Választások után 2008. júniusában

CÉLFOTÓ NÉLKÜL

Tessék jól érteni, amit mondok: egy erõs, nyitott, a most kintlevõket is befogadó RMDSZ több, mint a nagy, de nem százszázalékos RMDSZ, és mellette a tíz-tizenvalahány százalékos MPP. Mi erre megoldást fogunk keresni, de ezt a megoldást az RMDSZ égisze alatt kell megtalálni, mert kétpólusú magyar politikát itt nem építhetünk. Erre minket a választók nem hatalmaztak fel. De arra igen, hogy keressük az összefogás lehetõségét. Ehhez most van erõnk, van tapasztalatunk, és ezzel az erõvel, ezzel a tapasztalattal úgy kell sáfárkodnunk, hogy minden magyar javát keressük. Hogy rászolgáljunk a 85% bizalmára, és segítsünk a 15 %-nak is problémáira választ találni

Markó Béla szövetségi elnök az SZKT-ülésen elhangzott elemzése:

Tisztelt Szövetségi Képviselõk Tanácsa!
Egy nehéz választási kampány után megnõ az ember olvasási kedve. Amúgy is szeretek olvasni, hát most, hogy nem kell minden este valahol beszédet mondani, végre kényelmesen hátradõlök, és olvasok. Ne ijedjenek meg, többnyire nem szépirodalmat, hanem sajtószemlét. Újságot! Nyilatkozatokat! Állásfoglalásokat! Nyílt leveleket! Egyik-másik politikai nyilatkozat megér annyit, mint egy ómagyar nyelven írt siralom. Körülbelül annyira is érthetõ. Olvasom például, hogy a Magyar Polgári Párt megnyerte a választásokat. Felkapom a fejem: hol? Mikor? Mennyire nyerte meg? Úgy látszik, annyira belemerültünk a kampányba, hogy megint lemaradtunk valamirõl. Mi még úgy tudjuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyerte meg a 2008-as önkormányzati választásokat. Méghozzá elsöprõ többséggel: 184 a 11-hez. Vagy 85% a 15%-höz. Vagy 5,14% az 1,01%-hoz. Lehet válogatni. Nem nagyon kell célfotó a dolgok tisztázásához. Hát akkor mit olvasok én? Hol vagyok én? Nem Románia ez, nem is Magyarország, hanem Kimagyarázósország! Aztán olvasok tovább, és végre megnyugszom. Találok két szép mondatot. Nagy szó ez manapság a politikában. Két gyönyörûséges mondat, leveszem a szemüvegemet, nézegetem, kóstolgatom, jó kis magyar mondatok ezek. Íme, megosztom Önökkel az élményt: „Szerény véleményem szerint a választásokon nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, hanem hatalmi pozíciói bizonyultak erõsnek. A másik oldalról nézve pedig: nem a Magyar Polgári Párt, hanem az erdélyi magyar demokrácia bizonyult gyengének.”
Hát bizony Kimagyarázós-országban így állnak a dolgok. Nem mi nyertünk, hanem a hatalmi pozícióink. Nem mi nyertünk, hanem a tapasztalatunk. Nem mi nyertünk, hanem a tudásunk, a következetességünk, a megbízhatóságunk. Nem mi nyertünk, hanem a jelöltjeink. Nem mi nyertünk, hanem a programunk. Nem én állok itt most Önök elõtt, hanem a hatalmi pozícióm. Szövetségi elnöki mivoltom. Hiszen nem is az atléták szokták megnyerni a versenyt, hanem a tehetségük és a sportcipõjük. Meg hát veszíteni sem a háromhónapos Magyar Polgári Párt, illetve a háromhónapos Szász Jenõ és a magyarországi ellenzék Erdélyben kampányoló politikusai veszítettek, hanem gyenge volt a demokrácia. Erõs volt a versenyzõ, de gyenge volt a pálya. Puha. Belesüllyedtek. Baj volt a stopperórával. Rosszul sült el a stratpisztoly. Kívül futottak, pedig belül kellett volna. És elsõsorban is: rosszul szavazott a nép.
Tisztelt Szövetségi Képviselõk Tanácsa!
Az imént az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének pártatlansággal igazán nem vádolható mondatait idéztem, de írhatta volna ezt más is, meg is próbálkoztak vele többen, ám nem találták ennyire telibe a dolgokat.
