Elégedetlen községek

„Ha a dolgok nem az elvárásainknak megfelelően alakulnak, akkor egyetlen párt se várja tőlünk a támogatást bármilyen választás lesz még ebben az évben. Márpedig ez kemény dolog, mert minden választáson a szavazópolgárok zömét a vidék biztosítja, nem a város. Támogatásunk nélkül aligha lesz itt valami.”

Február második hetében ülésezett a községek Országos Szövetsége. A 346 küldött egyhangúan fogadta el azt a felhívást, amelyet az ország parlamentjéhez és a kormányhoz is benyújtottak. Követeléseiket öt pontban foglalták össze, amely minden egyes településen érezhető gondokat orvosolná. A községek egyelőre nem érzik sem a parlament sem a kormány szándékát a helyzet javítására.
A szövetség szilágy megyei elnöke, Alexandru Berceanu magyarkeceli polgármester és Pop Imre alelnök, Kraszna polgármestere, hétfői sajtótájékoztatóján részletezte gondjaikat.
Alexandru Berceanu külön nehezményezte azt a tényt, hogy az érintett minisztériumok semmiféle szinten nem képviseltették magukat a községek országos tanácskozásán. Szerinte annak ellenére, hogy egyre több feladat hárul az önkormányzatokra, a decentralizáció anyagi forráshiány miatt csak szóbeszéd marad. A községek gondozásában van az iskola, a kultúrház, ők kell biztosítsák az egészségügyi ellátást, a falufejlesztést, ennek ellenére sem az egészségügyi, művelődési, oktatási, szállításügyi, vagy gazdasági tárca nem képviseltette magát a községek szövetségének közgyűlésén. Pedig az ország lakosságának 47%-a lakik falun, ez mintegy 2.852 községet jelent. Gondjaik megoldására elvárták volna az érintett szakminisztériumok részvételét.
Az elnök szerint csak szóbeszéd marad az államelnök decentralizácóra vonatkozó ígérete, hiszen a költségvetésben háromszor kevesebb pénzt terveztek a községeknek, mint amennyi a tavaly volt. A pályázatokkal lehetne pénzt és beruházásokat vonzani a falvakba, de a pályázatokhoz szükséges előtanulmányokra ilyen körülmények között semmi pénz nem marad. Tehát ezt is ellehetetleníti a költségvetési tervezet. Nem beszélve a saját hozzájárulás előteremtéséről, amelyre végképpen nem marad pénz. Ezen kívül nagy terhet jelent az ÁFA (TVA), amelyet ki kell fizetni a megnyert pályázatokra, és ez végképpen a helyi közösség kasszáját terheli. Ez már akkora összeg, hogy pár millió eurós pályázat esetében a 19%-át már nem tudja a község befizetni az államkasszába. Így csapolja meg az uniós pénzeket a költségvetés.
Az elfogadott javaslatcsomagban szerepel a költségvetés növelése mellet az is, hogy töröljék el a falufejlesztési programok végrehajtása és kifizetése után járó ÁFÁ-t. Ha ez nem történik meg, akkor egyetlen község sem merné vállalni egy pályázat lebonyolítását. Ebben az esetben pedig aligha mutogathatnak a községekre, amiért a polgármester nem tud pályázni. Ezen kívül hiába van törvény és elkülönített keretösszeg néhány pályázatra, ha még nincs lebonyolítási szabályzat.
Tehát teljesen hiányzik a koherens törvénykezés ezen a téren.
Mindezeken túl, ha mégis pályázna egy önkormányzat, akkor 18 jóváhagyást kell beszerezzen, és mindenikért kemény összegeket követelnek. Csak az áramszolgáltató vállalat pecsétje például többszáz millió régi lejbe kerül. Így nagyon drága egy-egy pályázat összeállítása, kisebb községek akár le is mondhatnak róla. Pedig az áramszolgáltató vállalat teljesen ingyen használja a községek területét, hiszen ezeken vannak felállítva a villanyoszlopok, áramot szolgáltatnak és bezsebelik az ellenértékét. Teljesen természetes lenne, ha fizetnének a közterület használatáért, vagy legalább nem kérnének pénzt a községektől a jogosítványok kibocsátásáért. Ezen kívül rengeteg pénzt kérnek azért is, ha a polgármesteri hivatal internetes hálózatot akar kiépíteni a faluban. A kábelek elhelyezéséşrt tetemes bért követelnek a helyi önkormányzatoktól, ugyanakkor elvárják, hogy ők ingyen használhassák a közterületet.
