Élő történelem búcsúztatása

Mindig megdöbbentő, amikor ismerőseink, barátaink halálhíréről tudomást szerzünk. A mindennapjaink futkározásai közepette nem is gondolunk arra, hogy egy ilyen tragédia bekövetkezhet.
Még megdöbbentőbb, amikor nem idős embertársunk hagy el minket. Kolozsváron 57 éves korában váratlanul elhunyt Wolf Rudolf történész, az Apáczai Líceum igazgatója. A Szilágyságban Tuszatelkén (Tusa) kezdte el szakmai tevékenységét, mint történelemtanár és még tanított több Somlyó környéki iskolában is. Hamar felfedezte tájaink történelmi értékeit és nagyon sokat tett azok népszerűsítéséért. Ő az exakt történelmet művelte. Nem szerette a félremagyarázást, minden megállapítását be is tudott bizonyítani, mert a levéltárak konkrét bizonyságaira alapozta. „Bevetette” magát a zilahi levéltárba, ahonnan érdekes adatokat tudott előhozni a korábbi Kraszna vármegyéről. Érdekes adatok kerültek elő a somlyói várról és a Báthoriakról is. Több cikke jelent meg ezekről a témákról. A később megjelenő Somlyóról való munkák többsége az Ő adatait használja fel. Sikerült versenyvizsgával Kolozsvárra kerülni. Itt kezdi el igazán szakmai munkáját. A 89-es változások után még tevékenyebben tud levéltárakban dolgozni, mert nagyjából eltűnnek a tabutémák. Sikerült ledoktorálni majd a Babes-Bolyai Egyetem történelem fakultásán óraadó tanár. 1995-ben kinevezik az Apáczai Csere János Líceum igazgatójának. Egyénisége, pedagógiai szaktudása segítette abban, hogy néhány éven belül iskolája Kolozsvár egyik meghatározó pedagógiai létesítmény legyen. Szeptember 11-én volt a temetése a Házsongárdi temetőben. Megható volt látni azt a több száz embert, aki elkísérte utolsó utjára és erkölcsi kötelességének tartotta gyászában osztozni kedves családjával. Idézek Kelemen Csongor apáczais tanuló búcsúbeszédéből:,, Közel 15 évvel ezelőtt eltökélte magát, hogy vállalja azon felelősséget, hogy Apáczai Csere János magyar, humánus, tudományos szellemiségét próbálja átadni nekünk. És valamilyen furcsa folyamat folytán Apáczai szellemisége összemosódott és azonosult Wolf Rudolf szellemiségével.
Azt a kérdést is, hogy miért történt ez, csak most, az elmúlt két napban tudtam megválaszolni. Azért, mert Wolf Rudolf szellemisége egy és ugyanaz volt Apáczai szellemiségével. Nagy érték az az örökség, melyet ránk hagyott volt, igazgatónk. Nagyon sok éve ismertem és tiszteltem Rudit. Sokat „történelmeztünk” együtt. Igazi vezéregyéniség volt aki saját példáján keresztül tudott az emberekre hatni. Sajátos humora, optimista szemlélete és óriási energiája vezéregyéniséggé tette. 1993-ban, Szilágysomlyón a Báthory Napok keretében egy nagyon érdekes értekezését hallhattuk a Báthory családról, a régi Somlyóról és a várról. A somlyói magyar iskola megalakulásának nagyon örült és sokat segített az elindítás szervezésében. Wolf Rudolf felesége, Erzsike, aki a Siketnéma Intézet igazgatónője,   elsőnek ajánlott fel a magyar iskola javára iskolai felszereléseket. Wolf Rudolf élete meghatározói a családja, a történelem és az Apáczai iskola volt. Csodáltam milyen harmónikus családi életet élt feleségével és két leányával. Valamikor több évig feleségemmel együtt Kolozsváron éltünk. A futbalmérkőzéseket csak a magyar adó közvetítette. Rudiék egy olyan helyen laktak, ahol elég jó minőségben lehetett fogni az adást. Az érdekesebb mérkőzéseket náluk néztük meg. A tömbházi nagyszobájuk tele volt barátokkal, ismerősökkel. Érezted, hogy mennyire őszintén szeretik embertársaikat.
Nem fogom elfelejteni a temetésen diákjai szomorú, könnyező szemeit és nem fogom elfelejteni Wolf Rudit, aki nagy űrt hagyott hátra. Nélküle szegényebbé lett Erdély történész társadalma, szegényebbek lettünk mi is imerősök , barátok. Befejezésként megint Kelemen Csongor diákot idézem: „…a legendák nem halnak meg. És Wolf Rudolf igazgató úr élő legenda volt…”.
Nem felejtünk el soha, Rudi!
Vida János

2008. szeptember 19. | Aktuális