A fenyőfák és környezetbarátok rémálma

Mi is lehetne más, mint a szeretet, a béke, az összetartozás, a család ünnepe, vagyis a karácsony.
A tudatosan és felelősen gondolkodó civil emberek azonban nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy élő fákat irtunk ki az ünnep közeledtével, majd dobunk ki a szemétbe, vagy ennél is egyénibb eset az, aki csak elegánsan kihajítja a lakótelepi lakás ablakán.
Erre a hagyománytisztelő olvasók gyorsan rávágják, hogy no, de ezeket a fenyőket erre nevelték. Ez viszont nem minden esetben igaz, mivel sok esetben lopott fenyőkről van szó, amelyeket átcsempésztek a szellős közúti és erdészeti ellenőrzéseken, vagy az országunkban oly divatos módon sokat emlegetett, lassan már közhellyé váló ,,korrupció” szagával átitatva kerülnek eladásra.
Az ünnepek közeledtével megmozgatta agyamat a megyénk, s főként Zilah utcáin lerakott fenyőfakupacok sokasága, s felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi lesz a sorsuk, ha lejárnak az ünnepek, vajon hova kerülnek?
Most, karácsony után már nagyon sok ember meg is szabadult a megunt fenyőfától, amely néhány napja a karácsony szimbólumaként pompázott otthonában, sokan most gondolkoznak azon, hogy melyik megoldás lenne a legkényelmesebb a megunt, szemétként kezelt fenyők eltávolítására.
Felmerült bennem az is, hogy az embereknek Szilágy megyében milyen más lehetőségük van a fenyőfáktól való megszabadulásra?
E kérdés megválaszolásának érdekében kerestem fel Csutak Nagy Erzsébetet, a Szilágy Megyei Környezetvédelmi Őrség igazgatónőjét. Elmondása szerint a természetes úton lebomló hulladékokat komposzt telepeken kell komposztálni, hogy humusz legyen belőle. Romániában már vannak ilyen humusztelepek, Szilágy megyében még nincs. Jelenleg a megyében van négy városi szemétlerakó a zilahi, a zsibói, a szilágycsehi valamit a somlyói. Ebből a zilahi kivételével, három engedélyezett szemétlerakó telep. Az Európai Unió határidőt szabott meg, amikorra Romániának az EU környezetvédelmi szabályainak teljes mértékben meg kell feleni. Megyénkben a szilágysomlyói szemétlerakó telep ez év végéig, a zsibói 2016-ig, a szilágycsehi 2017-ig, s az engedély nélkül működő zilahi, pedig ugyancsak 2017-ig működhet. A falusi, vidéki környezetben működő szemétlerakó telepeket még ez év közepéig be kell szüntetni. Minden község polgármesteri hivatalának, tanácsának feladata, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a szemét környezeti szempontból biztonságos és engedélyezett módon való tárolására, adott esetben, annak elszállítására. Erre a lehetőségek adottak csupán a polgármesteri hivataloknak lépniük kell.
Az EU Integrált Szemétgazdálkodási programjának a keretében az igazgatónő elmondása szerint a Szilágy Megyei Tanács fáradhatatlan munkájának és kitartásának eredményeként EU-s pénzekből a kiszabott határidő lejárta előtt létesítenek egy modern, minden jelenlegi EU-s környezetvédelmi szabálynak megfelelő szemétlerakó telepet, ahol már a természetes, biológiai úton lebomló hulladékok tárolására, mint a fenyőfa is, külön komposzttelepet hoznak majd létre. A megyén belül azonban négy szemétrakodó telep fog működni, ahonnan aztán majd továbbszállítják a szemetet.
Röviden összefoglalva az elhangzottakat, arra a következtetésre jutottam, hogy megyénkben folyamatban van egy olyan módszer gyakorlatba ültetése, amelynek segítségével a fenyőfa a többi fenyőfával együtt, egy helyre összegyűjtve, komposztálódhat, korhadhat, szívódhat fel, anélkül, hogy a szilágysági város, illetve faluképet torzítaná. Ez valóban figyelemre méltó elképzelés, azonban a fák attól függetlenül elpusztulnak, ha a kukák mellől lesznek elszállítva más nehezen bomló anyagok társaságában, vagy ha egy komposztálóban végzik sorstársaik körében.
Ezen gondolatmenetből kiindulva kérdeztem meg ismét az igazgatónőt arról, hogy van-e tudomása arról, hogy megyénkben volt-e, vagy van-e olyan kezdeményezés, amely a dézsás fenyőfák (gyökeres, élő fenyők) karácsony előtti értékesítését, vagy bérbe adását szorgalmazza?
Az igazgatónő válaszában kifejtette, hogy nincs tudomása ilyen kezdeményezésről, azonban úgy véli, hogy ez is egy jó, valóban környezetkímélőbb megoldás lenne.
Megoldásnak valóban megoldás, azonban úgy vélem, hogy még mindig csak részmegoldás csupán, mivel az a fenyő az idő múlásával előbb-utóbb kinő a dézsájából, s nem lesz alkalmas az eredeti célra. Éppen ezért ismét kérdéssel fordultam az igazgatónőhöz, hogy véleménye szerint nem jelentene egy még környezetkímélőbb, sőt annak helyzetére légköri és tájépítészeti szempontból is pozitív hatást gyakorló megoldást, ha a polgármesteri hivatalok kijelölnének egy olyan területet, ahova a karácsony elteltével, a családok kimehetnének és kiültethetnék a karácsony ékességének egyik forrását, hogy abból ne egy komposztálóban, vagy egy átlag szeméttelepen, vagy a kandallókban sistergő hamu legyen, hanem a faültetés örömét nyújtó lehetőségként, egy a karácsonyi szeretetteljes együttlétet meghosszabító tevékenység eszközeként funkcionáljon, melynek révén a Szilágy-ságban évről-évre tízezer számra gyarapodhatna a kiültetett fák száma?
A kérdés szív-melengetőnek bizonyult Csutak Nagy Erzsébet számára, mivel elmondása szerint még erre az évre tervben van, hogy megszerveznek egy faültetési napot Zilahon. A polgármesteri hivatal kell hogy kijelöljön egy területet, ahol ezt az aktivitást végezni lehet. A faültetés helyszínéhez hasonlóan még a pontos időpont sincs kijelölve, azonban valószínűleg az év közepén, vagy második felében kerül rá sor. Elmondása szerint a faültetés és azt követő levélhajtás, virágba borulás látványa magával ragadja, ámulatba ejti az embert, amely ámulat egyszersmind tiszteletre is ösztönöz bennünket a fák, a természet iránt.
Záró gondolatként, egy kívánsággal élek: azt kívánom, hogy az elkövetkező karácsonyaink után minden családot ámulatba ejtsen a karácsony után kiültetett fenyőfa. A kívánság kissé naívnak és gyerekesnek tűnhet, azonban felelős állampolgárként, szülőkként, nagyszülőkként példát kell mutatni a gyerekeknek, hogy egy olyan generáció nevelkedjen fel, akinek a természeti környezet valóban egy érték, akiknek majd legalább egy olyan tiszta világot tudjunk hátra hagyni magunk után, mint amilyet mi is kaptunk őseinktől. A karácsonyaink a fenyőfák rémálmából, az álomszerű valósággá kell, hogy váljon.
Máté József

2009. január 16. | Közéletünk