Nos, nem akarok én most gúnyt ûzni egy rendkívül fontos kérdésbõl: hogy miként látja egyikünk vagy másikunk a választás utáni helyzetet? Csak azt szerettem volna jelezni, hogy míg mi például már ezelõtt egy esztendõvel – pontosan egy éve –, az államelnökrõl szóló népszavazás után nekiláttunk elvégezni a magunk kritikáját, én például a miniszterelnökhelyettesi tisztségrõl is akkor mondtam le – utólag nézve, nem is haszontalanul –, addig mások még mindig nem tudják elképzelni, hogy bennük is lehet hiba.
Önkritika nélkül nem megy, hölgyeim és uraim! Sem nekünk, sem másnak. Erre ma is sort szeretnék keríteni, de addig is: gratulálok! Gratulálok jelöltjeinknek, 184 polgármesterünknek, 2.195 helyi tanácsosunknak, 89 megyei tanácsosunknak, 4 megyei elnökünknek, 9 megyei alelnökünknek, 231 alpolgármesterünknek. Gratulálok azoknak a helyi és területi szervezeteknek, amelyek 2004-es teljesítményüket meg tudták ismételni, és köszönöm az országos kampánystáb munkáját. Köszönettel tartozunk számos értelmiséginek, lelkésznek, újságírónak, ifjúsági és civilszervezetnek.
De elsõsorban nem egymásnak kell köszöngetnünk az eredményt természetesen, hanem azoknak a választóknak, akik négyévenként egyszer kiveszik a politikusok kezébõl a döntést, és õk maguk határoznak arról, hogy mi legyen a következõ négy esztendõben. Ezek a választók bölcsebbnek bizonyultak, mint veszekedõ politikusaik, és továbbra is az egységre, az összefogásra adták voksukat, ismét bizalmat szavaztak az RMDSZ-nek. Ez a bizalom annál is értékesebb, mivel most valóban volt választási lehetõség, valóban módjuk volt a magyaroknak is nemcsak szavazni, hanem választani is. És az RMDSZ-t választották!
Ma, tisztelt Szövetségi Képviselõk Tanácsa, politikailag más helyzet van a romániai magyarság körében, és más helyzet van Romániában is az önkormányzati választások után. Nagyon fontos, hogy pontosan meghatározzuk, miben is áll ez a változás, és milyen következményei lehetnek.
Paradoxonnak tûnik, de így van: azáltal, hogy megtartottuk eddigi erõnket az önkormányzatokban, tulajdonképpen megerõsödtünk. Megerõsödtünk, mert sokan jósolták, sokan pedig várták is a román politikai életben, hogy tizennyolc esztendõ után kudarcot valljon az RMDSZ, sokan számítottak egy olyan megosztottságra a magyarok között, ami gyakorlatilag felszámolja az egységes érdekképviseletet. Nem ez történt! Szövetségünk a negyedik politikai erõ Romániában, miközben ezzel egyidejûleg néhány kis párt a küszöb alatt maradt, és a Nagy-Románia Párt is eltûnõben van. Ugyanakkor a román politikai életben szinte észrevétlenül radikális fordulat történt – valószínûleg nem a valósághoz, hanem a manipulált közvéleménykutatásokhoz képest –, és ma már egyetlen román párt sem számíthat arra, hogy a parlamenti választásokon egyedül abszolút többséget szerezzen. Kiegyen-súlyozódtak az erõviszonyok, és viszonylag jól szerepelt a kormánykoalíció!
Vegyük hát még egyszer sorra:
1. Új egyensúlyi helyzet állt elõ a román politikai pártok között.
2. Meggyengültek a kis pártok.
3. Nem hatott a szélsõséges nacionalista retorika. Eltûnõben van a Nagy-Románia Párt.
4. Ezzel szemben több jelöltünk nyert olyan településeken is, ahol nem vagyunk többségben. Például Szatmárnémetiben és – 5. Szászrégenben immár másodszor, Zsombolyán pedig éppenséggel harmadszor.
6. Megerõsödött az RMDSZ bukaresti, budapesti és brüsszeli megítélés szerint is.
7. Nem vált ténylegesen kétpólusúvá a romániai magyar politika, van egy 85 százalékos nagy érdekképviseleti szövetségünk, és 15 százaléknyi támogatással számolhatnak ebben a pillanatban az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulások.
