Siker vagy sikertelenség?

Olyan rendszeren kívüli, esetleges problémákat vetnek fel a versenyfeladatok, amivel diákot mérni, rangsorolni nem lehet, nem szabad.

A matematikai versenyek mérhető és mérhetetlen természetéről
Négy évtizednyi matematika óra és sok generáció versenyre való készítésének tapasztalatával óhatatlanul megfogalmazódik bennem a gondolat, mi a valódi célja a matematika olimpiáknak, milyen tudást mér, tudást mér-e vagy tehetséget, lelkesíti vagy kedvét szegi a diáknak, tanárnak egyaránt.
A tantárgy minden szépsége ellenére kevés diákban ébreszt valódi kedvet a tanulásra, ennek okait lehetne keresni a tanterv merevségében vagy az előítéletek teljesítményre való hatásában, az oktatási rendszerben…, az okok száma bizonyára többszámjegyű, de nem a felsorolásuk a célom. Mindezek ellenére számos olyan gyereket volt szerencsém tanítani, és bizonyára így van ezzel sok kollégám is, akiknek örömet jelentett egy-egy feladat szépen sikerült megoldása, akik munkát és időt fektettek abba, hogy tudásuk, matematikai gondolkodásuk fejlődjön, gyarapodjon.
Az a diák, aki az általános iskola felső tagozatán (V-VIII. osztályosakról beszélek, őket tanítom, az ő eredményeiket ismerem) komoly munka után résztvesz a matematikai olimpia iskolai, helyi szakaszán, és sikerül továbbjutnia a megyei szakaszra… nem érti, nem értheti, hogy miért építenek a felnőttek olyan várat feladatokból, amit nem sikerül, de nem is sikerülhet bevenni.
Nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy a tantárgyolimpia helyi, megyei szakaszát hasonlítsuk például az élsporthoz, mert nem elitképzéssel foglalkozunk az általános iskolákban, nem vagyunk “versenyistállók”, gyerekeket tanítunk, jelen esetben matematikára, és minden sikerélmény lehetőségétől megfosztjuk a kiemelkedően teljesítőket is. Annak ellenére, hogy mindig voltak tanulóim, akik eljutottak a megyei, vagy megyeközi szakaszra marad a tantárgyversenynek, ezt a fejezetét a pedagógusi munkámnak keserű szájízzel zárom.
Öröm az ürömben azoknak a diákoknak az emléke, akikkel a felkészülő munka igazi elégtételt jelentett, és a sokszor érthetelen versenykövetelmények ellenére mégis szép eredményeket értek el. Szeretettel és büszkén gondolok vissza például Szakács Laurára vagy Birta Noémire, akik továbbjutottak a megye határán, de ugyancsak szépen teljesített például Szűcs Orsolya, Gáspár Zsolt vagy Gaudi Zsófia. Az ő nevüket azért emelem ki a sokból, akik résztvettek a megyei szakaszon, mert ők „hivatalosan” is dícséretben részesültek. A „rendszer” ugyanis csak ezt értékeli, a díjakat, dícséreteket érdemlő helyezést, de nemcsak bennem, hanem sok tanártársamban merült már fel a kérdés az évek folyamán: nem a rendszer hibája inkább mint a gyereké vagy a tanáré, hogy (és ez csak egy példa a számtalanból) 2005-ben például Szűcs Orsolya úgy lett harmadik a magyar tagozat diákjai közül, hogy abban az évben a 28, maximálisan elérhető pontból az első helyezett is csak 15 pontot ért el. A példa nem egyedi, évtizedes hagyománya ez a matematika versenyeknek. Nincs itt keretem és lehetőségem a bővebb elemzésre, de a mostani, 2009. március 7-én zajlott verseny eredményei nagyjából tükrözik az eddigi gyakorlatot. A magyar tagozat eredményeit nézve, elsősorban gratulálnék azoknak a diákoknak, akik hivatalosan is bizonyították felkészültségüket, rátermettségüket, sajnos, nagyon rövid ez a névsor.
A nyolcadikosok közt Máté Brigitta (felkészítő tanára Faluvégi Melánia) harmadik díjat ért el, Erdődi Anita (f.t. Mátyás Rozália) és Faluvégi Ágota (f.t. Faluvégi Melánia) dícséretben részesült. Ez a siker hivatalos arca. Ha a magyar tagozat szempontjából nézem, ők az első és a második helyen állnak, de Fodor Emese és Láposi Klementina (f.t. Szabó Margit) így állhatnának egy virtuális harmadik helyen, Bán Zsolt (f.t. Mátyás Rozália) lehetne negyedik, valamint Cseke Andrea és Keserű Szabolcs (f.t. Szabó Margit) lehetnének ötödikek… ennyi, mindössze nyolc (!) diák (1,48%) vett részt a megye 538 magyar tagozaton tanuló nyolcadikos diákjából a verseny megyei szakaszán. Visszautalva a fenti, kiemelt példára, elgondolkodtató az eredmény és a feladatsor összefüggéseinek az aránya: ugyanaz az eredmény mint a fentiekben, a 28, maximálisan elérhető pontból az első helyezett itt is csak 15 pontot ért el, azaz a megye legjobb eredménye is csak 55,55%-os.
