Szomszédunk: az ismeretlen Sárrét

A számunkra nagyon közeli vidék megismertethet bennünket tiszántúli Alföld közepének világával. De nem csak ezzel, hanem módszereivel, cselekvőerejével is.

Nincs messze tőlünk, hiszen a Püspökladány körül elterülő kistérségről beszélünk. Hozzánk közelebb van, mint Marosvásárhely, mégis kevesebbet tudunk róla, pedig sokkal közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk.
Ezen a helyzeten akar javítani Csontos János, a körzet országgyűlési képviselője, aki tevékenyen kiveszi részét a közösségi munkából. Egyébként nem ismeretlen a neve a szilágyságiak körében, hiszen ő vezette a Szent Imre herceg emléktúrát, amely Krasznán, majd Nagyfaluban pihent meg. Azóta elképzelhetetlenek a nagyobb szilágysági ünnepek a huszárok és Csontos János nélkül. Szilágynagyfaluban az Arany János ünnepségeken ők álltak díszőrséget a szobor körül, tisztelegtek a költő emléke előtt.
A képviselő ez alkalommal nem csak ismerkedni akart a szilágyságiakkal, hanem körzetét ismertette az erdélyi újságírókkal. Mert nem csak minket akarnak megismerni, hanem magukat is meg akarják ismertetni. Ez így természetes, így kellene működjön az Európai Unióban. Részünkről ez is érezhető a falunapok alkalmával, amikor a testvértelepülések hivatalos küldöttségeit fogadjuk, de a Csontos János képviselő által kezdeményezett találkozás túlmutatott a hivatalos kapcsolatokon. A média segítségével ismertette meg az olvasóközönséget a régióval, civil és gazdasági szerveződéseivel és idegenforgalmi lehetőségeivel. Meghívására mintegy 20 romániai újságíró, rádió- és televízióriporter vett részt januoár második hetében a térségbe szervezett találkozón.
A kétnapos látogatás alatt sok településsel ismerkedhettünk meg, és joggal kijelenthető, hogy van mit tanuljunk tőlük.
Röviden bemutatnánk a térséget, majd talán minden egyes település nevezetességeire is részletesebben kitérnénk. Elsősorban az együttműködés, az egységes és összehangolt fejlesztési tervek, illetve az így megnyert pályázatok terén. Tapasztalataikat itthon is lehetne hasznosítani. Az odalátogatás nem jelent nagy nehézséget, hiszen sokkal közelebb vannak hozzánk, mint hinnénk, de már másképpen gondolkodnak. Ez a mentalitás jelentheti a mi jövőnket is.
Az egész látogatás lényegét Csontos János foglalta össze, amikor az információcsere fontosságára hívta fel a figyelmet: „Nem az a fontos, mekkora vagy, hanem az, hogy mekkorának látszol.” A vidékfejlesztés szempontjából ez létfontosságú elem.

