„Polgári” ábrándok

„Erdély változást akar”, „az RMDSZ elveszítette a magyar szavazók bizalmát” – gyakran visszatérő elemek ezek a Magyar Polgári Párt (MPP) és az alakulatot támogató Fidesz-vezetők, valamint Tőkés László EP-képviselő felszólalásaiban. A helyhatósági választások előtt másfél hónappal készült felmérés adatai ennek éppen az ellenkezőjét mutatják.
Egyre több erdélyi magyarnak jó a közérzete – ez a legfontosabb következtetése annak a felmérésnek, amelyet a TransObjective Consulting Kft. készített tizenhat erdélyi megyében április 2. és 18. között. Az 1114 fő megkérdezésével lezajlott közvélemény-kutatás szerint az elmúlt időszakban folyamatosan javult a magyarok közérzete.
A nyolc évvel korábbi adatokhoz képest csaknem 30 százalékkal többen vallották azt, hogy az országban szerintük jó irányba mennek a dolgok. Az említett mutató 2000. októberében tizenkét százalékos mélypontot ért, amiben valószínűleg szerepet játszott a konvenciós kormányzással kapcsolatos csalódottság. Négyévi koalíciós hercehurca után ugyanis az RMDSZ kormányzati szerepvállalása a „falak lebontásán” kívül nem sokat hozott.
E tekintetben 2000. határkő, amely a Szövetség vezetői szerint a konkrét megvalósítások kezdetét jelzi. Ekkortól javul a magyarok közérzete is. A parlamentből támogatott szociáldemokrata kormányzás végén már a 2000. októberinél kétszer többen vélték úgy, hogy a dolgok jó irányba haladnak, s azóta a mutató csaknem még egyszer megduplázódott. A tendencia összefügghet az RMDSZ kormányzati jelenlétével, amelyet a megkérdezettek 85,6 százaléka most is fontosnak tart.
„Wishful thinking”
Az RMDSZ „sokkoló népszerűség-csökkenése” először április 18-án bukkant fel abban a levélben, amelyben az MPP elnöke válaszolt Markó Béla szövetségi elnök együttműködési ajánlatára. Ebben Szász Jenő párhuzamot von az 1990-es parlamenti választáson, illetve a tavaly novemberi EP-választáson elért eredmények között, és megállapítja: „Az Ön pártja elveszítette szavazóinak 72%-át.”
Azonban az MPP elnöke figyelmen kívül hagy két tényt: részint, hogy az 1990-es első szabad voksoláson csaknem az összes szavazati joggal rendelkező polgár részt vett (köztük egymillió magyar); részint, hogy a tavalyi európai választásokon a részvétel nem érte el a 30 százalékot, ami egyébként megfelel a többi EU-tagországban jegyzett aránynak.
Összehasonlítási alapként sokkal inkább a 2004-es választás használható. Akkor az RMDSZ szenátusi listájára 637 ezren voksoltak, miközben az érvényesen leadott voksok aránya alig haladta meg a szavazati joggal rendelkezők 55 százalékát. Ebből arra következtetni, hogy az RMDSZ a román pártokhoz képest nagyobb arányban tudta urnához szólítani választótáborát.
A TransObjective felmérése az MPP elnöke által emlegetettel pontosan ellentétes eredményt vetít előre. Eszerint a magyarok 62 százaléka biztosan elmegy szavazni, 75 százalékuk pedig az RMDSZ jelöltjeire adja voksát. A polgári pártra a megyei tanácsok esetében várhatóan a magyarok 12 százaléka voksol majd – körülbelül annyian, mint a román pártok jelöltjeire és a függetlenekre.
Az MPP polgármester- és helyi tanácsosjelöltjei ennél 2,5 százalékkal rosszabb arányt érhetnek el. Hasonló a helyzet a parlamenti választásoknál: ha jövő vasárnap tartanák az országos voksolást, az RMDSZ 75,7, az MPP 12,5 százalékra számíthat.
Önáltatás?
Szász Jenő fent idézett „aggódását” április 30-án elismételte Tőkés László abban a nyilatkozatban, amelyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke sajnálattal állapítja meg, hogy „az RMDSZ és az MPP közötti országos megállapodás a választásokon való együttműködésről nem jött létre”.
A levélben Tőkés, miután megvádolja az RMDSZ-t, hogy „tudatosan és szándékosan feladta a közösségi önrendelkezést”, afölött sajnálkozik, hogy a Szövetség nem könyvelte el kudarcként az EP-választást. Ezzel utal arra, amit Szász Jenőék egyáltalán nem titkon remélnek: hogy tudniillik sikerül meggyőzniük a Tőkés-szavazókat.
Azonban ez inkább amolyan „wishful thinking” – ábrándozás –, mint helyzetfelmérés. A közvélemény-kutatás adataiból ugyanis arra következtetni, hogy a független EP-jelöltre voksolók körülbelül fele szavaz majd az MPP jelöltjeire a június elsejei helyhatósági választáson. Arról nem is beszélve, hogy tavaly novemberben Tőkés eleve a potenciális szavazatok kevesebb mint harmadát szerezte meg mindössze. Ugyanakkor az elmúlt tizennyolc évre visszatekintve az RMDSZ 2004-ben ötvennel több polgármesteri széket szerzett meg, mint 1990-ben, amit aligha lehet a bizalom hiányaként értelmezni.
(ÚMSZ)

2008. május 27. | Közéletünk