Példaértékű együttműködés
Már szombaton készülõdött mindenki a hagymafesztiválra. A perecseniek joggal tisztelik a hagymát, hiszen jó megélhetést biztosított és biztosít most is a falunak. A hagymát a tizes osztályrendszerben 2,5-ös csípõsségûnek osztályozzák, ez azt jelenti, hogy nyersen is fogyasztható, mint az alma. Nem hiába annyira keresett áru, hogy a nagyvárosok piacain, fõúri udvarokban is nagy népszerûségnek örvendett. De hiába kitûnõ a hagyma minõsége, emberi munka nélkül ez nem sokat ér. Világhíre sem lenne, ha a perecseniek szorgalma, kitartó munkája nem termelné meg. A perecseniek ezért inkább önmagukra kellene büszkék legyenek, hiszen ez a hagyma is munkájuk gyümölcse.
Szombaton délelõtt a polgármesteri hivatal tükörtermében kiállítással egybekötött elõadásokat hallhattak a népi hangszerekrõl, utána az iskolaudvaron a hagymából készített helyi ételekkel ismerkedhettek a vendégek.
Már délután négy órától kezdõdött a néptáncbemutató, amely ez alkalommal igazi seregszemlévé nõtte ki magát, hiszen fellépett a krasznai Bokréta, a szilágycsehi Berekenye, a zilahi Terbete és a Mesesul, és természetesen a perecseni Somkerék. Utánuk a nagyváradi Matyi Mûhely és Szigligeti Ede Színház mûvészeinek nagy sikere bizonyította, hogy a perecseniek szórakozni is tudnak, nem csak dolgozni.
Igazi ökumenikus istentisztelettel kezdõdött vasárnap délelõtt a Második Perecseni Hagymafesztivál. Moca Silviu ortodox pap hirdette az igét, Nagy Bálint református lelkipásztor imádkozott és a baptista fúvószenekar szolgált. Utána Balla Tibor kunszentmártoni tekerõlantmûvész egyházi dalokat játszott ezen a furcsa népi hangszeren.
Az istentisztelet után a két világháborúban elesett perecseniek emlékoszlopát koszorúzták meg a hivatalos szervek, intézmények és egyesületek képviselõi. Boncidai Csaba polgármester bevezetõjében elmondta, hogy nem véletlenül a templomozás után kerül erre sor. Mert imádkozzunk és emlékezzünk, hogy ez soha többé ne ismétlõdjön meg. A kormány nevében Korodi Attila környezetvédelmi miniszter helyezte el a kegyelet koszorúját, majd Lukács Vilmos, a Befektetési Alap vezérigazgatója következett. Az RMDSZ szenátora és képviselõje után a prefektúra, a megyei tanács, a testvértelepülés és a szomszédos falvak, egyesületek képviselõi koszorúztak.
Az ünnepség fénypontja volt az iskolaudvaron felépített sportcsarnok átadása. A terem minden nemzetközi szabványnak megfelel, akár Európa bajnokságokat lehetne rendezni benne. A csarnok homlokzatán pedig felírat hirdeti: „Mens sana in corpore sano” – azaz: ép testben ép lélek.
Boncidai Csaba polgármester kérte Korodi Attila minsztert, adja át az egész közösség köszönetét a kormánynak, és mindenkinek, aki segített.
Korodi Attila köszöntõjében a közösség erejét és összefogását méltatta: „Van itt érték, amit meg kell tartani. Nem csak a munka, a hagyományõrzés érzõdik, hanem ez olyan közösség, amely élhetõ körülményeket teremt magának. Ez a falu azért nem fogy, hanem gyarapodik, mert ezt látják, tanulják szüleiktõl a gyerekek, a fiatalok. Az is példaértékû, hogy ilyen összefogással együtt tudnak ünnepelni különbözõ felekezetek és nemzetiségek. Ez kellene legyen a normalitás, sajnos rtikaságszámba megy, de önöktõl sokan példát vehetnek. Önök a lelkiekért és a testiekért is cselekednek. A templomi ünnepség és ez a mai avatás is jelzi, hogy ép lélek csak igazán ép testben lehet hatékony. Ez utóbbit szolgálja ez a sportcsarnok, használják egészséggel!”
