Magyarságomról nem tudok lemondani

Kerek négy éve, 2005. január 13-án nevezték ki az alprefektusi tisztségbe. Most politikai igény merült fel tisztségére. Végh Sándor az elmúlt négy év mérlegét, helyzetét részletezte a Szilágyság olvasói számára.

– Négy évvel ezelőtt még politikai szempontok alapján nevezték ki a prefektusokat. Akkor továbbképző tanfolyamokon vettünk részt, utána, decemberben sikeresen levizsgáztunk és elnyertük a magasrangú köztisztviselői minőséget. De már a Năstase-kormány vállalta, hogy az EU-csatlakozás feltételeként a politikától függetleníti az intézményt, közigazgatási szakmai követelményeket alkalmaz a prefektusi intézményekben, ebben az értelemben törvény is van. Ezt a folyamatot felgyorsította az akkori belügyminiszter, és ez azóta is az EU követelményeinek megfelelően kellene működjön. 2005 végén módosították a prefektusi törvényt, és 2006. január elsejétől választani kellett a párttagság vagy a tisztség között. Az utóbbit választottam, lemondtam az RMDSZ-ben betöltött tisztségeimről és tagságomról, de magyarságomról nem tudok lemondani, hiszen ez párttagságtól független ügy. Utána is minden fogadóórán érzékeltem, hogy többnyire magyarok keresnek, és ez jólesett, bár teljesen természetesnek hatott, hogy anyanyelvükön tudták előadni ügyeiket.

– Az elején nem minden ment jól…
– Akkoriban, az elején az egész gazdaság még akadozott, sok volt a munka, de minden fantasztikusan felgyorsult az utóbbi két évben. Az intézmény keretében létrejött egy bizottság, amely előkészítette és felterjesztette a kormányhatározatok javaslatait. Ennek is tagja voltam, és igyekeztem eddig mellőzött falvaink is megkezdhették a felzárkózást. Jó példa erre a Tövishát, ahol az utóbbi két évben iskolákat, kultúrházakat, utakat tudtunk avatni. Mindez a jó csapatmunkának tulajdonítható, amely a megyei és helyi közigazgatás, a parlamenti és a kormányzati képviselet jó együttműködésének köszönhető. Tehát magyar közösségeink is végre őket megillető támogatásokhoz jutottak. De nem csak erről van szó. Sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítani az önkormányzatokkal. Ez azt jelenti, hogy minden információt, pályázati kiírást, a sikeres pályázatokhoz szükséges információt hasznos időben tudtunk közölni az önkormányzatokkal, tehát információs szempontból nem kerültek hátrányba más közösségekkel szemben a különböző alapok lehívásában.

– Az Európai Unió csatlakozását is elő kellett készíteni.
– Az előcsatlakozási tárgyalások értelmében teljesen át kellett alakítani az intézményeket, újakat kellett létrehozni, és működésüket megszervezni. Átvettük a rendőrségtől az útlevélosztályt és a járműnyilvántartó hivatalt, amely a vezetési jogosítványokat is kiadja. Ezt a feladatot rám ruházták. Mindezek számára helyiségeket, működési keretet és feltételeket kellett biztosítani, most már a számítógépen is lehet vezetői jogosítványért vizsgázni. Annyira sikerült, hogy a megye országos elsőként szerepel most a járműnyilvántartó részleg működése szempontjából. Mindezt a lakosság, az igénylők minél gyorsabb és jobb kiszolgálása érdekében. Sikerült igazi szolgáltató, kiszolgáló hivatalt faragni ebből az intézményből. De a mezőgazdasági kifizetési ügynökségeket is létre kellett hozni, működtetni, és ez is sikerült. Sajnos, nem mindenütt, mert céljaink között szerepelt az is, hogy minél közelebb hozzuk a lakossághoz a megfelelő intézményeket. A továbbiakban nagy szükség lenne arra, hogy az Almás völgyében is legyen egy iroda, mert ez a térség jelenleg Zsibóra kényszerül, de Sarmaságon is szükség lenne egy ilyen irodára.