Hasonló a helyzet a közkereseti vállalatok esetében (regiile autonome). A közterületeken működnek, a prefektúra viszont nem engedélyezi a terület telekkönyvezését a község javára. Hasonló a helyzet a v]zügyi igazgatósággal. A patakok, folyók medrét a község kell karban tartsa, tisztítsa, a homok és a sóder kitermelésére viszont a vízügyi hatóság ad jóváhagyást és vágja zsebre a kitermelési díjat. A község csak fizet, de nem lát ebből semmit.
A vidéki rendőrség kellene gondoskodjon a közbiztonságról falvainkban, de ez sincs a polgármesternek alárendelve. Semmiféle intézkedési joga nincsen a polgármesternek a közbiztonsági ügyekben, csak felel érte – ez sem helyénvaló.
– Tehát van-e saját autonómia, vagy nincs? – tette fel a kérdést Alexandru Berceanu polgármester.
Az oktatásban is minden költség és felelősség a községre hárul, ugyanakkor semmi beleszólása nincsen az oktatás folyamatába. Községében a nyolcadikosok 60%-a jelentkezik képességvizsgára, közülük alig 60% sikeresen. Ennek ellenére nem hozhatnak eredményesebb tanárokat a községbe, mert az már meghaladja hatáskörüket. Csak a pénzt adják, de semmi beleszólásuk nincsen az oktatás minőségébe. Szerinte ez sem jelent önállóságot a közösség számára.
Az egészségügyi szolgáltatást a helyi polgármesteri hivatal kell biztosítsa, a családorvosokat a feliratkozott betegek száma szerint fizetik. Senki nem törődik az ellátás minőségével. Megtörténik, hogy hetente egyszer kijön az orvos a faluba, egy-két órára. A polgármester szerint inkább az ellátás minősége alapján kellene fizetni a vidéki orvosokat, nem a feliratkozottak száma szerint. Akkor talán javulna a falvak egészségügyi ellátása is. A mostani intézkedés tervezete, amely mintegy 40%-kal csökkentené a családorvosok juttatását, oda vezet, hogy még több község marad orvos nélkül.
A mezőgazdaság fejlesztése is elmaradt. Jelenleg a piacokon és a boltokban árult mezőgazdasági termékek 80%-a külföldről származik. Megoldásként javasolták, hogy emeljék meg a megműveletlen mezőgazdasági területek adóját. Ez is ösztönözné a termelést, kevesebb föld maradna parlagon.
Pop Imre, Kraszna polgármestere helyi szinten is elemezte a gondokat.
– Krasznán mintegy 380 hektárnyi terület van a varsolci víztározó alatt. Ezt a területet nem tudják visszaszolgáltatni a jogos igénylőknek. A hatóságok viszont nem kárpótolnak senkit, mert a községnek még van szabad köztulajdona. Ez nagyjából a falu közösségi tulajdonában lévő legelőket jelenti. De ha ebből adunk vissza az embereknek, akkor a gazdáknak hol biztosítunk legelőt? Az sem helyénvaló, hogy az állami közérdekből kisajátított területekért a helyi közösség fizessen kárpótlást a jogos igénylőknek. Eddig az állam még nem fizetett ezért, pedig az autópálya nyomvonalának kisajátításáért meghatározott egy összeget, ezért pedig semmit nem kapnak a gazdák.
Az sem igaz, hogy a polgármesterek nem tudnak pályázni. Másfél milliárdba kerülne a Kraszna és a Berettyó völgyének szabályozásának terve. Mindezt az állami költségvetésből kellene finanszírozni. Miből fizessük ki ilyen költségvetés mellett? Ilyen decentralizáció azt jelenti, hogy átdobjuk a döglött macskát a polgármester udvarába.
Alexandru Berceanu polgármester elmondta, hogy öt pontban foglalták össze azokat az intézkedési irányokat, amelyek javíthatnák a községek helyzetét. Készülnek összehívni a megye parlamenti küldötteit a javaslatcsomag támogatására. Aláíratnának velük egy támogatási nyilatkozatot. Utána megfigyelnék, ki hogyan szavaz a parlamentben, milyen törvényjavaslatot vagy módosítási javaslatot nyújt be.
– Ha a dolgok nem az elvárásainknak megfelelően alakulnak, akkor egyetlen párt se várja tőlünk a támogatást bármilyen választás lesz még ebben az évben. Márpedig ez kemény dolog, mert minden választáson a szavazópolgárok zömét a vidék biztosítja, nem a város. Támogatásunk nélkül aligha lesz itt valami. – zárta mondanivalóját a községek szövetségének Szilágy megyei elnöke.
J.L.

2009. február 20. | Címlap and Közéletünk