Hazát akarunk építeni

A helyhatósági választások előtt az eddigi tapasztalatait és terveit is Seres Dénes képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke osztotta meg az olvasókkal a Szilágyság szerkesztőjének kérdéseire válaszolva.

– Miért olyan fontos ez a választás?

– Eddig is az volt. Csak a balgák hihetik el, hogy részvételünk, szerepvállalásunk és egységes kiállásunk nélkül mások nagy kegyesen visszaadták volna anyanyelv-használatunkat, kultúránkat, hagyomá-nyainkat, nemzeti szimbólumaink szabad használatát, és iskolákat teremtettek volna számunkra. Csak szét kell nézni falvainkban, mire jutottunk az elmúlt 18 év alatt. Ne higgye senki, hogy ezt csak úgy kaptuk ajándékba!
Az Európai Unióhoz való csatlakozás most más helyzetet teremtett két szempontból is. Egyrészt a közösség fejlesztésének szempontjából megnyílt pályázati lehetőségek sokasága miatt. Ez biztosíthatja a kis közösségek infrastrukturális fejlődését, korszerűsödését. Olyan soha vissza nem térő lehetőségek nyílnak meg falvaink és városaink előtt, amelyeket a közösségünk érdekében ki kell használnunk.
Másrészt pedig, ha eddig csak elvi szinten beszéltünk a decentralizációról, a következő négy év ennek megvalósulásáról fog szólni, mert az az Európai Unió követelményrendszerében szerepel. A központi hatáskörök, a minisztériumok és a központosított intézmények vezetőségeinek hatásköreit törvényekkel helyi szintre helyezik át. Így a döntés közelebb kerül az állampolgárhoz, hiszen az általa megválasztott polgármester, a helyi tanács intézhet olyan szolgáltatásokat, amelyek eddig Bukarest hatáskörébe tartoztak. Így egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és számonkérhetőbbé válik minden. Tehát minden közösség most már minden téren valóságosan is a saját kezébe veheti sorsának irányítását. Ezért nem mindegy, hogy kinek szavaznak bizalmat a következő négy évben, ki lesz a polgármester, kik lesznek a tanácsosok, hogy megfelelően ki tudják használni a lehetőségeket a közösség minél magasabb színvonalú kiszolgálása érdekében.

– Miért a jelölésnek ezt a módszerét választották?

– Nem akartuk sem az irodából, sem néhány haver megegyezése alapján kijelölni azt, akit a közösség vezetésére jelölünk. Olyan embereket akartunk jelölni, aki a helyi közösség megbecsülésének örvend, és képes ellátni azokat az igen nehéz feladatokat, amelyek előtt állnak. Ezért teljes nyíltsággal állítottuk össze a jelöltlistákat, a nálunk már hagyományszámba menő előválasztási módszerrel. Ezt még egyetlen párt sem gyakorolta, ez magyar jellegzetességszámba megy a pártok között. Ezen bárki pályázhatott, akiben volt annyi felelősségérzet, hogy tisztséget vállaljon a közösségért. A törvény által megszabott feltételeken kívül (pl. a 23 éves korhatár) semmiféle feltételt nem szabtunk. Egyetlen pályázót sem utasítottunk el. A helyi közösségek a maguk által meghatározott módszerrel választották ki és rangsorolták a jelölteket.
Az előválasztásokon széleskörű részvételt jegyezhettünk. Volt olyan község, ahol akkora volt az érdeklődés, a részvétel, mint a hivatalos választásokon. Ez is megerősít minket abban, hogy e módszer használatában helyesen döntöttünk. Ez is jelzi, hogy a közösségek döntése számunkra szent. Bíztató számunkra az a tény, hogy falvainkban az emberek érdeklődnek, és értékelik az eredményeket. Sok helyen szavaztak bizalmat azoknak, akik eddig is bizonyítottak, és fiatal, értelmes embereket is tisztségbe juttattak, hogy a frissítés, a felkészítés folyamatos legyen.

– De ez nem mindenütt volt ilyen egyértelmű.

– Mindez ugyan néhány helyen feszültséget keltett, elsősorban az eredmények miatt. Néhányan megharagudtak a közösségre, mert hátrébb kerültek a rangsorolásban. Végül is a közösségek kell feldolgozzák és elsimítsák ezeket a feszültségeket. Mindenkiben tudatosodnia kellene annak a követelménynek, hogy az érdekképviseleti munkában a saját érdekénél fontosabb a közösség haladása.
Egy kicsit fájó, hogy miután a pályázás során a jelöltek nyilatkoztak arról, hogy a közösségi megmérettetés eredményétől teljesen függetlenül nem indulnak sem függetlenként vagy már pártok zászlója alatt az RMDSZ jelöltjei ellenében, és ezt saját aláírásukkal is szentesítették, néhányan nem tartották be a szavukat. Kérdés, hogy a választóiknak adott szavukat hogyan fogják majd betartani, ha ez a fogadalom semmire nem kötelezi őket?

– Most van lehetőség a választásra, hiszen egy másik párt is jelentkezett.

