Hazugság, vagy egybemosás?

A szilágysági napilapokban – és nem csak – egyre több hír jelenik meg arról, hogy az államelnök által vezetett kormány megnyirbálja a költségvetési alkalmazottak fizetés-kiegészítési juttatásait. Meglehet, vannak területek, ahol ez indokolt, de ezt így egybemosni meglehetősen erőszakolt ügy. Nem minden költségvetési alkalmazott kapja meg mindazokat az extra prémiumokat, amelyek levágásától nagy népszerűséget remél a kormány. Sokan tapsolnak is ennek, hiszen befizetett adóik megtakarítását hitetik el velük a kormánypolitikusok. Hiszen válság van, nincs pénz!
Szilágy megyében a költségvetési alkalmazottak több mint fele – mintegy 4.000 ember – pedagógus. Ők soha nem kaptak szabadságra „benzinprémiumot”, vagy húsvétra „báránypénzt”, karácsonyra „disznópénzt”. (Gyengébbek kedvéért: „bani de benzină, bani de miel, bani de porc” stb.) Sőt, azt a bizonyos 60 nap szabadságot sem tudják kivenni, hiszen a nyáron kezdődnek a vizsgák, utána az előkészítők és a pótvizsgák, amelyeket szintén nem fizetnek ezentúl, hiszen „munkaköri kötelesség”-ként értékelik azt, hogy a szabadság ideje alatt ingyen dolgozzanak az álomként emlegetett üdülőcsekkek helyett. Ezenkívül még hosszan sorolható mi mindent kell egy tanárnak elvégezni ahhoz, hogy igazi nevelői hivatását ellássa.
Tőlük ugyan nyugodtan elvonhatja a kormány mindazt, amit úgy sem kaptak meg. Ez is természetes, hiszen a nemzetnek napszámosokra van szüksége. Akkor viszont senki ne csodálkozzon azon, ha egyre kevesebben vannak azok, akik hivatástudatból vállalják ezt a munkát. Egyre több lesz a napszámos és az ehhez mért teljesítmény. Tőlük nem lehet számonkérni munkájának holnapi, vagy egy év múlva jelentkező eredményét. Sajnos ez azt jelenti, hogy egyre többet szidjuk a pedagógusokat. Meglehet – mint minden téren – itt is akad negatív példa, de mindezt általánosítani meglehetős dőreség.
A hivatásos fanyalgók, a félig üres pohár felett kesergők általában csak mások zsebében vájkálnak, de ezt is felületesen teszik. A kormány viszont az államelnök költségvetését növelte 50%-kal, és az egyházak és papok támogatását emelte (ez utóbbiak üdülőcsekket is kapnak). Ez dicséretes dolog, különösen elnökválasztási évben.
Józsa László

2009. február 27. | Közéletünk