Ismerkedési látogatás

Magyarország nyáron kinevezett bukaresti nagykövete szeptemberben járt Szilágy megyében, most az októbertől Kolozsváron dolgozó főkonzul jött el hozzánk. Szilágyi Mátyás a tavaly ősszel már járt néhány, a főkonzuli kerületbe tartozó megyében bemutatkozó látogatáson, de akkor a romániai parlamenti választások miatti bizonytalan helyzetben nem tudott mindenkivel találkozni. Most, Szilágy megyei háromnapos látogatásán nem csak a megye vezetőségével, illetve a magyar közösségekkel, szervezetekkel találkozott, hanem megismerhette körülményeinket, gondjainkat is.
Ma egy hete, pénteken, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének székházában a művelődési egyesületek és az egyházak vezetőivel találkozott.

A média
A szilágysági helyzet vázolása mellett az egyesületek vezetői elsősorban azt hiányolták, hogy a magyarországi médiákban, ha Erdélyről van szó, akkor elsősorban a Székelyföldet mutatják be. Méltatlanul mellőzöttnek érezték a Szilágyságot, pedig az itt élő magyarság méltán tarthat számot az erdélyi, vagy akár a Kárpát-medencei magyarságot megmozgató rendezvényeinek felmutatására. Sajnos ez az utóbbi időben elmarad. Hiába volt tíz éven keresztül Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál, amelyre az egész Erdély területéről eljöttek a csapatok, hiába volt Kárpát-medencei amatőr színjátszó konferencia fontos területek és személyiségek részvételével, a meghívott magyarországi média számára mindez mellékesnek tűnt. A nagy horderejű és széles részvételt bizonyító rendezvényeink mellett a magyarországi média számára fontosabbnak tűnt egy-egy tüsszentés, ha az más régióban történt. Matyi István szakelőadó szerint a szilágysági néptánc az itteni mozgalom hatására már Magyarország több helységében is sláger lett, ismertté vált, rengeteg helyen szerepeltek a szilágysági hagyományőrző csoportok, ezekről egyetlen tudósítás sem jelent meg a közszolgálati médiában. Seres Dénes képviselő, a Szövetség megyei szervezetének elnöke jelezte, hogy a Duna televízió esetleges jelenléte is kiszámíthatatlan, hiszen sokszor jelentéktelen eseményekre eljönnek, és számunkra kiemelkedően fontos rendezvényektől távol maradnak – minden ígéretük ellenére. Tehát mi fontos a magyarországi média számára, ha Erdélyről, a Partiumról van szó? A valós helyzet, vagy más?
– Legtöbbször egy rövid tudósítás sem hangzik el a Szilágyságról, pedig van itt is érték. A Hepehupa folyóiratról még nem is hallott a magyarországi média, pedig már hét éve magyarországi személyiségek által is elismert és megrendelt kiadvány, amely elsősorban partiumi művelődéstörténeti és néprajzi tanulmányokat közöl. – jelezte Szabó Vilmos, az EMKE elnöke.
Faluvégi Ervin, a főgimnázium aligazgatója is jelezte: annak ellenére, hogy Ady Endre iskolájában rendezvények vannak, minden média jelezte részvételét, csak a román adások néhány képviselője jött el. Pedig Ady Endre életének jelentős szakasza Szilágy megyéhez kapcsolódik.
Ez akkor sem működik, ha mi küldünk anyagokat, mert azok sem kerülnek adásba.
Szabó Vilmos (az EMKE zilahi szervezetének elnöke): Román közegben nagyon kevés az érdeklődés irántunk. Magyar közegben szintén. Akkor mi most hol vagyunk? Sokszor felvetődik bennünk a kérdés, hogy akkor mi hol vagyunk? Fel vagyunk függesztve egy légüres térben? Sokszor hallunk, a Kárpát-medencei magyar kultúráról, de ennek mi is része vagyunk. Egyelőre a nagy szóbeszéd elhangzik, de gyakorlatilag nem tudnék százalékarányos támogatási szándékot érzékelni. Az anyaországnak is megvannak a maga problémái. De ha mi ott jelen lehetünk, akkor értékelhetnék ezt a jelenlétet.
Seres Dénes képviselő jelezte, hogy az egész régióra kiterjedő rendezvények mellőzöttek. A magyar média nem eléggé figyel a félig szórvány állapotában élő közösségekre, rendezvényeikre, pedig ezek sokszor nem csak Erdélyre, hanem az egész Kárpát-medencére kiterjednek. Számos magyarországi rendezvényen veszünk részt, ez viszont egyáltalán nem érződik a magyar médiában, amely leginkább a Székelyföldet tekinti Erdélynek. Legalábbis ez látszik mindabból, amit a televízió csatornáinak adásaiban látni lehet. Ezt nem szabad személyes vagy politikai kapcsolatokra építeni. A valóság sokkal fontosabb a személyes vagy politikai kapcsolatoknál.
