Nemzeti ünnep Szilágysomlyón

A szabadság nem egy adott dolog. A szabadságért naponta tenni kell. A szabadságért meg kell harcolni, legyen az nemzeti, politikai, nyelvi, gazdasági vagy lelkiismereti szabadság.

A „szabadság, egyenlőség, testvériség” és a magyar összefogás eszméjének jegyében ünnepelt a somlyói magyarság az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 161. évfordulóján.
Zsúfoltságig telt kultúrház előtt kezdődőtt vasárnap délután az ünnepi rendezvénysorozat. Berek István, a szilágysomlyói RMDSZ elnöke, köszöntő beszédében 2009 tavaszának az üzenetét, a nemzeti összefogás példáját emelte ki, azt az összefogást, amelyet elődeink több ízben is felmutattak, amikor közös célokért szálltak harcba.
A Báthory István Alapítvány – Játékkuckó Szederinda citeracsapata Kossuth-nótákat játszott. A kis citerások felkészítő tanára Gáspár Attila, irányítójuk Széman Rózsa.
Fekete Szabó András szenátor ünnepi beszédében a szabadság eszméjéről és a mindenkori fiatalok sors- és történelemformáló erejéről beszélt:
„Ünnep van ma, legnagyobb ünnepünk, mert legtisztább reményünket: a szabadság, egyenlőség, testvériség vágyát fejezi ki. Sokan meghaltak ezekért az eszmékért.
A szabadság nem egy adott dolog. A szabadságért naponta tenni kell. A szabadságért meg kell harcolni, legyen az nemzeti, politikai, nyelvi, gazdasági vagy lelkiismereti szabadság. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjéért ma is pont úgy meg kell küzdeni, mint 161 évvel ezelőtt, csak a mai embernek nem a vérét, hanem a verejtékét kell adnia érte. Feladatunk, hogy legalább élni tudjunk érte. Élni hasznosan és értelmesen, hűséggel a nemzet ügye iránt, elkötelezetten a nemzetek közti egyetértésért.
A magyar ember nem lehet szabad, csak ha magyarul gondolkodik, magyarul érez, magyarul tanul.
Az ifjúság lelkesedésére, igazságszeretetére, hitére ma is nagy szükség van ahhoz, hogy továbbra is megmaradhasson magyarnak ezen a tájon az, aki annak született.
Immár két évtizede szabadon ünnepelhetjük Szilágysomlyón március 15.-ét, és amíg vannak ünneplő, lelkes ifjaink, gyermekeink, addig reménységgel nézhetünk a jövőbe.
A márciusi ifjak azelőtt is ott voltak szivünkben, onnan nem lehetett kitiltani őket.
1848-ban összefogott a magyarság. Nem önző, egyéni politikai vagy gazdasági érdekeit tartotta szem előtt, hanem egy nemzetben gondolkodott.
2009. március 15-én úgy látom, hogy ma is nagy szükség van a magyar összefogásra. Itt Szilágysomlyón, és szerte Erdélyben. Újabb és újabb politikai és gazdasági kihívások elé nézünk, amit csak összefogással, együtt gondolkodva, bajainkat – nehézségeinket megvitatva tudunk megoldani. (…)
1848-ra emlékezve mindig megdöbbent a felismerés, hogy mekkora ereje és tisztasága lehet ennek a forradalomnak, ha ennyi év után is hatni képes és van üzenete a mához, a mai fiatalokhoz.” Végezetül Wass Albert, fiatalokhoz írt szavaival kívánt derűs, boldog ünnepet a szenátor: „Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségetek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberibb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen.”
Septimiu Cătălin Ţurcaş, Szilágysomlyó polgármesterének üdvözlő, köszöntő szavai után a 16. Báthory István cserkészcsapat ünnepi szolgálata következett, melynek keretében Erdei János, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség szilágysomlyói körzetének elnöke köszönte meg az utóbbi néhány évben nyugdíjba ment pedagógusok munkáját egy emléklap, és Berek István RMDSZ elnök egy csokor tulipán átadásával. „Ha az ember azt akarja, hogy emlékezzenek rá, ültessen fát, ha azt akarja, hogy gondoljanak rá, adjon virágot, ha azt akarja, hogy sohase felejtsék el, neveljen embert.” Sok volt tanítvány ünnepelte tapssal Papp Ildikót, Pocsveiler Ilonát, Rácz Zsuzsannát, Szabó Margitot, Szilágyi Teréziát, Turai Adélt, Horváti Ábelt, Joikits Attilát, Kádas Györgyöt, Kádár Bélát, Nagy Mihályt, Papp Tibort, Szántó Sándort és Varga Lajost.
Majd az 1848-as emlékhelyek felkutatására kiírt nemzetközi (Romániában, Magyarországon, Lengyelországban és Litvániában meghírdetett) pályázat első díjának átadására került sor, melyet öt szilágysomlyói diák nyert el: Fodor Emese, Gaudi Zsófia, Rákosi Boglárka, Szegedi Henrietta, Szűcs Orsolya. A diplomákat a lengyel főkonzulátus adta ki.
A szilágysomlyói fiatalok ünnepköszöntő műsora, reméljük mindenki tetszését elnyerte, de szervezőként, engedjék meg, hogy név szerint is megköszönjem nekik azt a lelkes és felelősségteli munkát, amit a próbák folyamán oly örömmel tapasztaltunk Nagy Eleonórával, rendezőtársammal együtt. E remek csapat névsora: Angyal Pataki Krisztina, Bara Eunika, Berek Szilárd, Fehér Zsuzsánna, Gaudi Zsófia, Mike Nimród, Nagy Gabriella, Orosz Krisztina, Papp Imola, Pernes Márk, Pernes Patrick, Rákosi Boglárka, Rusz Kun Noémi, Székely Anita, Szász Henrietta, Szűcs Orsolya, Vida Emese. Külön és hálás köszönet a zenekarnak: Boros Mihálynak, Budai Tivadarnak, Egri Ervinnek, Sarkadi Gergőnek, Suciu Sándornak és a zenei szerkesztőnek, Roly Borosnak.
A Himnusz közös eléneklése után zászlós, fáklyás menetben vonult fel az ünneplő tömeg a Városi Kultúrház és a református templom közötti útvonalon, majd részt vett az ökumenikus ünnepi megemlékezésen, melyet Mike Zoltán református lelkipásztor és Jitaru Szél Antal római katolikus esperes tartott. Az 1848-as emléktábla koszorúzásával hajtottak fejet a somlyói fiatalok, és jelképesen a somlyói magyar lakosság a 161 évvel ezelőtti hősök emléke előtt, de azzal a tudattal, hogy a régvolt március mai szimbólumai ezúttal szép példával szolgáltak 2009 tavaszának nagy lehetőségére, az egyetértésre, a magyar összefogásra.
Bálint Enikő

2009. március 20. | Címlap and Közéletünk