Néptánctábor Szilágyzoványon

A Szilágyság múltheti számában Fejér László újsáíró cikkében olvashattak a Szilágyzoványon megtartott augusztus 24-i ünnepségről, amely magába foglalta a Sarepta Diakóniai és Kulturális Központ megszentelését, felavatását, valamint az azt megelőző héten megrendezett néptánctábor gálaműsorát is. A továbbiakban ez utóbbi rendezvényre térnék ki, ugyanis a falu kulturális életében jelentős szerepet kapott.
A tánctáborról való beszélgetésünk során említette meg Kiss Miklós lelkipásztor, hogy a tánctábor gondolatát legelőször a zoványi születésű Soós Árpád vetette fel. A  Debreceni Filharmóniában zenélő muzsikus szükségesnek látta, hogy az egykori zenés hagyományokat felelevenítsék, és a mai generációval megismertessék. A pályázatírás során éppen ezért egyik fontos célkitűzésként fogalmazták meg a hagyományőrzés és –átadás kulturális-nevelési feladatát, hogy mindezzel  egyfajta folyamatosságot biztosítsanak az egykori népi tudás és a mai kultúra között.
A táborban a Berettyó-felvidék fiataljai vehettek részt, ily módon a zoványi fiatalok mellett az ippi és a nagyfalui táncosok is képviselték e kistájat. A tánctábor megtartása előtt a helyi ifjúság egy kistérségi találkozón mutatta be tánctudását a magyarországi Megyerben , Csíki Elemér és felesége, Helga irányításával, ezáltal is készülve, tapasztalatot szerezve a zoványi tánctáborra.
A fent említett házaspár táncoktatása jóvoltából a helybeli kisiskolások és az ifjaink szert tettek egy jól megalapozott tánctudásra, amely segítette, még hatékonyabbá tette a tánctáborban elkezdett munkát.
A tábor vezetője, Soós Árpád mellett felesége, Gizella és a Debrecenből érkezett Vámosi István tanította naponta  a több mint 80 gyermeket a falu kultúrházában, főként a szilágysági  csárdás lépéseire, amelyeket a vasárnapi gálaműsorra sikeresen el is sajátítottak a gyermekek és ifjak. A szilágysági népdalok tanítását a szintén Debrecenben élő, de erdélyi elődökkel rendelkező Bárdos Ildikó népdalénekes vezette Juhász Erikával, s a zenei kíséretet a debreceni Pirók együttes biztosította Molnár Miklós prímás irányításával.
A háromnapos táncoktatás egyik mozzanataként kell megemlítenünk a kézműves foglalkozást, amelyet Nagy Éva varsolci tanárnő vezetett a helyi pedagógusok közreműködésével.
Az egész napot átfogó tartalmas tevékenység késő estébe nyúló mulatsággal folytatódott a diakóniai központ épületében, ahol a hétvégére nemzetközi jellegű találkozó lett, hiszen a folyamatosan érkező vendégek nem csupán Erdélyt, az anyaországot, de Hollandiát is képviselték, akik érdeklődéssel és elismerően fogadták a gazdag zenei anyaggal és mozgáskultúrával rendelkező szilágysági hagyományokat.
A vasárnapi avatóünnepséget követően délután került sor annak a frissen szerzett tudásnak a bemutatására, amelyet néhány rövid nap alatt szereztek a táncoskedvű zoványiak, és tegyem hozzá, zoványi származású gyerekek is, ugyanis ezeken az alkalmakon a faluból elszármazottak gyermekei, unokái is részt vettek.
Meleg Vilmos és társulata zenés-szórakoztató műsora után a Gógánfa testvértelepülésről érkezett vendégek zenés összeállítását hallgathattuk meg. A tánctábor gálaműsorát  Csíki Elemér és Helga  tanítványainak néptáncelőadása vezette be, bizonyságot téve az összeszokott lépésekkel, páros táncformákkal az alapos felkészülésről. A tánctáborban résztvevők szilágysági motívumokra épülő csárdása a kultúrház egész terét betöltötte, akárcsak az élőzene és a népi hangszerek autentikus hangzása, amely a harmonikus mozdulatokat kísérte. Gyermekeket énekelni, táncolni látni mindig megható érzés, tisztán érkezik a befogadóhoz mindaz a tudás, élményanyag, amelyet bemutatni szeretnének. Itt azonban más is megfogalmazódott kimondva- kimondatlanul: hosszú ideje hiányzik közösségünk kulturális életéből a hiteles népzene megléte és annak átörökítése. Ez pedig megtörténhetett, és a közös beszélgetések során kiderült, hogy táncoktatók, táncosok, szervezők és a közösség tagjai részéről megerősítést kapott az az igény, hogy hagyományos jellegűvé kell tenni a  néptánctábort Szilágyzoványon.
Sokan tettek azért, hogy az első létrejöhessen: elsősorban a lelkészházaspár, Kiss Miklós és felesége, Juliánna; a helyi presbitérium közössége; A Sarepta-konyha személyzete; a helybeli pedagógusok, ifjak, a falu segítőkész tagjai.
A szellemi és kétkezi munka mellett meg kell említenünk Benthuizen és Ureterp holland testvértelepüléseket, a Communitas Alapítványt, a Magyarországi Miniszteri Hivatalt, Srankó Károly szilágysomlyói vállakozót, Nemes Attila vállalkozót, a  Zoványi Egyházközség Sarepta Diakóniai Központját, illetve a gyülekezetet, akik adományaikkal, anyagi támogatásukkal elősegítették, hogy ez a közösségi ügy megvalósulhasson.
Papp Éva

2008. szeptember 12. | Vidékeink