nélkül, színtiszta magyar autonóm helyzetet kellene valamiképpen rendezni. És milyen megoldás körvonalazódik? Az országos felügyelet, az országúti közhatóság majd eldönti a dolgokat. Amelynek a vezetője nyilvánvalóan nem magyar.
Az eszmei és elvi szintű autonómia nem azonos az autonómia gyakorlatával. Ezért szükséges mindenekelőtt a munka- és nem a kinyilatkoztató csoport. Sőt, az előbbiből nem is egy és nem csupán az EMEF kebeléből. Hanem megszólítva mindazokat, akik nem szólamokat ismételgetnek, hanem autonóm módon gondolkodnak.
Székedi Ferec (ÚMSz)

2009. április 17. | Fórum