Püsök Sándor Csaba lelkipásztor jelezte, hogy fontos lenne az egyházi és civil szerveztek, illetve a magyarországi közméltóságok közös rendezvényeit folytatni, mert a közös Európában ez minket is tudatosítana arról, hogy nem vagyunk egyedül. A jövendőkeresés szintjén az ilyen rendezvények fontosak. A Duna TV-n túl elsősorban a magyar közösségnek. Ugyanakkor az itteni kincsek megismertetése a restaurálási folyamatokban is sokat segíthetne. A gyakoribb szereplés a közösségeink felé irányuló turizmus fejlesztésében is nagyon fontos.
Szilágyi Mátyás főkonzul elmondta, hogy a magyar külpolitika tengelyében szerepel a magyar közösségi vagyonok maradéktalan visszaszolgáltatása. Ez nem csak Magyarország, hanem az Európai Unió jogállami feltételrendszerének is szerves része.
Sesres Dénes: Legfájóbb pontunk a Wesselényi Kollégium épülete. Ezt többször igényeltük, de nem kaptunk kedvező választ. Amúgy a Szilágyság szintjén nem igazán panaszkodhatunk az egyházi javak visszaszolgáltatása terén.
Bogdán Zsolt esperes: A polgármesteri hivatal minden kért dokumentumot megkapott, tisztáztuk ugyanazt a jogviszonyt, ami hasonló a nagyenyedi vagy a kolozsvári református kollégiuméhoz. Annyi iratot kaptak, hogy ha van némi jóindulat, akkor ez is megvalósítható lenne. Romániai szinten talán ez az egyetlen iskolaépület, amelyet nem kapott vissza az egyház. Egyébként a megyében a legtöbb egyházi vagyont visszakapta a közösség. Segítség lenne, ha magyarországi üzletemberek segíthetnének ezek minél hatékonyabb kihasználásában, a gazdaságos működtetésében.
Csóka Tibor szerint sokat harcoltunk azért, hogy mindenki kapja vissza azt, amit jogtalanul vettek el tőle. De sokszor csak azért kérték vissza, hogy némi pénzért elkótyavetyéljék.
A továbbiakban a magyar oktatásra terelődött a beszélgetés. Ennek sarkalatos pontja a gyereklétszám. A „szórvány” ellehetetlenülésének egyik oka a vegyes házasság, az ebből született gyerekek már aligha fognak magyar iskolába iratkozni. Bogdán Zsolt esperes adatai szerint Zilahon a megkötött házasságok 50%-a vegyes. Ha nem figyelünk jobban oda a Szilágyságra, előbb-utóbb szélsőséges szórvánnyá válunk.
Rozs Rita, a kisebbségek oktatásáért felelős tanfelügyelő adatai szerint néhány év alatt kilenc ezerről nyolcezerre csökkent a magyar osztályba járó diákok létszáma. A legnagyobb probléma az, hogy a létszámhiány miatt nem tudunk megfelelő szakmában szakoktatást biztosítani. Meghirdettük a szakoktatási osztályokat, de két-három jelentkezővel nemigen lehet osztályokat indítani.
Seres Dénes képviselő szerint ideje lenne újból beindítani a tanító- illetve az óvónőképzést, mert a jelenlegi állomány egy része belátható időn belül nyugdíjba vonul, és öt év múlva valaki a helyükre kell álljon. Püsök Sándor Csaba lelkész pedig arra figyelmeztetett, hogy mindenképpen fenn kell tartani minden jogi lehetőséget a magyar oktatás számára, hiszen volt a történelemben olyan időszak, amikor teljesen kiürült a Kárpát-medence ezen része, mégis újra benépesítettük. Ha megmarad a megfelelő jogi háttér, akkor nem kell félteni a magyar közösséget.
Seres Dénes képviselő szerint a mi dolgunk a megfelelő jogi keretek megteremtése, de ez is súlyunktól, képviseleti arányunktól függ. Ezt többnyire sikerült biztosítani, viszont most már tőlünk függ mennyire tudunk élni a megteremtett törvényes lehetőségekkel.
Szilágyi Mátyás főkonzul megígérte, hogy a felvetett kéréseket továbbítja az illetékesekhez, hiszen a határon túli magyarság gondjai a magyar külpolitika homlokterében szerepel. Különösen fontos ezen problémák hangsúlyos szerepeltetése a kétoldalú tárgyalások napirendjén annak fényében, hogy a romániai parlamenti választások után előállott politikai helyzetben jelentősen módosult a romániai magyar politikai közképviselet cselekvési tere, eszközrendszere.
A zilahi találkozó után a főkonzul meglátogatta a szilágycsehi, szilágysomlyói, sarmasági, lompérti, szilágykövesdi, krasznai, zsibói, krasznahorváti, bagosi, zsoboki, sztánai és somlyóújlaki közösségeket, törekedve arra, hogy a három napos helyzetfelmérő program során lehetőség szerint minél több magyar közösség helyzetével megismerkedhessen.
J.L.

2009. április 03. | Címlap and Közéletünk