Sárrét (több mocsaras vidék neve Magyarország különböző részében. - Pallas nagylexikon)
Manapság Magyarország Észak-alföldi régiójának kistérségi szerveződését jelenti, amely 13 település közösségét jelenti. Alig 50 kilométeres körzetben elérhető Nagyvárad, Debrecen, Hajdúszoboszló és a legérdekesebb: a Hortobágyi Nemzeti Park és a múzeum, amely alig 15 percre van Nádudvartól.
Koroknai Béla, a Sárréti Falusi Turizmus Egyesület elnöke vázolta számunkra a település fejlődését: Alig 150 évvel ezelőtt még víz és mocsár borította a vidéket, és az itt élő emberek vízi úton közlekedtek. Most jó utak, korszerű szálláslehetőségek (mindenki számára hozzáférhető áron), rendezvények, túralehetőségek és útvonalak, tanulmányi ösvények, sportolási lehetőségek fogadják az idelátogatókat.
A nagyobb települések között szerepel Püspökladány, Nádudvar, Kaba, Földes, Báránd, de sorolhatnánk a kisebbeket is. A legfontosabb viszont az a gyakorlat, hogy a 13 település minden fejlesztési tervét összehangolja, sőt, programjaikat is egyezteti, hogy a látogatók márciustól október végéig minden alkalommal találjanak olyan eseményeket, élményeket, amelyek miatt visszajönnek. Amint Koroknai Béla elmondta: ebből nem lehet megélni, de nagyon jelentős jövedelem kiegészítőként egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Ehhez kapcsolódik az a tény is, hogy Csontos János a gazdasági élet szereplőivel is tervezett egy találkozót. Ebben is sok közös lehetőséget, egymást kiegészítő tevékenységet ismerhettünk meg.
Számunkra a kistérségi együttműködés tapasztalatai sokat jelenthetnek. Meglepő volt, mennyire találékonyan ötvözik a különböző élményeket vagy látványosságokat. Természetesen nélkülözhetetlen a gasztronómiai elem, amely a vidék jellegzetes ételeit, termékeit kínálja az ínyenceknek a fesztiválok alkalmával. De ilyen alkalmakkor ki lehet használni a lovassportok lehetőségeit is, akár híres hortobágyi ménesben, akár a falvak panziói mellett működő istállókban. Hogy minden igényt kielégítsenek, kész horgászparadicsomként is működnek. Nem egy szálláshely működik két-három horgásztó mellett. Ugyanez vonatkozik a vadászokra is. Különlegessége a tájnak a madárállomány. Több mint 300 madárfaj megfigyelésére cseh, dán, holland turisták is járnak ide.
A természet közelségét több túralehetőség is jelzi, ezenkívül diákok számára is van tanösvény, amely a növény és állatvilág fantasztikus változatosságát ismerteti.
A kínálat itt még korántsem ér véget, hiszen az egész térség termálvizes medencében van. Majd minden faluban van gyógyvizes strand, szauna, amely kitűnő hatással van a reumás bántalmakra. A helyi természeti erőforrások kiaknázása a termálvízre alapoz. A 44-66 C fokos nátriumkloridos termálvízre alapozva több településen is gyógyfürdőt létesítettek, amelyek egész évben működnek. Számunkra meglepetés volt a januári fürdőzés, amikor -14 C fokos hidegben kellemese forróság fogadott a gőzölgő medencében – természetesen a szauna után.
A népművészet ápolását és őrzését nem csak a látogatók számára tartják fontosnak. Nádudvar polgármestere, az erdélyi származású Beke Imre, illetve az Ady Endre Művelődési Központ igazgatója, Baranyai Etelka szerint is ez egy nagyon fontos közösségépítő eszköz. Az országban elsőként működik itt a népi kismesterségek, szolgáltató mesterségek szakiskolája, ahol mintegy húsz hagyományos népi mesterséget oktatnak. Ugyanitt működik az alapfokú művészeti iskola is. Igazi közösségi ház, amely nem csak ünnepnapokon működik, és nem csak a néptáncra összpontosít (pedig kitűnő citerazenekaruk is van), és ami a legfontosabb: mindig működik, állandóan van benne tevékenység. Nádudvar és a művelődési központ bemutatására még visszatérünk, mert tevékenységük, mindenre kiterjedő figyelmük több teret érdemel, hátha mi is tanulhatunk belőle.
A nagy hagyományú kulturális és közösségi örökség mai vetülete a rendkívül gazdag és tartalmas civil közösségi élet – most csak ízelítőt kínáltunk belőle –, mindezt az egyesületek, szakkörök, a nonprofit tevékenységi körök virágzása jellemzi.
Meglehet, a szilágyságiak számára nem ismeretlen Püspökladány neve, de számomra sokkal többet mutatott a térségből Nádudvar, Kaba, Földes, Nagyrábé vagy Sárrétudvari. A felsorolást még lehetne folytatni.
A számunkra nagyon közeli vidék megismertethet bennünket tiszántúli Alföld közepének világával. De nem csak ezzel, hanem módszereivel, cselekvőerejével is. Személyes tapasztalatból tudom, nem az a gond, hogy nincsenek értékeink, hanem inkább az, hogy nem ismerjük fel azokat, hiszen a mindennapos éltünknek részei ezek. Talán éppen ez a közelség és természetesség nem láttatja velünk mindezek kereskedelmi kiaknázási lehetőségeit. Ennek viszont nem csak anyagi előnye, hanem közösségformáló ereje is van, hiszen a LEADER program sárréti tapasztalatai alapján a gazdasági egymásrautaltság nagyon jó kapcsolatteremtő erő egy közösségben, sőt, egy egész térségben: együttműködésre kényszerít.
Látogassunk el Nádudvarra, a Sárrétre, nem csak az élmény, a szórakozás, üdülés vagy gyógykezelés miatt. A közösségi szellem is meglepően barátságos, együttműködésre kész a kölcsönös segítségnyújtás jegyében. Ahogyan Csontos János képviselő hangsúlyozta: a közösségfejlesztésben, gyarapításban nem létezik politikai pártállás. Itt mindenki nem politikai véleményének függvényében, hanem a közösség érdekében kell dolgozzon. Mert csak együtt érhetünk el eredményeket.
(Folytatjuk)
Józsa László

2009. január 16. | Címlap and Vidékeink