Szilágysomlyói képek

Hétfőn délután tartotta meg a somlyói tanács a bizottsági gyűléseket, majd másnap 12. órától a tanácsgyűlést. Közel három óra alatt megtárgyaltuk, elfogadtuk vagy elleneztük, elemeztük a felmerült problémákat. Nem volt a terítéken „rázós” probléma, ezért megint nagyon barátságos légkörben folyt le a gyűlés. Lehet, hogy a vakáció gyógyír volt idegeinkre, de szerintem minden gyűlés ilyen kellene legyen. A pártok nem ellenségek, hanem ellenfelek kellene legyenek. Olyasmi mint a sportban. Győzzön a legjobb! De sajnos, a politikában néha „doppingolnak” is, de itt ezt nem lehet kimutatni. A polgármester elnézést kért, ha néha nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, szóval ilyen jó hangulatura sikeredett a városatyák tanácskozása.
Néhány érdekesebb pont a gyűlésről. Visszaadta az állam majd most a város az 1949-ben elvett műhely- és földtulajdont a Prestarea szövetkezetnek. Az akkori kormány titkosított minisztertanács rendelkezéssel vette el az akkori szövetkezettől a javakat, mert ez még akkor is törvénytelen volt. A szövetkezeti tevékenységet pont a kommunista rendszer támogatta, ezért is volt furcsa ez a rendelkezés.
Elfogadtuk „Szilágysomlyó távlati fejlesztési stratégiája” című tervezetet. Erre azért van szükség, mert ha majd az állambácsinak eszébe jut kicsiny városunk, tudja, hogy mire adja a pénzt. A dolgozat elég vérszegényre sikeredett, de megígérték, hogy átnézik és javaslataink alapján még bővítik.
Egy ehhez hasonló tervezetet hagytunk még jóvá a kultúrház fejlesztésére. Érdekes, hogy ez régebben nem jutott eszébe a városnak, pedig nagyon sokszor hívtuk fel rá a figyelmet. Most, hogy más státuszba kerül a kultúrház, és más vezetők lesznek, mindez kissé választási kampányra hasonlít. Az „új seprű” néha rosszabbul seper, de ezt nem szokták figyelembe venni. Megszavaztuk a bizottságot, mely vizsgáztatni, fogja a kultúrközpont leendő igazgatóját.
Nem szavaztuk meg Manzatu Marius Valentin tanácsos kollégánk tervezetét mely városunk csendjét szabályozta volna, mert a titkár szerint már van egy ilyen városi határozat..
A tervezet szerint 15 és 17 és 22 és 8 óra között semmiféle zajbehatással nem lehet a lakosokat háborgatni. Érdekes leírást olvashattunk a zajról és annak hatásairól. Tényleg profi volt a dolgozat látszik hogy kollégánk szociológus. A titkár meg jogász, tehát ezt a részt ő tudja jobban. Emlékszem gyermekkoromban rokonoknál nyaraltam Nagyváradon, akik tömbházban laktak. Ott már akkor komolyan vették és szigorúan be is tartották ezeket az intézkedéseket. Emlékszem akkor nem értettem, miért nem lehetett folytatni a futballmeccset a tömbházak között ebéd után? Legyünk őszinték, tényleg városkánk elég zajos. Itt mindenki akkor hallgatja a zenét, amikor akarja, éjszaka is tülköl, ha úri szeszélye így akarja, éjfélkor jut eszébe hogy rántott húst szeretne enni, és jól kipotyolja a húst, mert hát „miért nem teheti, hiszen ő is megvette a tömbházlakását!”. Vagy éjjel 2 órakor úgy százötvennel elhaladó „autóversenyzők” és kipufogódob nélküli motorosok úgy mennek azokban az utcákban, ahol aszfalt van, amennyire bírnak. A lényeg az lenne, hogy egy kicsit ezt a polgári szellemet be is kellene tartani. Észre kéne venni néha beteg szomszédunkat, a pólyásgyermeket, az öregeket, akiket jobban érint a zajszennyeződés. Nem kellene megvárni ameddig a rendvédelem szólít fel. Hol van az a régi Somlyó, ahol mindenki tisztelte a másikat?
Vannak viccesebb dolgok is a tanácsgyűléseken. Egy ilyen sztorival búcsúzom ezen a héten. Pár kollégánk felvetette, hogy sok a harangozás Somlyón, zavarja őket. Egyik kollégánk frappáns választ adott: „Azért zavar benneteket, mert kintről halljátok, menjetek be a templomba és meglátjátok, ott bent nem olyan hangos a harangszó!”
Vida János

2008. augusztus 29. | Közéletünk