– Az elmúlt 18 év minden sikere egy „titkos” fegyver használatán alapszik: mindent az egységnek köszönhetünk. Ezt eddig egyetlen ellenségünknek sem sikerült széjjelverni. Nem hiába tömörültek most ellenünk a legkülönbözőbb ideológiájú politikai pártok azt hangoztatva, hogy a nép számára a legnagyobb veszély, ha magyarok fogják vezetni. Minden eszközt, a nacionalizmust is felhasználják azért, hogy minél jobban gyengítsék politikai súlyunkat, csökkentsék lehetőségeinket. De ez eddig még egyetlen ellenségünknek sem sikerült, és aki ezt akarja, az a magyarság ellenségeinek szolgája. Ezt az egységet kellene megtartani továbbra is, ha eredményesek akarunk maradni. Akik a választás lehetőségét lobogtatják, azok vállalhatták volna az előválasztások alkalmával a közösségi megmérettetést a sebtében összekapkodott ellenlisták helyett, amelyek csak arra valók, hogy gyengítsék az érdekképviseletet, kiszolgálják azokat, akiknek ugyanez a céljuk. Ha annyit hivatkoznak a demokráciára, akkor miért nem fogadják el a közösség döntését? Milyen hitelt érdemelnek a magyarok részéről olyan emberek, akik román pártok programját felvállalva négy évvel ezelőtt saját közössége ellenében léptek fel. Nem azért, hogy feladatokat vállaljanak saját közösségük szolgálatában – hiszen erre semmi lehetőség nem volt az általuk választott román pártok programja és szabályzata szerint –, hanem azért, hogy ebben a szolgálatban másokat meggátoljanak.
Az egység szükségessége nem szólam, nem demagógia, hanem kisebbségi helyzetünk, megmaradásunk és fejlődésünk létfeltétele, alapigazsága! Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Nem demagógia a népi bölcsesség sem, amely szerint „járt utat a járatlanért el ne hagyj”!. Ez sem demagógia, hanem sok évszázados tapasztalat tömör megfogalmazása.
Ha jövőt akarunk építeni magunknak, akkor olyan súllyal kell részt vegyünk a különböző szintű döntéshozatalban, hogy megkerülhetetlenek legyünk.

– Mit jelent ez?

– Csak néhány nagyon beszédes számadatot sorolnék. 2002-2004 között az RMDSZ nem volt a hatalom részese. 2005. elejétől viszont a kormánykoalíció tagjaként miniszterei, államtitkárai, vezérigazgatói lettek. 2002-2004 között csak az előcsatlakozási pályázatokon (Sapard) 7 nyertes pályázatot jegyezhettek a szilágyságiak. 2005-2007 között – tehát alig két év alatt – 86 nyertes pályázatot tudhatunk magunkénak. Csak ennek az évnek az első két hónapjában már 41 nyertes pályázatot finanszíroznak ezekből az alapokból Szilágy megyében, csak ezek értéke mintegy 26 millió euró.
Ezekhez az eredményekhez tapasztalat és nagyon sok hozzáértés kell a politikai súly mellett. Ezért minden szinten megfelelő emberek kezébe kell adni az eszközt, amellyel eredményesek lehetnek. A szék tehát nem azért van, hogy beleüljünk, hanem azért, hogy szolgáljunk, hogy éljünk a lehetőségekkel. Az eredmény minden közösségen meglátszik.
Bízom abban, hogy a szilágyságiak ismerik egymást, tudják ki mennyit ér, mennyit tett le a közösség asztalára, és azt is tudják, hogy csak szervezetten lehet valamit elérni, ha minél nagyobb súllyal vagyunk ott minden szinten. Mert egyetlen jelölt sem tudja majd betartani ígéreteit, ha nincs háttértámogatása, nem áll mögötte egy erős szervezet. Közösségi vezetőként elszigetelődve négy éves vergődés, hátramaradás következhet.
Ne higgyenek az alaptalan ígérgetéseknek. Mi nem tejjel-mézzel teli Kánaánt vagy akár kettős állampolgárságot ígérgettünk, hanem azt, hogy teljes erőbedobással fogunk dolgozni választóink érdekében.

– Mi a sikeres munkamódszer titka?

– Az elmúlt négy évben minden közösség szintjén széleskörű konzultációval összeállítottuk a legfontosabb, megoldandó gondok jegyzékét. Az így megállapított prioritások függvényében dolgoztunk helyi, megyei és országos szinten. Jól átgondolt fejlesztési tervek készültek, mert sok beszédből, kesergésből nem lehet megélni, és fiataljaink számára is vonzó életteret kell kialakítsunk. Minden helyi szintről, a helyi lakosok igényeinek, véleményének figyelembe vételével alakítottuk stratégiánkat. Itt kezdődik az autonómia, amikor azt tesszük, amit közösség kíván. A valós önkormányzatiság a közös felelősségvállalást, az együtt-működést feltételezi.
Az eredmények minden faluban kézzel foghatóak. Vagy elkészültek, vagy most építenek utakat, járdákat, javítanak iskolákat, óvodákat, kultúrotthonokat, építettünk, javítottunk. Sok helyen már elkészült az ivóvíz-hálózat, sok helyen most fektetik le a csöveket. Hasonló a helyzet a szennyvízelvezető hálózattal és a szennyvíztisztító állomásokkal is.
Ne higgyék, hogy mindezt olyan könnyen elértük „bársonyszékből”. Rengeteg munka van mögötte, de ezt vállaltuk, ezt végezzük.
Bízunk jelöltjeinkben, akik már bizonyítottak, és ezután is dolgozni fognak. Most a magyarságon múlik, hogy az elkövetkező négy évben úgy emlékezik meg rólunk a történelem, mint akik elpuskáztak egy lehetőséget, vagy pedig mi írjuk azt a történelmet!
Az elmúlt 18 év alatt visszaszereztük anyanyelvünket, hagyományainkat táncainkkal és dalainkkal együtt. Történelmünknek emlékeket állítottunk, iskolákat, művelődési házakat, intézményeket építettünk. Letettük az alapokat, de tovább akarjuk építeni a házat, hogy haza legyen belőle.
Ezért van szükség arra, hogy minden magyar ember menjen el szavazni, és azoknak szavazzon bizalmat, akik továbbra is a közösségért akarnak dolgozni!

Lejegyezte: Józsa László

2008. május 27. | Címlap and Közéletünk