Könyvbemutató bronzkori leletekről

Ünnepélyes hangulatú rendezvényen, népes hallgatóságnak mutatták be dr. Ioan Bejinariu régész, a zilahi múzeum munkatársának az őskori bronztárgyakat ismertető könyvét (Ioan Bejinariu: Bronzuri prestistorice din Sălaj), amely a tudományos kutatásért felelős nemzeti hatóság és a Communitas Alapítvány támogatásával jelent meg.
A január közepén tartott rendezvényen Vasile Matei, a megyei múzeum igazgatója közölte: idén is folytatják könyvbemutatók és kiállítások szervezését az intézmányben. Dr. Cornel Grad történész ismertette Szikszai Lajos, Szilágy volt alispánjának életét és munkásságát, Zilah fejlesztésében betöltött jelentőségét: nevéhez fűződik a Vigadó, a volt megyei kórház építése többek között. Szikszai Lajos neve szorosan kapcsolódik az ismertetett tudományos könyvhöz, ugyanis régiséggyűjtő és a szilágysági muzeográfia úttörője volt. A kötet szerzője megállapította, hogy a néhai alispán az őskori kerámiából, fém- és kőtárgyakból, kéziratokból, érmékből álló magánygyűjteményt birtokolt, s amelyet a megyének adományozott egy későbbi múzeum megalapozásához. A kötet ugyanakkor ismerteti a Wesselényi- Teleki, illetve az Aszódi-kollekcióból szérmazó bronzkori tárgyakat valamint a későbbi ásatásokból származó leleteket.
A kötetet és a szerzőjét dr. Kacsó Károly, a nagybányai múzeum igazgatója –a korszak szakértője és szakírója méltatta. Állítása szerint a Szilágyság régészeti szempontból Erdély egyik legjelentősebb övezete (lásd a kucsuláti barlangfestményt, Porolissumot többek között), mely régészeti leletgazdaság a régió földrajzi helyzetének tulajdonítható. A térség ugyanis Erdély és a magyar Alföld közötti átmeneti övezet, kölcsönhatások színtere. Nem mellékes az sem a leletgazdaságra, hogy már a 19. században több neves személyiség-köztük Szikszai Lajos- a múlt emlékeit gyűjtötték, létezett régészeti kutatás. Szerinte Ioan Bejinariu a bronzkorszak elismert szakértője, Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus munkásságának folytatója, s akivel ásatások során együttműködött. Méltatta a szerző több esztendőt felölelő kutató tevékenységét, forrásértékű tanulmányok, repertórium-kötetet szerkesztő tevékenységét. Úgy vélte: a bemutatott kötet ennek ellenére útkezdet, majd a bronzleletek teljességét összefoglaló nagyobb könyv követi.
A szakmunka három fő fejezetet tartalmaz. Az első olyan bevezető tanulmány, amelyben a szerző az őskori leletek felfedezéséről értekezik, illetve bemutatja a múzeumi kollekció kialakulását. A második fejezetben számolt be a Szikszai- féle gyűjtemény őskori bronztárgyainak tudományos értékesítéséről; Lakóné Hegyi Éva repertóriumát; Nicolae Gudea Porolissum környéki leleteiről szóló feldolgozást. Külön alfejezetben a tárgyak beazonosításával foglalkozott a szerző, ugyanis azok eredetére vonatkozó adatok elvesztek, rajzok nem készültek vagy nem maradtak fenn. Néha ellentmondó források tisztázására kényszerült, hiszen a Szikszai gyűjteménybe 1951-ben, a múzeum alapításakor más gyűjteményekből is kerülhettek be őskori bronztárgyak.
A kötet bemutatóján a szerző munkáját ,,kollektív alkotásnak” nevezte, ugyanis a mellékletekben térképek táblázatok, a leletekről készített rajzok is szerepelnek; forrásanyagért más múzeumokhoz fordulva segítőkészséget tapasztalt. A rajzokat Olga Orţan és Ana Tulbure készítették, a térképet Daniel V Sana. A lalőhelyeket feltűntető táblázat 77 szilágysági települést sorol fel, azokat térképen azonosították be. A bibliográfiát 15 oldalon tüntette fel; a román, magyar, német forrásirodalomra utalva.
A kötetben dr. Székely Zsolt készítette a magyar nyelvű változatot az angol Gruia Fazacaş munkája, aki a nagyváradi múzeum munkatársa.
F. L.

2009. január 23. | Művelődés