8. Szövetségünk mintegy 160.000 szavazattal kapott többet, mint tavaly novemberben az európai parlamenti választásokon.
9. A megyei önkormányzati elnökök közvetlen választásával megerõsödtek a megyék, és megvan a lehetõség újabb decentralizációs lépésekre.
10. A reform az RMDSZ-en belül zajlik, nem a Szövetségen kívül. Sikerrel fiatalítottunk, az RMDSZ jelöltjei átlagosan tíz esztendõvel voltak fiatalabbak, mint a Magyar Polgári Pártéi. Számos helyen tulajdonképpen a Szövetség új nemzedéke versenyzett olyan idõsebb MPP-s politikusokkal, akik valamikor az RMDSZ-ben próbáltak boldogulni.
11. Megteremtettük a feltételeket a következõ négy esztendõre ahhoz, hogy Erdély gazdasági és infrastrukturális problémáira választ kereshessünk és találhassunk, gyakorlatilag felkészültünk a következõ, sok szempontból döntõ négy esztendõre az önkormányzatokban.
12. Ahhoz viszont, hogy valóban hatékonyak lehessünk, az õsszel létrehozott európai parlamenti képviselet, a most kialakított többezres önkormányzati gárda mellé elengedhetetlenül szükséges a megfelelõen felkészült, elkötelezett és kellõ súlyú parlamenti csoport biztosítása a néhány hónap múlva esedékes parlamenti választásokon.
Nem folytatom a listát, hiszen nekünk most ide kellett eljutnunk az elemzésben: a következõ fontos problémáig, a parlamenti képviselet kérdéséig, amit csakis együtt, csakis mélyreható elemzéssel, önkritikával, pontos tervezéssel oldhatunk meg.
Miért ismétlem többször is egy nyertes választás után az önkritika fontosságát? Azért, mert nem volt mindenütt egyformán sikeres a választás számunkra. És ahogy képesek voltunk a tavalyi államelnöki referendum után tanulni a kudarcból, majd az összességében eredményes, de ugyanakkor aggasztó megosztottságot is mutató európai parlamenti választások után ismét nekifogtunk a gondokat, hibákat, mulasztásokat felleltározni, és ezáltal a velünk elégedetlen magyar emberek jelentõs részét ismét magunk mellé tudtuk állítani, úgy most is képesnek kell lennünk a változásra, a változtatásra, ahol szükséges.
Mire gondolok?
Több komoly problémával kellett szembenéznünk a kampány során. Az egyik: saját viszonyunk az RMDSZ-hez. Voltak jelöltjeink, akik nem értették meg, hogy az RMDSZ-t a maga sokszínûségében, sokféleségében kell vállalnunk, miközben önmagunkat pontosan meghatározzuk, úgymond elhelyezzük a Szövetség politikai palettáján. Saját szervezetük szégyenlõs letagadása, félszájú vállalása nem hozott, hanem vitt szavazatokat szerintem azoktól a jelöltektõl, akik így jártak el, a hovatartozást ugyanis vállalni kell, ennek elkenését nem jutalmazza a közösség, hanem szankcionálja. A helyezkedõ, a langyos, az ide-oda kacsintgató vezetõket nem szeretik az emberek, és nem tévesztik össze õket az integráló, egyensúlyteremtõ, befogadó politikusokkal, akikre viszont mindannyiuknak szükségünk van.
Azzal is szembesültünk a kampányban, hogy az elõválasztások rendkívül hasznosak voltak ugyan, de hordalékuk is volt bõven: ahol rossz döntéseket erõszakoltak ki elõválasztások ürügyén, ott bizony a sértõdöttek, a függetlenek nyertek velünk szemben. Én most szidhatom ugyan azokat, akik könnyen átálltak máshova, de ha a közösség mégis õket választotta, ez azt jelenti, hogy ott mélyebb a baj, mélyebbre kellene nézni.