Seres Dénes ezt a sportcsarnokavatást is szimbólumként értékelte. A Szövetség programjában kulcsszó a modernizáció. Ez viszont csak akkor ér valamit, ha meg is töltjük tartalommal. Ez azt jelenti, hogy minél jobb körülményeket teremtsünk közösségeinknek. Ehhez utakat kell építeni, víz- és csatornahálózatot, be kell vezetni a földgázt, mûvelõdési otthonokat, óvodákat, iskolákat kell építeni, és természetesen, mint most is, sportcsarnokokat. A fejlõdést a parkosítás is jelzi majd, ez is elkezdõdött. De mindez nem magától jött létre, hanem a minden szinten egységesen mûködõ összefogás eredménye. Hiszen ez a közösség kezdeményezte, a megyei önkormányzat támogatta, és a parlamenti képviselet meg a kormánytisztviselõink mindenben segítettek. Mert mi a jövõért dolgozunk. Ez a sportcsarnok is fõleg a gyerekeké, a fiataloké, de az egész falu használhatja, ha vigyáz rá. Ez a nemzetközi szabvány szerint épített csarnok is jelzi, hogy ennek a közösségnek van jövõje, hiszen vannak itt gyerekek, fiatalok, akikért érdemes dolgozni.
Tiszavárkony testvértelepülés polgár-mestere, Mészáros Zoltán nem jött üres kézzel. Elmondta, hogy büszke testvértelepülésükre, amely számukra a tenniakarás szimbólumává vált, és hogy ez a sportcsarnok ne legyen sokáig üres, sporteszközöket hozott. Most már van hol megtartani a két település öregfiúk, vagy akár a fiatalok válogatottjainak mérkõzéseit is.
Sandu Tatar, a falu szülöttje és díszpolgára is büszkén ecsetelte a falu eredményeit és erényeit, és megköszönte a polgármester erõfeszítéseit, amellyel oly sokat tett a faluért.
Ezt követõen az óvodások köszönték meg a sportcsarnokot, és arra kérték a nagyobbakat, hogy nagyon vigyázzanak rá, mert még õk is akarják majd használni. Mindenki nevében köszönték, a 170 óvodás és a több mint háromszáz iskolás nevében is.
A község terveirõl Józsa Tibor alpolgármestert sikerült végre kikérdezni, hiszen a polgármester egyszerre sok vendéggel és meghívottal kellett foglalkozzon.
— Most a háztartási szemét és hulladék kezelése következik. Már beszereztük a kukákat, mintegy 1400 darabot. Most szerzõdéssel átadjuk a családoknak, és egy cég rendszeresen elszállítja a szemetet a házaktól a kistérségi közös szemétgyûjtõbe. Ezzel sok gondunk megoldódik, és a falu képe is jelentõsen változik majd. Ezen kívül már pályáztunk egy korszerû szabadtéri sportpályára, amelyet a falu legelõjén építenénk ki a szabadtéri sportok számára. A jelenlegi labdarúgó pálya a református egyház által visszakapott területen fekszik, fel szeretnénk ezt is szabadítani számukra.
Távlati terveink között szerepel egy védõgát megépítése a Kraszna patakon. Ez lényegesen emelné a patak vízszintjét, és ezt akár vízisportok számára is alkalmassá lehetne tenni, természetesen a megfelelõen parkosított környezetben. Ez még csak álom, de nem lehetlen.
A vasárnap délután már a fiataloké volt. A leaszfaltozott iskolaudvaron estig szórakozhattak a korosztályukhoz jobban illõ együttesek fellépésén, majd a tûzijáték után hajnalig diszkózhattak.
Józsa László
2008. szeptember 26. | Címlap