A hetedikesek közt 9 magyar diák mérettette meg magát, itt is vannak „hivatalos” díjak, Györfi Deák Géza (f.t. Csatlós Mihály) második díjat, Kovács Ágota (f.t. Mátyás Rozália) dícséretet érdemelt. A magyar tagozat szempontjából a virtuális harmadik helyen Bagoly Szabolcs (f.t. Széles Dénes) lenne, lehetne negyedik Gergely Krisztián (f.t. Nagy Mihály), és állhatnának az ötödik és hatodik helyen Bihari Gergő (f.t. Ungvári Beáta), László Szilárd (f.t. Csatlós Mihály), Gál Krisztián (f.t. Ungvári Beáta), Gergely István (f.t. Nagy Mihály) és Mészáros Szabolcs (f.t. Csatlós Mihály). Az elért pontszámok és a feladatsor viszonyáról itt is beszélhetnénk: a 28, maximálisan elérhető pontból az első helyezett itt is csak 17,5 pontot ért el, azaz a megye legjobb eredménye 64,81%-os.
A hatodikosok közt is csak két „hivatalos” elismerést kapott magyar diák: Nagy Seres Róbert (f.t. Mátyás Rozália) és Nagy István (f.t. Antal Annamária) érdemeltek dícséretet, virtuális harmadik Gecse Krisztián (f.t. Nagy Lenke). Az első díjazott eredménye 28-ból 18 pont, azaz 66%.
Az ötödikesek közül dícséretben részesült Végh Anita Dóra és Tasnádi István (f.t. István Anna), virtuális harmadik Dénes Dávid, negyedik Kádár Blanka (f.t. Svábi Andrea), ötödik Pernes Aliz (f.t. Széles Dénes). Egyedül ebben a korosztályban született első díjként pontszámban is megfelelő eredmény: 28-ból 25 ponttal, a legjobb eredmény 92%-os.
Összesítve, mindössze 25 tanuló (9 felkészítő tanár) képviselte a magyar tagozatot a megyei szakaszon az idei versenyen, akik igyekeztek bevenni a megyénél összeállított (V-VI. osztály), illetve a Bukarestből érkező (VII-VIII. osztály) feladatok nem könnyen bevehető várát. Nekik és tanár kollégáimnak szívből gratulálok az elért eredményekért, a képviseletért.
Rengeteg kérdés merülhet fel a fenti adatok tekintetében.
A romániai tanügy helyzetét ilyen keretek közt nem lehet elemezni, de a részletproblémák diákok, szülők, tanárok szempontjából mindennapos gondokról szólnak. A matematika oktatásának (más tantárgyak mellett) elsődleges célja a problémamegoldó készség, a logikus és önálló gondolkodás, a helyzetfelismerés kellene legyen. Erre törekszünk is, de a napi feladatok mellett, az óriási tananyag követelményeinek próbálva megfelelni, mind a tanár mind a diák számára egyszerűen végessé válik az idő, ami a plusszteljesítményhez elengedhetelenül szükséges. Azok a diákok, akik kiemelkedően jól teljesítenek matematikából, általában másban is az élre állnak (más tantárgyak vetélkedői, színjátszás, sport, cserkészet, stb.). A magyar tagozat diákjai eleve magasabb óraszámot töltenek az iskolában, ez természetesen több felkészüléssel töltött délutáni órát is jelent. Nem válik ezek közül egyik sem a gyerek kárára, mindegyik tevékenységgel gazdagodik a személyisége. Talán az ésszerűsítés lehetne a megoldás, a rokon tantárgyak tanterveinek az összehangolása, és a legfontosabb: tudni, valójában mit is várunk el tőlük. Én több mint negyven év tapasztalatával is nehezen tudom megfogalmazni a matematikai tantárgyversenyek követelményrendszerét. Tudom, hogy nem a tananyag pontos ismeretének a számonkéréséről kell szóljon, ezért verseny. De azt biztosan állítom, hogy nem arról szerez tapasztalatot a diák, hogy mit tud, és még arról sem, hogy mit nem tud. Olyan rendszeren kívüli, esetleges problémákat vetnek fel a versenyfeladatok, amivel diákot mérni, rangsorolni nem lehet, nem szabad . Bár maradandó érték az a tudás, amire a felkészülés során szert tesz a tanuló, a közös munka öröme a tanárával, de mindezek fénye nagyobb lenne, ha esélyt is teremtenénk neki a siker, a valódi, értékelkető sikerélmény megtapasztalásához.
Szabó Margit matematika tanár

2009. március 27. | Címlap and Oktatás