Csak közösen lehetséges

Mindent összegezve szerintem a szilágysági magyarság erős, tudja mit akar, és van annyi bölcsessége, hogy befolyásolni tudja környezetét ennek megvalósítása érdekében.
Szilágyi Mátyás főkonzul számára nem ismeretlen ez a térség. Diplomáciai tapasztalata jelentős, a kilencvenes években részt vett a magyar-román alapszerződés kidolgozásában is.

– A tárgyalásokban a kiindulópontok voltak nagyon érdekesek, hiszen egymástól nagyon távol eső álláspontokat kellett egyeztetni. A diplomáciai tárgyalások alaphelyzete az, hogy van két egymástól teljesen különböző álláspont, a felek között ezt kell közelíteni. Az alapszerződés esetében is el lehet képzelni mennyire távol esett a ’90-es évek elején a román álláspont a magyarországitól, de ekkor már beindult egy nagyon érdekes, nemritkán viharos közjátékokkal tarkított folyamat. Az adat, információk összegyűjtésben, rendszerezésében és a diplomáciai döntések előkészítésében vehettem részt. Ebben a kezdeti, 90-es évek eleji négy éves időszakban azt tapasztaltuk, hogy a román fél számára merőben szokatlan volt a nemzeti kisebbségi problematika nyílt felvetése, a hosszú évtizedek alatt felgyülemlett gondok, követelmények megfogalmazása. Akkor sokan nem gondolták, hogy e probléma közös kezelésének folyamatát egyáltalán el lehet indítani. A további években olyan kérdésekben, mint az anyanyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás tartalmas előrelépéseket lehetett elkönyvelni. Ugyanide tartozik a kisajátított közösségi javak kérdése is.
– Ebben a folyamatban az RMDSZ politikusainak nagyon jelentős szerepe volt, akik el tudták fogadtatni a román politikummal azt, hogy nem vagyunk ellenségek. A két irány valahol találkozott.
– Így van. Az RMDSZ eredményes parlamenti jelenléte nélkül aligha lehetett volna ésszerű érvrendszert felsorakoztatni a román féllel szemben. Magyarország külképviseletének is az az érdeke, hogy ahol jelentős arányban élnek magyarok, legyen egy olyan legitim képviselet, amely megfogalmazza a közösség igényeit. Ez Romániában már 1990-ben megtörtént. Ez hatalmas eredmény volt a korábbi időszakhoz képest. Létre jött egy erős szervezet, amely politikai pártként és közösségi érdekképviseletként egyaránt jól működött. Ez hatalmas eredmény és előrelépés volt a romániai magyarság életében. Mi mindig is a legfontosabb kiindulási alapként kezeltük a képviselet álláspontját, amely parlamentáris síkon harcolt az érdekérvényesítésért. Ennek alapján dolgoztuk ki álláspontunkat minden kérdésben, a háromszintű autonómia ügyében is, pedig a másik fél szemében ez volt a legnagyobb tabu, amelyet az alapszerződési tárgyalások alkalmával felvetettünk. Ez a mostani vezetés nyilatkozataiban erőteljesebb ellenzést kapott. E témáról azóta is számos fórumon beszélünk. A részletes autonómia-elképzelés az RMDSZ-nek köszönhető, hiszen nagyon részletesen kidolgozta álláspontját és stratégiáját. Szerintem ez az RMDSZ által parlamentáris, konszenzusos, alkotmányos úton kialakítani kívánt célkitűzés minden nemzetközi fórumon teljes mértékben vállalható és minden nemzetközi jogi szempontból legitim, diplomáciai eszközzel támogatható.
– A látogatásom során fontosnak tartottam közvetíteni a helyi közjogi méltóságokkal való találkozásaim alkalmával azt, hogy fontos az utóbbi évek kormányzati eredményeinek helyi szintű leképezése. A közös kormányüléseken született döntéseket, a közös projekteket ki kell egészíteni helyi aspektusokkal. Ebben nagyon fontos a Szilágyság és a mikrorégiók, amelyek korábban elhanyagoltabbak voltak. Számunkra elengedhetetlen ebben a folyamatban az infrastrukturális, az energetikai és a kulturális együttműködés, természetesen ide tartozik a műemlékek felújítása is. Ezeket a kérdéseket kellene a következő közös kormányülésen rögzíteni.
A prefektustól és a megyei tanács elnökétől illetve Zilah polgármesterétől is kértem, hogy próbáljunk meg közösen lobbizni azért, hogy a kormányközi nagy projektekbe illesszük be a helyi szükségleteket, szándékokat. A magam részéről ezt felvállalom, mert ez a régió mindenki számára nagyon fontos, és sokkal nagyobb sikerre számíthatunk, ha azonos igényeket közvetítünk kormányzataink felé. Hiszem, hogy vannak olyan közös kapcsolódási pontok, amelyek mindkét közösség érdekét szolgálják.
Ilyen alkalmakkor elhangzanak fontos politikai üzenetek is, amelyek rendkívüli stratégiai fontossággal bírnak. Ezek közül az egyik az anyanyelvhasználatra vonatkozik. Az országban számos olyan példa van, amely a 20% alatti kisebbségi számarány ellenére a helységnévtáblán jelzi az illető nemzetiség anyanyelvén is a település nevét. Ennek semmiféle jogi akadálya nincs. Nem csak Nagyszebenre vagy Zsombolyára gondolok. Ez Zilahon is elképzelhető, hiszen a törvény nem tiltó jellegű, minden a helyi tanácsban hozott határozaton múlik. De nem szükséges hangsúlyozni, mennyire fontos lenne ez Kolozsvár esetében, amely a románságon kívül az erdélyi magyarságnak is kulturális fővárosa, legjelentősebb központja.