Mint ahogy ez a kampány arra is jó volt, hogy odahallgassunk: vajon miért nagyobb az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenség a Székelyföldön, mint másutt, bár a székely megyékben is sok szavazatot visszaszereztünk a tavaly õszhöz képest? Errõl kellene minél többet beszélnünk az elkövetkezõkben. Vajon tényleg azért van a támogatásbéli különbség, mert például a szórványban jobban értékelik az RMDSZ együttmûködés-párti, román-magyar egyetértést szorgalmazó politikáját? Nem hiszem, hogy csupán ennyirõl lenne szó. Többször is hallottam most Székelyföldön jártomban valami olyasmit – már egyszerû emberek szájából is -, hogy „amíg nem lesz autonómiánk, úgysem lesz itt semmi!”. Azt hiszem, hibát követtünk el, amikor nem mondtuk ki elég világosan, hogy az autonómiát már ma is lehet építeni, és már a tegnap is lehetett volna közelíteni hozzá. Meg kell fordítani Székelyföldön ezt a mondatot, hogy: ,,amíg nem lesz autonómiánk, úgysem lesz itt semmi”! A helyes sorrend így hangzik: ,, amíg nem csinálunk semmit, nem lesz itt autonómiánk”! Márpedig az autonómiára szükség van, de az csodavárásból nem fog felépülni. És ez a másik fontos gondolat: az autonómiáért nemcsak harcolni kell, hanem azt építeni is lehet nap mint nap. Most megválasztott székely önkormányzati vezetõinktõl én ezt remélem, ezt kell elvárnunk tõlük.
Végül még egy fontos tanulság, talán a legfontosabb: vegyük tudomásul, hogy ahol veszítettünk, mi veszítettünk, és nem mások nyertek.
Kimagyarázósországban könnyû bûnbakot találni. Mi ezt nem engedhetjük meg egymásnak. Gyergyószentmiklóson csapnivalóan dolgozott a polgármester, például a tavaly 100 milliárd régi lej – ismétlem, 100 milliárd – kormánytámogatást nem tudott elkölteni, miközben a helyi RMDSZ folyamatosan hebegett-habogott, intrikált, mentegetõzött, ujjal mutogatott másra – mindig másra! Akkor miért csodálkozunk, ha veszítettünk? És beszélhetnék a kézdivásárhelyiek vagy még néhány más szervezet hibáiról is. Tessék megjegyezni: az RMDSZ nem tökéletes emberekbõl áll, hanem olyan felnõtt, felelõs politikusokból, akik képesek okulni a kudarcból is, és képesek a közös ügyet fontos pillanatokban az egyéni érdekek elé helyezni. Ennyivel vagyunk, lehetünk többek másoknál. Képesek vagyunk változtatni, és képesek vagyunk összefogni! Megint húzódoznak sokan a tisztújítástól, ahol egyébként elveszítették a választásokat. Kedves kollégák, miért kell ettõl úgy megijedni? Ha olyan jól dolgoztunk, akkor úgyis újra fognak választani, ha pedig nem, akkor tessék vállalni a következményeket. Ezeken a helyeken a tisztújítást ki kell írni, nem pedig kibúvókat keresni!
Vannak, persze, más tanulságai is a választásoknak, de ezek nem minket, hanem a magyarországi pártokat illetik: én nem mondom, hogy ezt a választást nem az MPP, hanem a Fidesz veszítette el, mert a helyzet ennél bonyolultabb, de azért némi önbírálatot szerettünk volna hallani Magyarország felõl is, hiszen a hangos kampány után a két forduló között egyszerre akkora csend lett, hogy majdnem belesüketültünk. Legfennebb csak azt a réges-régi rigmust véltem visszacsendülni valahonnan a gyerekkoromból, hogy: „Édes Erdély, itt vagyunk,/ érted élünk és halunk,/ s ha bajban vagy, itt hagyunk.”
Van tehát bõven tanulság, de fõképpen teendõnk van elegendõ. Készülnünk kell a következõ négy évre az önkormányzatokban. Egyre jobban kell figyelnünk Brüsszelre, az Európai Unióra, ma már a mi bõrünket is égeti, ami ott van: például a Lisszaboni Egyezmény körüli tanácstalanság. És készülnünk kell a parlamenti választásokra.
Hogyan?
