Zilahi vizeskorsók Kolozsváron

A zilahi céhes központ hagyományával és stílusával, valamint a zilahi kerámia világával ismerkedhetnek meg azok, akik Kolozsváron ellátogatnak az Erdélyi Népművészeti Múzeumba.
A néprajzi múzeum új projektje arra irányul, hogy egy-egy központ részletesen is bemutatkozhasson: közülük az első a zilahi kerámia-céh, amely jelentős helyet foglal el a többi erdélyi kerámiakészítő műhely között. Ennek történetét Tötszegi Tekla, muzeológus mutatta be: a történelmi dokumentumok szerint Zilahon először 1658-ban jegyezték fel négy, ezzel foglalkozó kézműves nevét. A város terjeszkedésével a kerámiakészítés is fokozatosan fejlődött, a kézművesek szövetségekbe tömörültek, hiszen nem volt mindenkinek égető-kemencéje.
Az idők során változott a kerámia minősége és mennyisége, a díszítések különböző időszakokat tükröznek. Az első korszakot például a habánnal festett edények jellemezték, a második korszak kerámiáit írókával vagy szaruval díszítették.
A harmadik korszak a hanyatlás kora, ami az egyre csökkenő igény következménye, hiszen rohamosan terjed a fazekasság és az üvegedények készítése. A stílusok keveredése miatt és mert a kerámiakészítők budapesti képzéseken vettek részt, ahol új technikákat sajátítottak el, ekkor már nehezen lehet megállapítani egy-egy kerámia származási helyét.
Az etnográfiai múzeum gyűjteménye kétezer darabból áll, most viszont a Zilahi Megyei Múzeummal közösen 6500 darabot mutatnak be. A zilahi vizeskorsókat szerte a világon ismerik, ezek arról híresek, hogy nagyon hosszú ideig frissen tartják a vizet, de a térség díszkerámiái is jelentős díjakat kaptak az évek során.
Az Erdélyi Népművészeti Múzeum nem egyszerűen kiállította a kerámiákat, hanem bánffyhunyadi bútorokból és egyéb kellékekből egy szobarészt is összeállított, hogy ne csupán díszítőelemként mutassák be azokat, hanem mindennapi használatukról is képet adjanak.
A múzeum a zilahi jellegzetességek után a Körösök völgyét mutatják be.
                   (Hideg Bernadette, ÚMSz)

2009. március 13. | Művelődés