Nagyon kedvező benyomásom volt a helyi vezetőkkel folytatott tárgyalások után. Érzékelhető volt a különböző testületek és pártok illetve az RMDSZ közötti jó munkakapcsolat. Nyilvánvaló, hogy ez az RMDSZ hosszú évek alatt folytatott rutinos és professzionális politikai gyakorlatának köszönhető. Szilágy megyében rendkívül jó és hatékony érdekképviselet működik, legalábbis ezt tudjuk elmondani mindabból, amit eddig tapasztaltunk.
A látogatásunk másik fontos politikai üzenete a magyarság szerepére vonatkozott. Az RMDSZ hosszú kormányzati jelenléte alatt bizonyította, hogy közössége érdekképviselete az egész ország érdeke, sőt, sokkal gördülékenyebbé tette a közigazgatást. A mi álláspontunk szerint fontos, hogy a kisebbségek képviselői konkrétan és reálisan jelen legyenek a döntéshozatali folyamatokban minden szinten, a közigazgatási testületekben is. Gondolok itt nem csak a kormánybiztosi hivatalra, hanem akár a tanfelügyelőségre vagy más intézményre, nem csupán a megyei és helyi választott testületekre, hanem a kormányzati struktúrában kinevezett főhivatalnokok egy bizonyos részére is.
Támogatjuk olyan kisebbségi-többségi párbeszéd beindulását, amely ezt a folyamatos, megfelelő arányú döntéshozatali részvételt állandósítaná.
Nagyon szép eredményeket értek el az utóbbi években. Magyar iskolákat nyitottak, emlékműveket állítottak a szilágyságiak. Ezek nagyon jelentős szimbolikus értékek, jelzik a közösségek önszerveződési képességeit. De a jelenlegi válság helyzetében többször kellene találkozzunk, jobban össze kellene hangoljuk cselekvési irányainkat. Ebben minden segítséget felajánlok, ha erre igény mutatkozik.
– A Kárpát-medencei magyarság ismeretében milyennek értékeli az erdélyiek helyzetét?
– Erdélyen kívül a volt Jugoszlávia államaival foglalkoztam. Nagyon eltérő helyzetről lehet beszélni. Szlovéniában nagyon magas az életszínvonal, itt egészen más problémák vannak, mint például a háború alatt megtizedelt horvátországi magyarok esetében. A vajdasági magyarok most a fennmaradásért küszködnek, sajnos nagyon megosztottak, sok esetben nehezen érvényesül az összefogás szükségessége – amit viszont az erdélyiek nagyon eredményesen gyakorolnak – ezért délvidéki honfitársainknak nyilván nagy erőfeszítéseket kell tenniük. Az ő esetükben a viszonylag polgárosodottabb közösség sokkal artikuláltabb érdekvédelmi megjelenítést eredményezett.
Sajátságos a romániai magyar közösség helyzete. Ez egy hagyományosan konszenzuskereső, konfliktusmegoldó közösség. Itt történelmi hagyományai vannak a politikai bölcsességnek, elég ha csak Bethlen Gáborra gondolunk.
Erdélyben minden esetben a tárgyalás, a megoldáskeresés volt a fő cél, és ez eredményesnek bizonyult. Ennek a közösségnek nagy politikai tehetsége van. Az egymásrautaltság felismerése, a nagyfokú tolerancia, tehát magas szintű diplomáciai tudás jellemzi ezt a térséget.
Számunkra ez a legnagyobb létszámú határainkon túli magyar közösség, amelynek az RMDSZ az egyetlen átfogó képviselete. Számomra ez a közképviselet már az autonómia egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása. Létezik egy olyan szervezet, amely teljes mértékben lefed egy közösséget, kiépítette intézményrendszerét, külföldön, az Európai Unióban is markánsan megjelenítette az erdélyi magyarság jellegzetességeit. A jelenlegi helyzetben nagyon fontos az, hogy az erdélyi magyarság ne aprózza el erejét, mert ezzel lehetőségeit szűkíti. Ideológiailag lehet és kell is pluralizmusról beszélni a közösségen belül, de a rá vonatkozó országos szintű döntéshozatalba csak akkor tud beleszólni az erdélyi magyarság, ha teljes súlyával egységesen lép fel. Ez már nem ideológiai, hanem érdekérvényesítési ügy.
– Mit üzen a szilágysági magyaroknak?
– Elsősorban ennek az eredményes pozitív hozzáállásnak a folyatását szeretném látni. Figyeljenek oda egymásra, mint eddig is, ne hagyják uszítani, szembeállítani egymást. A magyaroknak itt nem a magyarokkal kell megküzdeni.
A hagyományőrzés nagyszerű gyakorlatát meg kell őrizni, erre Szilágy megye nagyon szép példa. Magyarországon nemigen találunk ilyen hagyományőrző mozgalmakat, mint Szilágy megyében, ahol külön rangot jelent egy ilyen egyesületben való részvétel.
A gazdasági válság idején nagyon fontos a szolidaritás, a felelősségvállalás a válság által jobban érintett rétegekkel. Ebben mind a gazdasági szféra sikeresebb magyar szereplőire, mind az egyházakra is nagyon fontos szerep hárul.
Mindent összegezve szerintem a szilágysági magyarság erős, tudja mit akar, és van annyi bölcsessége, hogy befolyásolni tudja környezetét ennek megvalósítása érdekében. A közösség sokévszázados túlélő képessége is fontos, ez biztosítja a fennmaradást, ami a további fejlődés alapja.
– Köszönjük a beszélgetést és a látogatást.
Lejegyezte: Józsa László

2009. április 03. | Címlap and Közéletünk