A megyei és helyi egyezségek körvonalaztak egy viszonyt, illetve megerõsítettek egy már létezõ, országos kapcsolatrendszert a román pártokkal. Legtöbb helyen a Nemzeti Liberális Párttal, utána a Szociál-Demokrata Párttal, és egy-két fontos helyzetben a Demokrata-Liberális Párttal alakult ki együttmûködés. Nem a Nagy-Románia Párttal, nem másokkal. Mindez elõrevetíti az õszi parlamenti választások utáni lehetséges szövetségeket, körülbelül ebben a sorrendben szerintem. De errõl korai még beszélni, én nyilvánvalónak látom, hogy külön fogunk most is nekivágni a választásoknak. Miközben azt azért újból és újból el kell mondani, hogy eltérõen más pártoktól, a Nemzeti Liberális Párt nem állt be RMDSZ-ellenes helyi koalíciókba.
A magyarországi pártokkal való kapcsolatunkat is ismét elemezni kell, és remélem, hogy a választási eredmények sokakat ott is az RMDSZ-szel való viszony újragondolására késztetnek. Méltányoljuk azt, hogy voltak pártok, amelyek eddig is mérvadónak tekintették a véleményünket, de hinni szeretnénk abban is, hogy akárcsak mi más esetekben, a Fidesz is képes lesz az önkritikára, mert nem az a dolgunk, hogy egymással háborúskodjunk, mi erre nem vagyunk hajlandóak. Az erdélyi magyarok errõl most a szavazataikkal véleményt mondtak, tartsuk tiszteletben mindannyian ezt a véleményt!
Nos, ebben a véleményben ott van 15 % támogatottság is a Magyar Polgári Párt számára. Ezzel mi legyen? Mondjuk azt, hogy enélkül is bejutunk a Parlamentbe? Bejutunk valóban, de gyengébbek leszünk. Próbáljuk hát inkább meggyõzni az elégedetleneket, hogy mégis érdemes az RMDSZ-t, az egységes érdeképviseletet, az összefogást támogatni! Hiszen nincs is más esély ma számunkra! Így van, elsõsorban ezekkel az emberekkel kell nekünk párbeszédet folytatni.
De nem csupán velük! Bevezetõmben én ugyan szétszedtem Tõkés László két mondatát, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell komolyan vennünk, amit õ képvisel. Válaszlevelemben már jeleztem is neki, hogy mielõbb találkozhatunk.
Mit tudhatunk vajon kialakítani azok után, hogy már kétszer is mepróbáltunk egyetértésre jutni az RMDSZ-en kívüli csoportosulással, de mindkét alkalommal, az európai parlamenti és az önkormányzati válosztások elõtt is visszautasítottak. A különbség az, hogy most tiszta helyzet van. Arányok vannak. Volt bejegyzett párt, volt verseny, volt erdélyi magyar döntés. Mi ezt fogjuk figyelembe venni! Az eredmény azt mutatja, hogy nincsen támogatottsága a kétpártiságnak, mert értelme sincsen ennek a sajátos romániai magyar körülmények közepette. A romániai magyar matematika különös dolog, mi Bolyai János merészségét örököltük, nálunk a párhuzamosok már  a végesben találkoznak, illetve errefelé a politikában egy több, mint kettõ. Egy szervezet többet ér, mint kettõ. Tessék jól érteni, amit mondok: egy erõs, nyitott, a most kintlevõket is befogadó RMDSZ több, mint a nagy, de nem százszázalékos RMDSZ, és mellette a tíz-tizenvalahány százalékos MPP. Mi erre megoldást fogunk keresni, de ezt a megoldást az RMDSZ égisze alatt kell megtalálni, mert kétpólusú magyar politikát itt nem építhetünk. Erre minket a választók nem hatalmaztak fel. De arra igen, hogy keressük az összefogás lehetõségét. Ehhez most van erõnk, van tapasztalatunk, és ezzel az erõvel, ezzel a tapasztalattal úgy kell sáfárkodnunk, hogy minden magyar javát keressük. Hogy rászolgáljunk a 85% bizalmára, és segítsünk a 15 %-nak is problémáira választ találni.
Tisztelt Szövetségi Képviselõk Tanácsa!
Mától fogva készülnünk kell a parlamenti választásokra. A kampány végetért, kezdõdik a kampány! Mindenkinek jó munkát kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Markó Béla
Marosvásárhely, 2008. június 28.

2008. július 04. | Közéletünk and Sportvilág