Múlt, jelen és jövendő Krasznarécsén

Milyen nagyszerű biztatás Krisztus ígérete minden hívő embernek, aki megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott van közöttük. Ezt az egymással és Krisztussal való találkozás örömét érhette meg hívő és háládatos lélekkel a Krasznarécsei alig 80 lelket számláló leányegyházközség, amikor május 25-én hálaadó istentisztelet keretében köszönhette meg a gondviselő Atyának azt az áldását, hogy felújíthatta a XV-ik században épült templomát, valamint elkészülhetett a 200 kilógrammos nagyharang.

Krasznarécse nagyon régen lakott település. A Kraszna lapályos völgyének egyik déli ölében: a Kalabocs, Vérvölgy, Mogyorós, Puszta által határolt dombok között fekszik, Varsolctól 3- kilóméterre keletre. Legrégibb írásos említése helységnévként, 1270-1272 – től kezdődően szerepelt az oklevelekben, amikor Krasznával határos birtokként említették.

Egy 1341-ik évi oklevél, mint a Valkóvárához tartozó Krasznával határos helységet említi. A középkorban Récsén áthaladt a Zilah irányából érkező, Krasznavár felé vezető hadiút, ami abban az időben kimagasló jelentőséget biztosított a településnek.

1644- ben Szilágy-Récse néven említik az oklevelek, de 1913-tól napjainkig Krasznarécseként ismeretes. Egy 1847-ben végzett összeírás szerint a falu lakóinak száma 918. Ezekből 17 római katolikus, 546 görög katolikus, 355 református. 1992-ben a lakosok száma 667, melynek vallási összetétele a következő: 496 ortodox, 13 görög katolikus, 44 római katolikus, 121 református és 3 más felekezetű. Ma a reformátusok száma 80 lélek alatt van. Ezen adatok összehasonlításával láthatjuk, hogy az elmúlt 150 év alatt az összlakosság száma szinte egynegyedével apadt, ami a református gyülekezet vonatkozásában, főleg az elvándorlás következtében egyharmados csökkenést jelent.

A gyülekezet temploma gótikus szentélyéről ítélve feltehetően a XV-ik században épült. Az idők folyamán a templomon több átalakítást végeztek, amely az eredeti építészeti stílusjegyek eltűnését vonta maga után. Ma egyetlen ablak hordozza a gótika jegyeit, amely a templom délkeleti falán található. A templom a 2005 – 2007 közötti időszakban újra felújítódott, amelyért a gyülekezet Istennek mond hálát és köszönetet.

A templom keleti vége előtt áll néhány méterre a tölgyfából készült, 25 méter magas különálló műemlék harangláb, amely Debreceni László 1932-ben megjelent írása szerint : „ roppant méretű gerendákból épült ódon emlék, a maga nemében páratlan mű, bár zömök épület mégis minden ízében oly nemes és finom arányú alkotás, hogy a legkényesebb építőízlés sem találhat kivetnivalót rajta.”

Az egyik gerendán: „ Anno 1754 Papp Tamás és Nagy Mihály csinálták” felirat áll. Ez az évszám található bevésve a szélvitorlán is. Ezen a több mint 250 éves épületen a födélzet javításán kívül más nagyobb javításokat nem kellett végezni. Még ma is az eredeti faszegekkel összeállított váz áll. Összbenyomás jellegét a szélesen kiépített tornác és a magas sisak adja meg.

Ebben a toronyba volt helyezve az a 250-kilógrammos harang amely a következő feliratot viselte : „Ao 1701 n. Guti Farkas öntette a récsei Ekklanak.” E harang több mint 300 éves szolgálat után, nem bírta tovább a hívek imárahívogatását, és a szíve meghasadt és hangja elnémult. E harangot a gyülekezet 1997 – ben újraöntette és ma is a gyülekezet szolgálatában áll.

A következő harangja a gyülekezetnek egy 160 kilógrammos, 1524- ből való harang, melyet az első világháború alkalmával rekviráltak, de sértetlenül visszakerült a gyülekezet tulajdonába. A harangon ez a felirat állt: „Sancta Maria ora pro nobis , anno Domini 1524”. Melynek magyar jelentése : „Szűz Mária könyörögj érettünk”. Sajnos ez a harang sem bírta tovább a szolgálatot, és a 2007-es esztendő végén e műemlék harangja a gyülekezetnek megrepedt, és szép érces hangját felváltotta egy kongó hangzás. Ezt a harangot a gyülekezet megőrizte és az utókor számára megőrzés végett a templomba a szószék mellé helyezte, hogy hirdesse az utókor számára , itt ezen a földön 1524- ben magyar nemzetiségű nép élt.

A lélekszámában megapadt gyülekezet pedig úgy döntött, hogy újat fog öntetni a régi helyébe. Közadakozásból, mintegy 9.000,00 lej gyűlt össze amely elegendő volt az új harang kifizetésére. Így 2008 tavaszára elkészült az új harang az alábbi felirattal: „ E harang Isten dicsőségére a gyülekezet adakozó szeretetéből öntettetett a 2008 – ik esztendőben . KRASZNARÉCSE”.

E nagy áldozathozatalt igényelt munka meghozta a maga gyümölcsét, hisz népes gyülekezet közel 200 lélek, akik közelről és távolról érkezve adtak hálát azért, hogy mindez ideig megsegített minket az Úr. Öröm volt hallgatni Nt Lukács József esperesünk tolmácsolásából az igét, a II. Móz 3: 2-5 alapján, mely szerint szent ez a hely ahol most állunk. Az őseinktől talán nagyobb áldozatot követelt Isten mint tőlünk. Mindig nehéz volt az anyaszentegyházat támogatni és építeni.

Egy szép, lelkiekben gazdag délutánt töltöttünk együtt Récsén, azon lelkipásztortestvéreimmel és az RMDSZ megye szervezetének képviselőivel, ( Seres Dénes megyei elnök – képviselő, valamint Fekete Szabó András szenátor) és a helyi önkormányzat részéről érkezett vendégeinkkel, élükön az ismételten megválasztott Bréda Lajos polgármesterrel, akik megtiszteltek minket jelenlétükkel .

Nagy költőnk, Ady Endre találóan fogalmazta meg jelen ünneplésünkre nézve, egy karácsonyi versében, mellyel zárni szeretném jelen írásomat:

„Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Magába száll minden lélek.
- . -
A templomba,
Hosszú sorba,
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének”.

Adja Isten, hogy még sokáig tudjuk ne csak hallgatni, hanem meghallgatni a harang hívó szavát, és oltalmat találni ott, abban a hajlékban ahol az angyalok és idvezűlt lelkek társaságában még a holtak is mellénk ülnek.

Kacsó Sándor nyugalmazott történelemtanár
Fazakas Sándor lelkipásztor

2008. június 13. | Vidékeink