– Legfontosabb a földosztó bizottság.
– Ebben is nagyon sok dolgunk volt, mert közben változott a törvény. A „restitutio in integrum” elve alapján sok mindent át kellett értékelni. Eddig a megyei bizottság a helyi közigazgatásoktól beérkezett adatok alapján a kérvények mintegy 95%-át elbírálta. A teljes ügyintézést a megfelelő indokoló iratok hiánya akadályozza. Ezen ügyek rendezése most következne, de kérdés, hogy marad-e erre politikai akarat a kormányzat részéről.
A rendezetlen birtokviszonyok miatt a bizottság külön nagy gondja volt az autópálya nyomvonalára eső területek kisajátításának ügye. Állandóan egyeztetni kellett a kisajátítást intéző irodákkal, a tulajdonosokkal. Erre külön bizottságot hoztunk létre a prefektúrán, amelynek tagja voltam. Feladatai közé tartozott a kisajátítási problémák megoldása, a régészeti leletmentés körüli bajok megoldásának segítése, illetve a kivitelezővel tartott állandó kapcsolat a helyszíni haladás segítése érdekében. Mára már megoldottnak tekinthetjük a Márkaszék és Ipp községi területek helyzetének rendezését, Következik Nagyfalu, Bagos és Kraszna, a területek kisajátítása és átadása szempontjából. A többi már nem a prefektúrára tartozik. Attól eltekintve, hogy késésben vannak, mi biztosítottuk számukra a munkaterepet. A továbbiak már kormányszinten dőlnek el.

– A feladatkör nem csak ebben merült ki.
– Így igaz. Több bizottság működik, amelyet részint vezetek vagy tagja vagyok. Ilyen a társadalmi egyeztető bizottság, amely különböző feszültségeket igyekszik kezelni. Szerencsére nem voltak nagy gondok, de több alkalommal kellett kompromisszumos megoldásokban közvetítenem a szakszervezetek illetve a tulajdonosok között. Ez csak a csőgyár illetve a gumiabroncsgyár esetében történt, de sikerült, nem lett sztrájk, vagy nagyobb feszültség. Ugyanezt tettem az oktatás terén is, amikor a tanfelügyelőség és a diósadi szülők között kellet közvetíteni.
Fontos az idősekkel tartott állandó kapcsolat. A nyugdíjasok tanácsával havonta találkozunk, és megpróbálunk segíteni. Érdekes, hogy a legtöbb panasz nem a nyugdíjak mértékére vonatkozik, amely lényegesen emelkedett az utóbbi időben, hanem a szolgáltatások minőségére. Elsősorban az egészségügyben vannak bajok, hiszen hét községben nincsen háziorvos, bonyolult az ártámogatott gyógyszerek kiváltása. Panaszaik egy részét helyi szinten lehetne orvosolni, a többit a kormány felé továbbítottuk.

– Több bizottság mellet a prefektus intézménye is átalakult.
– Az intézmény feladata nem csak a törvényesség ellenőrzése, hanem a minisztériumok kirendelt intézményei működésének összehangolása is. Ez fontos, mert minden kormányprogram ezeken keresztül valósul meg, működésük minősége tükrözi a kormány eredményeit helyi szinten. A prefektussal együtt megpróbáltuk együttműködésre kényszeríteni a kirendelt intézmények vezetőit. Eleinte abban a bizonyos konzultatív bizottságban, amelynek minden polgármester, igazgató tagja volt. Utána a törvénymódosítással szűkült a testület, csak az igazgatók és a prefektúra vezetői maradtak. Sikerült jó, együttműködési hangulatot kialakítani a havi ülések alkalmával. Elmondhatom, hogy ez is most már jól működik.
Nagyon örülök annak, hogy egy jó csapat tagja lehettem. A prefektussal, a kollégákkal jó csapatot tudtunk kialakítani, amely eredményesen kezelte a megye gondjait. Emberközeli, közösségépítő, jól működő intézményt sikerült kialakítani ebből a nagyon hivatalos intézményből. Ez nagyrészt a fiatal, munkabíró, mozgékony és nyitott gárdának köszönhető.

– Miért beszél múlt időben?
– A parlamenti választások ered-ményeképpen összeállt kormánykoalíció pártjai igényt tartanak minden tisztségre, az enyémre is. Várom, mi lesz a sorsom, egyelőre még minden bizonytalan. Szakmai eredményeim szerint nem meneszthetnek, politikai okokat a törvény kizárja, de Romániában élünk. Ha engem is áthelyeznek, akkor egyetlen magyar sem marad a prefektúrán. Jelenleg 47 alkalmazottal dolgozik az intézmény, az útlevél illetve a járműnyilvántartóval együtt mintegy 70-re rúg ez a létszám. Ezek között én vagyok az egyetlen magyar, illetve a titkárnőm. Kérdés, hogy ő marad-e, ha engem eltávolítanak. A megye 24%-nyi magyar lakosságának egyetlen képviselője sem marad ebben az intézményben. Kérdés, hogy ez már politikai vagy nemzetiségi ügy.
Reméljük, nem így lesz.
- Köszönjük a beszélgetést.
Lejegyezte: Józsa László

2009. január 30. | Címlap and Közéletünk